Beszédes meghívó értesített arról, hogy ebben az évben augusztus 25-én fontos eseményre kerül sor: kortárstalálkozó lesz, az 1968–69-ben született falustársakat ünnepeljük. A rendezvény kettős jelentőséggel bírt, ugyanis harmincadjára ünnepeltük az ötvenéveseket közösségünkben. Egy kis időutazással és a bejegyzési napló fotóival felelevenítettük az első rendezvény hangulatát. Szabó Levente tanár ötletét támogatta Tóth Gyula tanító emléklapfaragványaival, Szabó Enikő tanítónő és jómagam pedig az ünnepelteket köszöntő műsorok szervezésével, Székely Jenő és neje, Marika éveken át a meghívók szerkesztését vállalta, valamint a mindenkori lelkészek és énekvezérek istentiszteleti szolgálatával sikerült ünnepélyessé, emlékezetessé és maradandóvá tenni a találkozókat. Így indult útjára az első találkozó, melyen az 1939–40-ben született falustársakat köszöntöttük. Hagyománnyá alakult, mert az ember életében mérföldkő az ötven év, és jólesik, ha időnként számba veszik, felfigyelnek rá, akár egy rendezvény erejéig hasznosnak, fontosnak és értékesnek tartják egy közösségben.
Idén népes csoport vonult be a Bandi Dezső Általános Iskola osztálytermébe, ahol egykori és mostani pedagógusok várták nagy szeretettel: Covrig Ionel akkori igazgató és tanár, Bátoryné Csucsák Anna és Udvari Margit tanító-óvónők, Roman Melania jelenlegi igazgatónő és Tóth Gyula akkori helyettes tanár.
Szabó Levente köszöntötte elsőként az ünnepelteket, kiemelve e szép hagyomány ápolásának fontosságát, mely nagyon kellemes emléket lop az ünnepeltek szívébe. Covrig Ionel javaslatára egy perc csenddel adóztunk elhunyt tanáraink és tanítóink, intézményünk zászlóvivői emlékére.
Méltatta az akkori munkaközösség áldozatos munkáját az oktatás és nevelés terén, kihangsúlyozva a pozitív hozzáállást diák, szülő és pedagógus részéről. Iskolát építettek, benépesítették, megtöltötték tartalommal és élettel, és tudásuk legjavát adva nagyszerűen érvényesültek az életben is. Jelen nemzedék is példás hozzáállása által maradt meg az emlékezetében.
Roman Melania igazgató asszony az összefogást szorgalmazta annak érdekében, hogy a fogyatkozó diáksereg manapság a jól felszerelt iskolánkban itthon megkaphassa azt az ismeretanyagot, mellyel boldogulni fog az életben.
Az emlékezés fonalát egykori tanító- és óvónők göngyölítették szép kerekre, melyet jóleső érzéssel hallgattak az ünnepeltek.
Az ötvenévesek beszámolói a megelégedettség hangján szóltak. Mindenki valamiben tehetséges. Van akit a föld és a termés szeretete tesz boldoggá, másokat a gyári gépek „iskoláztak”, és kétkezi becsületes munkával tartják fenn családjukat. Aki a továbbtanulást választotta képességei alapján, az szakmai sikereiről számolt be. Az itthon élő társak kiveszik részüket a közösségalakító tevékenységekből az egyháznál, a sportban, az egészségápolásban, és együtt dobban a szívük a közösség gondjaiért, sikereiért és álmai megvalósításáért. Szorgalmas, tettrekész emberek, akik odaadással vállalták és járják az élet által kijelölt utat.
A Tóth tanító házaspár köszöntőjében kiemelte, hogy ötvenévesnek lenni egyben felelősségvállalást jelent az utókorért, és tiszteletadást is elődeinknek. Ajánlatot kaptak életmódváltásra egy fenntartható, minőségi élet irányában. Ezt támasztotta alá az az ünnepi műsor, melyet iskolánk tanulói, Csatlós Evelin, Dezső Szabolcs, Székely Tamás és Pataki-Bandi Dénes mutattak be.
Zárórészként Aldea Ioan polgármester üdvözölte a jelenlevőket, egy-egy szál virággal és névre szóló emlékéremmel ajándékozta meg az ünnepelteket.
Ezen megható pillanatok után 11 órától a zsúfolásig megtelt unitárius templomban folytatódott az ünneplés. Templomnyi ember ünnepelte az életet. Templomnyi emberben az öröm, a szeretet és a hála érzése vert gyökeret. Ünnepi istentisztelet részesei voltunk, melynek lélekemelő hatását mindannyian megtapasztaltuk. Köszönet érte Jenei László Csaba tiszteletes úrnak és Dezső Margit Hajnalka énekvezérnek. Itt Balázs József gondnok köszöntötte az ünnepelteket egy meleg kézfogás és virág kíséretében. A találkozó jelképeinek átadása után a templomkertbe vonultunk, ahol hozzátartozóik köszönthették az ötvenéveseket. Ezeket a gyönyörű pillanatokat Hidi Levente fotóművész örökítette meg. Ezzel még nem ért véget a nap. Délután 2 órától folytatódott az ünneplés Dicsőszentmártonban a gazdagon terített asztalok mellett. Meghitt, családias hangulatban folytatódott az ünneplés hagyományápoló része, amikor is tánccal és dalolással múlattuk az időt. A talpalávalót Magyarosi Attila kiváló zenész szolgáltatta.
Megható, emlékezetes és feledhetetlen marad ez a nap mindenki számára. Köszönet érte a szervező csoport tagjainak, a két Udvari Józsefnek (Öcsinek és társának)!
Tóth Katalin, Magyarsáros
