Tulajdonosa van, gazdája nincs az Aranykakasnak

Múlt hét csütörtökén, a magyar kultúra napjának rendezvénysorozatai közepette került újból terítékre a Bürger-ház sorsa.

Fotó: archív

Múlt hét csütörtökén, a magyar kultúra napjának rendezvénysorozatai közepette került újból terítékre a Bürger-ház sorsa. Ezúttal a Deus Providebit Tanulmányi Házban tartott vitaest keretében a város és megye elöljárói, ügyvédek, jogászok, művészek, valamint a sajtó képviselői tettek eleget a Demokratikus Marosvásárhelyért Civil Szervezet elnöke meghívásának.

A közvita kiindulópontja a Kulturális Minisztérium Jogi és Műemlékvédelmi Igazgatóságának a civil szervezet számára küldött hivatalos válasz ismertetése volt. A civil szervezet elnöke, Kovács István Dávid múlt év október 2-án az 5042-es iktatószámmal ellátott átiratban ismertette a kulturális minisztérium jogi osztályával az enyészet útjára lépett műemlék épület helyzetét, és a közhasznúvá nyilvánítás érdekében a kisajátítási eljárás lehetőségéről kért felvilágosítást. A jogi osztály hivatalos válasza szerint a 2001. évi 422-es számú törvény 48. cikkelyének b. pontja értelmében a műemlék épületek állagmegóvása céljából indítványozott kisajátítási eljárás kezdeményezése és közhasznúvá nyilvánítása a megyei tanács hatáskörébe tartozik.

A megyei tanács alelnöke, Kelemen Márton szerint két lépésben lehet veszélyeztetett műemlék épületet kisajátítani. Az első a közhasznúvá nyilvánítás, amit majd a kisajátítási eljárás követhet. Mivel százezer eurós nagyságrendű összegekről van szó mind a kisajátítás, mind az épület felújítása kapcsán, a megyei tanács alelnöke szerint felelőtlenség volna egyetlen épületre ilyen óriási összegeket költeni. A megyei tanács fennhatósága alatt jelentős kulturális értékkel bíró épületek vannak, köztük az Apolló-ház, Teleki Téka, Kultúrpalota stb., melyek többmilliós befektetést igényelnek, de amelyek karbantartására sincs elegendő anyagi alap. A közhasznúvá nyilvánítást kezdeményezheti a megyei tanács, a kisajátítást azonban nem vállalja fel, legfeljebb partnerségben a várossal. A bírósági kisajátítási procedúra pedig fájdalmas és hosszadalmas lehet – hangzott el.

Peti András alpolgármester felvezetőjében kifejtette, hogy minden törvénykezésben három megközelítés van: érzelmi, objektív és törvényes. Mint mondta, tanulmányozta a helyzetet, és szerinte az volna az ideális, ha a tulajdonos felajánlaná eladásra az ingatlant, de egyértelmű, hogy nincs ilyen szándék. Elővásárlási joga a megyei kulturális igazgatóságnak lenne, melyet a megyei és városi önkormányzat követhet. Az alpolgármester szerint tulajdonoscseréről az önkormányzatnak nincs tudomása, az adófizetők adatbázisában ugyanis Romarta Kft.-ként szerepel (nem tudni, hogy az Aranykakas előtti szégyenpannón megjelenített Romarta S.A. megnevezés elírás-e vagy sem). Kifejtette, a jelek szerint a tulajdonosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy bizonyíthassák, szándékukban áll az ingatlan felújítása. 2011-ben ugyanis a településrendezési terv engedélyét megkapták, és anélkül, hogy a legcsekélyebb beavatkozást eszközölték volna, azóta évente meghosszabbítják azt, illetve újakat iktatnak. Az alpolgármester szerint a város sem vonhat el pénzforrásokat más intézményektől a műemlék épület kisajátítása céljából.

Kovács Levente rendező és Kárp György színművész bonyolult korrupciós botrányt sejt az ügy mögött. A megválaszolatlan kérdések között a „Ki adta el, illetve játszotta át a Romartának a Bürger család vagyonát, a Maros vendéglőt, a Ritz, a somostetői vendéglőt stb.?”, „Szerveztek-e nyilvános árverést?”, „Mennyi adót fizettek/fizetnek?” hangzott el. A művészek épített örökségünk szisztematikus rombolásának célját vélik felfedezni az Aranykakas vendéglő esetében is.

Szász Zita ügyvéd szerint míg nincs egy átlátható telekkönyvi másolat az ingatlanról, addig a megoldások mikéntjét is csak találgatni lehet. Kérdés, hogy ki tud hozzájutni egy hiteles dokumentumhoz.

Keresztes Géza szerint elképzelhető, hogy a jelenlegi tulajdonosok a végtelenségig hosszabbítják majd az évente megszerzett épület-felújítási engedélyt anélkül, hogy bármit mozdítanának, és a jelek szerint a felújítási szándék csupán adu azok kezében, akik a lassan romhalmazzá váló ingatlan állapotáért felelősségre vonhatók lennének.

Az egykori Aranykakas vendéglő, Bürger Albert volt sörgyártulajdonos lakóháza 1893-ban épült, amelyet 1944 után államosítottak, a ’90-es évekig vendéglőként működött, és a vásárhelyiek egyik jó hangulatú, kedvenc szórakozóhelye volt. A rendszerváltást követően a Romarta részvénytársaság tulajdonába került, 2002-ben pedig felvásárolta egy külföldiekből álló, ingatlan-adásvétellel foglalkozó vállalkozói konzorcium, állaga azóta folyamatosan romlik, befektetésnek, felújítási szándéknak nyoma sincs.

Az épület elé a helyi polgármesteri hivatal szégyenmolinót helyezett ki, amely révén közli, hogy az elhanyagolt ingatlan nem a város tulajdona.