Vélemény
Nem érvényesül a szakmai alkalmasság
A Furó Judit lemondását a városi tanácsosi tisztségből és az azt követő események sajtóvisszhangját követve sajnálom, hogy semmi hasonló nem történt 2011-ben, amikor sok év után kiléptem a városi tanácsból.
Ugyanis a mostani helyzet gyökerei mélyek, visszanyúlnak a 2000 utáni évekig.
Viszont, ha legalább most sikerül tanulni hibáinkból, és valóban tudunk változni és vátoztatni, az elkövetkező évek is másak lesznek.
A sajtónyilvánosság hasznos és szükséges, de dolgainkat megbeszélni, kimondani és beismerni hibáinkat, hogy a jövőben elkerüljük ezeket, csak megfelelő helyen, módon és alkalmas személyek tehetik.
Csak egypár gondolat a képzeletbeli beszélgetéshez:
A jelenlegi törvények szerint a polgármesterek vezetik az önkormányzatokat.
A helyi tanácsok segíthetik ebben, és az egyik cikkben említett Kolozsvár jó példa arra, hogy az együttműködésnek jó városgazda esetében látható jelei vannak, érzékelik a változást a lakók, nincs szükség havi vagy évi jelentésekre.
A városi tanács segítheti a polgármestert a jó döntések meghozatalában, alkalmazásában, illetve nehezen ugyan, de megakadályozhatja az igazán rossz döntések meghozatalát.
Sajnos, Marosvásárhelyen 2000 óta csak polgármester van, de nincs városgazda.
Kampányidőszakhoz kötődő ötletkavalkád helyettesíti 20 év óta az értelmes tervezést, kicsinyes, személyeskedő viták az építést.
Nem sorolom fel, hogy mi minden nincs, nem épült meg emiatt, és mi minden lehetett volna, ha a két alkalmas polgármesterjelöltünk közül legalább egyiket megválasztjuk.
Talán saját lelkiismeretével megbékél a volt két ellenjelölt, akik esetében még mindig nem tudom eldönteni, hogy döntésükben az ostobaság vagy a rosszakarat volt a meghatározó tényező.
Az élet nem számítógépen futó program, amit kedvünk szerint újraindítunk.
Az elkövetett hibát – szerintem bűnt – kijavítani nem lehet, csak esetleg elkerülni.
Polgármesternek lenni nem ajándék, hanem nehéz munka és nagy felelősség.
Akik majd kiválasztják a következő jelöltünket, nem az RMDSZ-ét, hanem egy fejlődő, itthon maradásra biztató, városépítő, a vásárhelyi magyarságot képviselő, alkalmas, munkát és felelősséget vállaló személyt, gondoljanak erre is.
Ami pedig a városi tanácsot illeti, amint említettem anno, amikor próbáltam tanácsot adni, ez egy feddhetetlen életű szakemberekből álló csapat kell legyen.
Én olyan személyt tartok alkalmasnak a tanácsosi tisztség betöltésére, akinek van biztos megélhetése, ezért nem lehet aprópénzzel befolyásolni – nem írtam: megvesztegetni –, legyen valamilyen területen szakmai ismerete, tapasztalata, és tudjon csapatjátékosként dolgozni.
A csapattagjaink kiválasztásánál nem szabad a szakmaiságot a látszatdemokrácia eszközeivel felcserélni, amint ezt tettük az elmúlt alkalmakkor.
Mindazokat, akik 1992 óta aktív résztvevői voltak az RMDSZ marosvásáhelyi szervezete fenntartásának, működtetésének és ezáltal akarva-akaratlanul a mostani helyzet előidézésének, arra kérem, hogy ne a hibásakat keressék, hanem a hibákat felidézve emlékezzenek vissza az eseményekre, azért, hogy valóban új úton lehessen elindulni.
Amikor 1992-ben készült a tanácsosjelölt-lista, írásos beszámolót kellett készítenünk, hogy miért vállaljuk a jelöltséget, és mit szeretnénk tenni a tanácsban.
Két évvel később, amikor a következő választásra készültünk, egy szakmai csoport hallgatta meg a volt tanácsosokat és az új jelölteket.
Kár, hogy időközben a szakmai alkalmasság jelentősége, a jelöltek kiválasztásában pedig a döntéshozók személyes felelőssége nem érvényesül kellőképpen.
Mindezek csak fejezetcímek lehetnének egy történetben, amelynek a folytatása attól függ, hogy van-e alkalmas személy, aki vállalva a döntéshozatalok felelősségét, képes kialakítani az új csapatot, amely megtartva a jót, de semmit abból, ami rossz volt, megmutatja a kiutat, és megtalálja a módot, hogy Marosvásárhelyen legyen végre városgazda, erős, határozott és hozzáértő, a magyarságot is képviselő frakció a városi tanácsban, és kezdődjön el végre az új időszámítás.
Bízom abban, hogy akár a jelenkori jó példák, hogy ne is említsük városunk történelmi korszakát, segítenek abban, hogy a következő választások után ünnepelhessünk, és ne magyarázkodjunk, ahogy tesszük ezt immár húsz éve.
Molnár Gábor volt marosvásárhelyi tanácsos
