Történelmi-politikai reflexiók sajtótükörben

Kettős könyvbemutató a Bernádyban

Két érdekes, különleges kötetet mutattak be kedden délután a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az a közös bennük, hogy több országban dolgozó magyar újságírók összefogásával, hozzájárulásával jött létre, más-más téma köré csoportosítva a beküldött írásokat. A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által gondozott Gúnyhatár című kötetben a népszerű Léphaft Pál vajdasági karikaturista munkáit kellett továbbgondolni, míg a Múltból jövendő című könyvben valamilyen személyes – a tágabban vett családi örökségből előkerült – tárgyhoz, korabeli fényképhez társítottak történetet az újságírók, olyat amely kisebbségi sorsunkról, szétszabdaltságunkról, ugyanakkor egy kultúrához való tartozásunkról mesél. 

A marosvásárhelyi könyvbemutatón Galbács Pál, a Román Televízió volt munkatársa, a SZMÚE tiszteletbeli elnöke ötletgazdaként hangsúlyozta, hogy mindkét könyv egyedi, hiszen tudomása szerint olyan jellegű kiadvány még nem jelent meg, amely céltudatosan egy-egy ötlet, téma köré tömörítve összefogta a világ több országában élő magyar újságírókat. 

Az első a Gúnyhatár volt. Galbács Pál felkereste a Kárpát-medence-szerte ismert vajdasági karikaturistát, Léphaft Pált, akitől azt kérte, hogy gyűjtse össze a valamilyen történetet vagy történést ábrázoló karikatúráit, amelyeket a kötet szerkesztői elküldenek több újságíróhoz, akik majd továbbgondolják, kiegészítik a képi üzenetet. Rövid gondolkodásiidő után a karikaturista elfogadta az ötletet, amelyet felkarolt Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője és Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője is. Az utóbbi újságban rendszeresen jelennek meg Léphaft-karikatúrák, így a munkák ismerőjeként kérték fel Ambrus Attilát, hogy legyen a kötet szerkesztője. Az ötlet jónak bizonyult, ugyanis nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem „Ausztráliától Bécsig” 10 országból 52 újságíró fűzte hozzá gondolatait a karikatúrákhoz. Marosvásárhelyről Karácsonyi Zsigmond és Vajda György küldött be egy-egy karikatúrához fűződő írást. 

S míg az első kötet – a karikatúrák jellegéből adódóan – egy kicsit elvontabbra, elmélkedőbbre sikerült, addig a Múltból jövendő című saját élményeket dolgoz fel, és ettől is érdekes, különleges. Az volt az alapötlet is, ahogyan Galbács Pál a marosvásárhelyi könyvbemutatón elmondta, hogy valami személyes élményhez, tárgyhoz kötődően gyűljenek össze az újságírók egy tágabb értelemben vett téma köré, a szélesebb rokonságot is felkutatva az írás olyan tárgyi emléket vagy fotót „szólaltasson meg”, amely szétszórtságunkhoz kötődik. „A legtöbb történet az első és második világháborúhoz fűződik, mert akkor szabdaltattunk szét. Ezekben az írásokban nem az irodalmi teljesítmény keresendő, hanem a közösségi hitvallás az a ténymegállapítás, hogy a személyes élményeken túlmenően magyarok vagyunk, ehhez a kultúrához, felmenőinkhez kötődünk, akik saját életpályájuk során belesodródtak a Kárpát-medencei történelmünk diktálta helyzetekbe. Az előző könyvhöz hasonlóan a Múltból jövendő kötetben nyolc országból, 20 helységből 37 szerző írt egy-egy családi fotóhoz, tárgyhoz fűződő történetet. 

Szekeres Attila, a sepsiszentgyörgyi Háromszék című napilap munkatársa, a kötet szerkesztője elmondta, a legnagyobb „gondot” a terjedelmi megkötöttség jelentette. Az volt a követelmény, hogy minél tömörebben fogalmazzák meg történeteiket az újságírók, azonban számos élmény annyira izgalmas és érdekes volt, hogy a szerkesztőknek is engedniük kellett. A nyomtatás is érdekes – Szabó Kriszta műszaki szerkesztőnek is köszönhetően –, egy-egy írás előtt ott vannak a tárgyak, a fotók és ezek kiemelt részei, amelyek hangsúlyozzák a történetet, hogy még jobban fókuszáljon az olvasó a történetek drámaiságára. A könyv találó borítóját is az előző kötet társszerzője, Léphaft Pál jegyzi. 

Maros megyei szerzőként Bögözi Attila, Nagy Miklós Kund, Nemes Gyula, Simonffy Katalin, Vajda György írt egy-egy történetet. 

A könyvbemutatóra Nagy Miklós Kund az édesapjától örökölt, a Tg. Jiu-i internálótáborban 1944–1945-ben vezetett ügyeleti naplót vitte el, tanúsítva, hogy mások mellett az író Kacsó Sándor, Vita Zsigmond, Elekes Viktor, a Bethlen Kollégium rektorprofesszora, Kovács Béla gyulafehérvári püspöki titkár és dr. Nagy Miklós ügyvéd, az édesapa együtt raboskodtak. 

Vajda György, az est házigazdája egy 1916-ban a palotailvai állomáson valószínűleg egy székely határőr ezred egyik alakulatáról készült fotóról írt. Ennek kapcsán megjegyezte, a kötet értékmegőrző, arra ösztönzi az olvasókat és az újságíró-kollégákat, hogy egy-egy régi kép kapcsán szólaltassák meg eleinket, jegyezzék le történeteiket, mert ellenkező esetben nagyon sok apró emlék vesztődik el. 

Galbács Pál elmondta, nemrég a SZMÚE újabb felhívással fordult az újságírókhoz, ezúttal magyar történelmi személyiségekhez fűződő gondolataikat szeretnék egybefogni, megjelentetni. 

A bemutatót követően a társszerzők kötetlen beszélgetésen osztották meg élményeiket a megjelentekkel. Mindkét könyv megvásárolható a Bernády Házban.