Új év, új kihívások. Úgy néz ki, egyesek abból élnek, hogy újabb világvégével, illetve újabb, a 2008-ashoz hasonló gazdasági válság rémének előrevetítésével, természeti katasztrófákkal riogatva tartják ébren a közvélemény érdeklődését.
Mindezek a jövendölések azonban kevésbé hatásosak minálunk, hiszen választási évben vagyunk: két választás lesz az idén Romániában: egyik tavasz végén, a másik késő ősszel. Természetesen készülnek a politikai alakulatok, latolgatják a szövetkezések esélyeit, pénzt is kapnak a központi költségvetésből. Ám arról hallgatnak, hogy a múlt választások óta sem egyenlítették ki a több mint 12 millió euróra rúgó adósságaikat. A Szociáldemokrata Pártnak 2015-ben kétmillió eurós adóssága volt, ehhez még hozzá kell adni azt a kb. 350 ezer eurós kampánynyitót, amikor a nemzeti arénában elindították Victor Ponta államelnök-jelölti választási kampányát. Nem állnak jobban a liberálisok sem, az ő adósságuk is kétmillió euró, sőt ehhez még hozzáadódik a volt PDL (Demokrata-Liberális Párt) ugyancsak kétmillió eurónyi „öröksége”. A híres Szociálliberális Unióból (USL) mára csak az adósság maradt meg.
A tavalyi politikai év meglehetősen furcsa volt, nevezhetnénk akár a nagyotmondások, a csűrés-csavarások, halogatások, a nagy elhallgatások, valós vagy látszólagos politikai hadakozások, kulisszajátékok, intrikák, diverziók esztendejének is. Ami senkinek sem használt, de arra jó volt, hogy ideig-óráig elterelje a választók figyelmét a mindennapok problémáiról, és már csak kész tényként vegyék tudomásul, hogy az általuk hatalomra juttatott képviselők kizárólag saját érdekeiket követik.
Színjáték volt az egész politika, még a szokásosnál is „izgalmasabb” szócsaták zajlottak a televíziókban. Elemzők szerint a 2015-ös év az államelnök győzelmének a következménye volt, illetve annak, hogy a kudarc után sem mondott le a vesztes elnökjelölt kabinetje. Ami Nyugaton automatikus következménye lett volna az elveszített választásoknak. Azonban mind a jelölt, az akkori kormányfő, mind az akkor még általa vezetett párt nagyvonalúan eltekintett ettől. És ennek a felemás helyzetnek volt a velejárója minden, ami a továbbiakban történt. Szám szerint ugyan a szocdemek „uralták” a rendszerváltást követő legnagyobb, de minőségi szempontból leggyengébb parlamentet, de legitimitását tekintve kétségek merültek fel. Közben valamikori szövetségese, a Nemzeti Liberális Párt többször is megpróbált magának többséget szerezni azzal a nem titkolt céllal, hogy megalakítsa az elnök által annyira óhajtott „saját” kormányt. Ami végül csődöt mondott. Az év vége felé – az államfő szavaival élve – a Colectiv klub-béli tragédiának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy riválisa lemondjon és magával rántsa a kabinetjét is.
Egyesek szerint mindez azért alakult így, mert a szociáldemokraták nem voltak felkészülve arra, hogy ellenzékbe vonuljanak, a liberálisok pedig talán még kevésbé voltak felkészülve a győzelemre és kormányalakításra.
Lehet, hogy így van, viszont az idei választások nem maradnak el. Az INSCOP közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérése szerint, ha jövő vasárnap tartanák a parlamenti választásokat, a legtöbb szavazatot, 40,1%-ot, a liberálisok vinnék el, mögöttük jönnének a szociáldemokraták a szavazatok 36,3 százalékával, őket az RMDSZ követné 5,2 százalékkal. A többi párt nem érné el a választási küszöböt. A politikai harc tehát vérre menő lesz, megcsináljuk a mi saját, „eredeti” világvégénket.
