Uniós gazdasági dilemmák
2014-08-26 15:11:40
- Karácsonyi Zsigmond
A Európai Unió alapító tagjai nagy bajban vannak. Bár minden jel arra mutat, hogy sikerül kilábalni az elhúzódó gazdasági válságból, mindegyre kiderül: nehezen indul be a gépezet.
A Európai Unió alapító tagjai nagy bajban vannak. Bár minden jel arra mutat, hogy sikerül kilábalni az elhúzódó gazdasági válságból, mindegyre kiderül: nehezen indul be a gépezet. A hét elején kormányátalakítást idézett elő a francia gazdasági miniszter azon kijelentése, hogy a német költségvetési fegyelemből eredő megszorító intézkedések helyett a fogyasztást és a beruházásokat kellene támogatni. A köztársasági elnök ezért távozásra kényszerítette a renitenskedő tárcavezetőt. Pedig van abban ráció, amit az eltanácsolt gazdasági miniszter mond. A román társadalom is megfizette a valutaalap és a az unió által ránk erőszakolt nadrágszíj-megszorítást. Valóban átvészeltünk egy nehéz időszakot, de a lefullasztott versenyszféra a mai napig sem képes magára találni. Behúzott fékekkel és újabb adóterhekkel képtelenség.
A britek sem elégedettek. Sőt, már azt fontolgatják, hogy kilépnek az EU-ból. El szeretnék kerülni a német megszorító politika csapdáját, amelybe lassan egész Európa belesétál. London ezért nemhogy a döntések központosítását támogatná, hanem az alapvető fontosságúnak tartott döntési jogköröket „telepítené haza”, szembemenve azokkal a nézetekkel, amelyek az EU versenyképességének növelése céljából a jogkörök Brüsszelre való átruházását tartják egyetlen járható útnak. Nagy-Britanniának a skóciai függetlenségi népszavazás is gondot okoz. Egyfelől az északi-tengeri olajmezők elvesztése, másfelől a fontunió sorsa.
Az elszakadáspártiak egyik politikai jelszava már az 1970-es években is az volt, hogy az északi-tengeri olaj „Skócia olaja”. Ugyanakkor iparági szakértők az északi-tengeri mezők hozamának gyors apadását jósolják. A függetlenségellenes kampány vezetője szerint az ebből származó jövedelem több, mint amennyit a skót kormány évente a közoktatásra költ, és kétszerese a skót állami egészségügyi szolgálat éves költségvetésének. Mindez jelzi, hogy az északi-tengeri olajbevételre alapozott finanszírozási tervek hatalmas kockázatot is jelentenek, mivel ezek a bevételek bizonytalanok, állítja a skót függetlenségellenes kampány vezetője, Alistair Darling, a Munkáspárt vezette előző brit kormány volt pénzügyminisztere. Kérdés, hogy mi lesz Skócia fizetőeszköze elszakadása esetén, különös tekintettel arra, hogy a brit kormány már korábban egyértelműen elvetette a fontunió fenntartását Skócia függetlenedése esetére. Az elszakadáspártiak szerint, ha győznek, az demokratikus mandátumot jelent a fontunió fenntartására, mivel a skót kormány függetlenségi programjában szerepel a font megőrzése fizetőeszközként. A font egyébként is nemzetközileg forgalmazott valuta, tehát Skócia is használhatja. Mások szerint Skócia elveszítené a brit jegybank likviditási garanciáit és a brit költségvetés forrásait. Ilyen feltételek mellett a piacok számára elfogadhatatlan lenne a font egyoldalú további használata, ami „térdre kényszerítheti” a skót gazdaságot.
