Újra a vadkárokról

Mint kiderült, a Maros és a Nyárád vízválasztó dombján húzódó erdő még az 1989 előtti elitnek is közkedvelt vadászterülete volt. Ezért mindig is jól gondozták, főként a vaddisznókat, mivel a megyeszékhelyről nem kellett messze utazni.

Fotó: Vajda György

Korábbi lapszámainkban írtunk arról, hogy az Alsó-Nyárád mentén tavasszal is nagy károkat okoznak a vaddisznók, mivel tönkreteszik a termőföldet. Több mint 40 karácsonfalvi gazda nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz igénylést a kár felmérésére, amit időközben elvégeztek, de továbbra is keresik a megoldást a több évtizedes gondra.

Mint kiderült, a Maros és a Nyárád vízválasztó dombján húzódó erdő még az 1989 előtti elitnek is közkedvelt vadászterülete volt. Ezért mindig is jól gondozták, főként a vaddisznókat, mivel a megyeszékhelyről nem kellett messze utazni. Az 1989-es változásokat követően többször módosult a vadászati törvény, legutóbb 2012-ben változtattak rajta. A szabályzat szerint a föld- és/vagy erdőterület-tulajdonosok társulást kell alakítsanak, majd a többségi tulajdonosoknak jogukban áll bérbe adni a vadászati jogot a szintén törvényes keretek között megalakult vadásztársaságoknak. Amint értesültünk, az említett terület az Alsó-Nyárád Menti Földtulajdonosi Társulás tulajdona, amely annak rendje és módja szerint megpályáztatta a bérleti jogot. Az egyik társaság megnyerte ugyan, de a jelenlegi bérlő törvényszéki úton megfellebbezte a döntést, végül a hatóságok az utóbbiaknak ítélték. A bérleti jogot a földtulajdonosok társulása szerződésben rögzíti a vadásztársaságokkal, ebben többek között az is áll(hat), hogy az állami vadalapot gondozni kell, ugyanakkor a területen előforduló vadkárt megtérítik. Az a szerencsés eset, ha a területtulajdonosok is – a jogszabályoknak megfelelően – képviselve vannak a vadásztársaságokban, hiszen adott esetben – mint ahogy ez Nyárádkarácsonfalván is előfordult – a panaszosok a fegyverviselési joggal rendelkező községbeli vadászhoz tudnak fordulni azért, hogy akár éjjel riasztó lövésekkel tartsa távol a vadkant a termőföldektől. A tapasztalat azt igazolja – s ezt az érintettek is megerősítették –, hogy sem a tűz, sem a huzalkerítésekre aggatott zajkeltő tárgyak nem tartják távol a csordát a termőföldektől.

Mind a törvény, mind a szerződés rögzíti, hogy a földtulajdonosok a vadásztársaságokkal együttműködve akadályozhatják meg az újabb vadkárt, azonban a megtérítés felelőssége a vadászokat terheli, amennyiben ez tételesen benne van a szerződésben. S mint ahogy bármilyen egyezményt, amelyben valamelyik fél nem tartja be a kötelezettségeit, ezt is fel lehet bontani. Az eljárás szerint a földterület-tulajdonosi társulás elnöke össze kell hívja a tulajdonosok közgyűlését, és azok dönthetnek, hogy továbbra is fenntartják-e a bérleti viszonyt az adott vadásztársasággal, ha nem, akkor felbontják, és újabb versenytárgyalást hirdetnek meg.

Ez is egy megoldás.

Ferenczi György polgármestertől megtudtuk, hogy időközben felmérték a károkat, és a bizottság tagjai s a földtulajdonosok megegyeztek abban, hogy közösen őrzik majd a területeket. A vadásztársaság képviselőitől értesültünk arról, sikerült közbenjárni a környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztériumnál, hogy idény előtti (amely szeptemberben van) kilövési kvótát kapjon az érintett Kakas vadásztársaság, és próbálja meg megtizedelni az állományt, amelynek létszáma, mint korábban jeleztük, meghaladja a becsléseket. Hogy ez a „túletetéstől” van vagy sem, nem lehet tudni, de ha ez utóbbi az oka, akkor nem törvénysértő, hanem a vadásztársaságot dicséri, hiszen „jól vannak tartva” a vadak. Az igaz, hogy az etetőket is lehet távolabb helyezni a termőföldektől, azonban azt is el kell ismerni, hogy ez még nem tartja távol a vadakat a szántóföldektől.

Korábban is felmerült a villanypásztor kihelyezésének kérdése. Havadon a Milvus egyesület néhány éve bevezette a többszálas kerítést, amit nemcsak vaddisznó, hanem medve „ellen” is bevetettek, kísérleti jelleggel. Ott bevált. S bár Karácsonfalván fennáll a veszély, hogy „eltűnnek” a kerítések, akkor is érdemes ezzel próbálkozni.

A vadász tízparancsolatában ez áll: „Minden állat- és természetbarátot, a természet és környezetvédelem minden hivatásos és önkéntes munkatársát tekintsd szövetségesednek. Tiszteld – és ha lehet, segítsd is – a vadászterületeden gazdálkodók munkáját!” Talán ennek tudatában mégis az lenne a legjobb, ha a földtulajdonosok meg tudnának egyezni a vadásztársaság képviselőivel, hogy olyan megoldást találjanak, amely mindenkinek megfelel.