Tizenéves regényíró debütál

Bandi Anikó és a Szerelem hangja

Szenvedélyes utazója a könyvek világának, a kortárs magyar irodalomban érzi leginkább otthon magát, rajong a fociért, és a tinédzserkorból lassan kifele haladva világra hozta első regényét – ő Bandi Anikó, a Szerelem hangja című mű szerzője, egy minden sablontól mentes női Kisherceg, aki Martin Luther King gondolatát – „Hittel tedd meg az első lépést! Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot!” – választotta mottóul a közösségi oldalán február 21-én közzétett bejelentéshez: „Megjelent végre az első könyvem”… 

Az erdőszentgyörgyi líceum tizenegyedik osztályába járó havadtői lánnyal előzményekről és következményekről beszélgettünk.

– Hogyan született meg benned a regényírás gondolata?

– Igazából nem terveztem ilyesmit. Körvonalazódott a fejemben egy történet, amit elmeséltem egy barátnőmnek, és ő úgymond addig rágta a fülemet, hogy márpedig ezt papírra kell vetni, amíg valóban nekifogtam. Akkor még nem gondoltam, hogy könyv lesz belőle. Ahogy elkészült egy rész, átküldtem a barátnőmnek, ő elolvasta, és biztatott, hogy folytassam, mert jó lesz. Bíztam benne, aztán beszéltem Sármási Jani bácsival (sz.m.: Sármási-Bocskai János rádiós szerkesztő), ő segített megismerkednem Trombitás Jánossal, a Bookyard Kiadó igazgatójával, aki értékelte a munkámat.

– Mi inspirált írás közben: megtapasztalt élethelyzetek, személyek? 

– Mindent a képzelet szőtt. Egy énekesnőről szól a történet, aki fenyegető leveleket kap, és ezért két testőrt alkalmaz a védelmére. Szép lassan elindul a szerelmi szál, majd tovább bonyolódnak a dolgok. 

– Mennyi idő alatt készült el a regény?

– Egy fél évet vett igénybe, de volt két hónap, amikor egy szót sem írtam. Úgy voltam vele, hogy ha nincs ihlet, akkor pihentetem az egészet. Amikor jöttek új ötletek, folytattam, olyankor néha alig bírtam abbahagyni az írást. A regényt a mobiltelefonomon kezdtem el írni, aztán áttértem a laptopra. 

– Elsősorban kiknek a szól a Szerelem hangja?

– A fiataloknak szánom leginkább, stílusában is az ő igényeikhez igazodik.

– Milyen volt kitenni a pontot az utolsó mondat után? Megkönnyebbülést vagy hiányérzetet hozott a könyv befejezése?

– Nagyon jó érzés volt ennek a hosszú folyamatnak a végére érni. A környezetemből mindössze egy-két barátnőm tudta, hogy regényt írok, a többiekkel csak akkor osztottam meg a titkot, amikor elkészült a mű. A beavatottak végig támogattak, biztattak, ez nagy segítség volt nekem.

– Mit jelent számodra az olvasás, és kik a kedvenc szerzőid?

– Két kortárs magyar írónő, Borsa Brown és Annie L. Green a kedvencem. A világirodalomból Jane Austin és Emily Bronte művei állnak igazán közel hozzám. Az olvasás számomra a tökéletes kikapcsolódás. Bármilyen könyvet lapozok fel, mindig egy másik világba repülök.

– Milyen más kedvenc időtöltésed van az olvasáson és az íráson kívül?

– Rengeteg zenét hallgatok, és mivel lány létemre régi szenvedélyem a labdarúgás, futballmeccseket nézek. Kisebb koromban sokat fociztam a barátokkal a faluban, azok voltak a legszebb idők. Most már mindenki máshova jár iskolába, szétszéledt a csapat.

– A regényedhez visszatérve, gondolkozol-e folytatáson?

– Ennek a történetnek nem lesz folytatása, de készülőben van két másik könyv. Az egyik a fociról szól, 180 oldal már meg is íródott. A másik mű cselekménye Mexikóban játszódik, ebből is megvan több mint 80 oldal. Párhuzamosan dolgozom a két regényen, attól függően, hogy éppen melyikhez van kedvem, és hogy jönnek az ötletek. 

– Van-e valamilyen nagy álmod a jövőt illetően?

– Szeretnék egy jó író lenni. De nekem már az is hatalmas elégtétel, hogy elismerték a munkámat, az pedig, hogy még ki is adták, csak hab a tortán.

– Kapható-e már a Szerelem hangja Marosvásárhelyen?

– Igen, a Kobak könyvesboltban.