Kihirdette az elnök a törvénymódosítást, melyben többségében hazai élelmiszerek forgalmazására kötelezik a nagy üzletláncokat.
Kihirdette az elnök a törvénymódosítást, melyben többségében hazai élelmiszerek forgalmazására kötelezik a nagy üzletláncokat. A liberálisok máris sikerről, a helyi termelők helyzetbe hozásáról beszélnek, és valószínűleg hamarosan a politikai paletta többi szereplője is csatlakozik majd hozzájuk. Pedig sikerről itt szó nincs, ez így kampányfogás, az őszi választások után valószínűleg a süllyesztőbe kerül az új szabály, vagy uniós kötelezettségszegési eljárással néz szembe az ország.
Jól látszik, hogy a döntéshozókat a besöpörhető szavazatok száma érdekli, korántsem a helyi termelők boldogulása. Egyrészt abból, hogy a már régóta terítéken levő új szabály csak fél év múlva lép hatályba. Tehát kampányolni jól lehet a multiregulázó törvénnyel, de az alkalmazásért már fájjon a más feje. De még beszédesebb, hogy a törvénymódosítás hatályba lépéséig a kormánynak kell határozatban szabályoznia az alkalmazását. Egy olyan szakértői kormánynak, amelyik nem tud politikai felelősséget vállalni a lépéseiért. Márpedig a felelősségvállalásra itt valaki részéről igencsak szükség lesz, mert a nagykereskedők érdekvédelmi szervezete már jelezte, hogy eljárást indít az uniós fórumok előtt az új szabály kapcsán, amely szerintük összeegyeztethetetlen az európai szabványokkal.
Ha a termelők boldogulása valóban érdekelte volna a közéleti szereplőket, akkor ilyen szabályra nem is lett volna szükség. Csak jó törvényeket kellett volna alkotni a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Olyan földreformot és mezőgazdasági támogatási politikákat kellett volna kidolgozni, ami kedvezett volna a nagyobb farmok kialakulásának a nadrágszíj-parcellák helyett. És még abban kellett volna segíteni a termelőknek, hogy minőségi árut tudjanak elég nagy mennyiségben előállítani ahhoz, hogy a nagykereskedők eleve ezt a kínálatot vehették volna figyelembe ahelyett, hogy más országokból szállítanák az itteni üzletláncaikba a terméket. Minderre megvolt a lehetőség, és rendelkezésre állt temérdek pénz is az uniós csatlakozás előtti, illetve az integráció óta eltelt években is. Ehelyett a balkániai szakik csak anynyira voltak képesek, hogy a piacot megnyitották a nyugati kereskedők előtt, és manapság már vidéki kisboltokban is gyakrabban kapni külföldi élelmiszert a ténylegesen hazai helyett, mert utóbbinak az előállítása többe kerül, mint amit a multi elkér úgy, hogy kifizet termelőt, szállítót és adóhivatalt is. Most pedig azt hiszik, hogy egy ilyen szabálymódosítással be lehet pótolni a mezőgazdasági politikák terén az utóbbi majd’ három évtizedben történt mulasztásokat. És ha komolyan veszik a nagykereskedők az uniós eljárás indításának szándékát, akkor minden bizonnyal még ennek az olcsó kampányfogásnak is a mindeddig cserbenhagyott termelők isszák meg a levét, a többi adófizetővel együtt.
