A külföldön élő román állampolgárok nem verik le a konzulátusok ajtaját, hogy felvetessék magukat a választási névjegyzékbe.
A külföldön élő román állampolgárok nem verik le a konzulátusok ajtaját, hogy felvetessék magukat a választási névjegyzékbe. Egy hónappal a listazárás előtt még négyezren sem regisztráltak, pedig két évvel ezelőtt hazánkfiai látványos küzdelmet folytattak néhány nyugati nagyvárosban, hogy leadhassák voksukat az államelnökre. A mai napig sem derült ki, hogy valós állampolgári buzgóság, vagy netán a „szolgálatok” diverziókeltő akciójának volt tudható a rendszerváltónak beharangozott választáson való részvétel. Tény, hogy miniszterbuktatók voltak az akkori, a nemzetközi médiában is nagy kéjjel tálalt szavazókörzeti ostromok. Azóta kiderült, amit néhányan már előre megjósoltak, a szebeni polgármester nem tudta, s talán nem is akarta megreformálni a román politikai közéletet. Sőt még a saját pártját sem, amely semmiben sem különbözik a többi, negyedszázada regnáló, maffiajellegű politikai-gazdasági érdekcsoporttól. Lehet, a külföldön élő román állampolgárok csalódottságukban nem akarnak élni választójogukkal, de valószínűbb, hogy tájékozatlanok a megváltozott szavazási eljárást illetően, hogy a külföldön élő román állampolgároknak a nagykövetségeken vagy a konzulátusokon kell kérniük felvételüket a választói névjegyzékbe. Ugyanakkor dönteniük kell arról is, hogy levélben vagy a külföldön létesített szavazókörzetekben adják le voksukat. A külügyminisztérium elmulasztotta megfelelően népszerűsíteni ezt az eljárást, amiért a kormányfő elmarasztalta. De ettől nem változik a helyzet. A külföldön élő több millió román állampolgár elenyésző töredéke regisztrált az elmúlt négy hónapban. Az országokra lebontott táblázatból kiderül, hogy a magyarok a legközömbösebbek. Július közepéig csupán egy Magyarországon élő, román állampolgársággal is rendelkező személy választotta a levélben szavazás lehetőségét. Ez mind az erdélyi magyar politikai alakulatok, mind az anyaországi pártok sara. Talán a Tusványosi táborban is nagyobb teret lehetett volna ennek szentelni. De talán még nem késő a honi és magyarországi fesztiválokon népszerűsíteni ezt a választói jogot. Ha nem sikerül a román kormánytól erre anyagi támogatást szerezni, akkor az RMDSZ saját forrásból kampányolhatna. A magyar kormány is beszállhatna, hisz számtalan alkalommal hangsúlyozták, mennyire fontos a külhoni régiókban az erős, törvényhozási jelenlétet is biztosító magyar érdekképviselet. Valamikor autóbuszokkal szállították haza választásokra a fiatalokat, és mérhető eredménye volt annak. Most nem kell utazni, csak postázni a szavazólapot. Aki még kötődik szülőföldjéhez, és bele akar szólni annak jövőjébe, talán ennyi fáradságot vehet magának.
