Titokzatos találkozások

Igazi kincses szigetté vált az elmúlt napokban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház klubterme. Puhafedelű könyveket „kóstolgató”, mondókafaló apróságok, papírszínház és asztali bábjáték ovis publikuma, az olvasásélményt már magukévá tett kisiskolások, illetve a könyvteremtés kulisszáiba betekinteni vágyó gimnazisták osztoztak itt három napig a téren, illetve a színes párnákon.

Fotó: Nagy Tibor

Igazi kincses szigetté vált az elmúlt napokban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház klubterme. Puhafedelű könyveket „kóstolgató”, mondókafaló apróságok, papírszínház és asztali bábjáték ovis publikuma, az olvasásélményt már magukévá tett kisiskolások, illetve a könyvteremtés kulisszáiba betekinteni vágyó gimnazisták osztoztak itt három napig a téren, illetve a színes párnákon. Makkai Kinga magyar szakos tanárnő gondoskodott arról, hogy az írott szó jövőjét évek, évtizedek múlva meghatározó korosztályok közül senki se érezze mellőzve magát. Az alkotóműhelyeket, táncházat is magába foglaló, izgalmas beszélgetésekben gazdag program legkülönlegesebb mozzanatait talán az „alkotó bácsikkal” – azaz alkotókkal, ahogy KAF is megjegyezte, „itt senki sem bácsi, mindenki felnőtt és mindenki gyerek” – való találkozás jelentette. Ilyen volt Markó Béla Hasra esett a Maros című könyvének, a Bookart kiadványának szombat délelőtti bemutatója, amelyen a maroskeresztúri iskolából érkezett közönség nemcsak a szerzővel ismerkedhetett meg személyesen, hanem az illusztrátorral, Jánosi Andreával is.

– Munkám során sokszor bejártam a megyét, és rájöttem, hogy nem kell feltétlenül messzire utazni, a tengerre vagy külföldre, hiszen körülöttünk is minden izgalmas, titokzatos. Szűkebb szülőhazánkról, a Maros mentéről, illetve a Nyárád- és a Küküllőmentéről szól ez a könyvecske. Utazásaim alatt volt alkalmam eljátszani az ide tartozó falvak nevével, elgondolkozhattam például azon, hogy mitől „szeg” Gernyeszeg. Megverseltem ezeket a településeket, rigmusokat költöttem róluk – körvonalazta a költő a mű születésének körülményeit.

Jánosi Andrea elárulta, hogy kedvenc illusztrációja a gólyáiról híres Sáromberke megjelenítése, ezt is rajzolta meg elsőként, de olyan versekkel is találkozott, amelyek igazi kihívást jelentettek, hiszen nehéz volt tájat társítani hozzájuk. A házigazda szerepét betöltő Kovács András Ferenc faggatására az is kiderült, hogy az iszapos medrű folyó a marosvásárhelyi gátban megbotolva esett hasra. Az együttlét végén KAF almát osztogatott a könyvben felvillanó hegyekkel kapcsolatos kérdések megválaszolóinak, Jánosi Andrea pedig egy citromot ajánlott fel egy bátor versmondónak. Végül közös szavalásba torkollt a délelőtt.

A legemlékezetesebb órák sorába írható a gyermekbirodalom zárórendezvénye is, melyen Káli Király István és Sebestyén Spielmann Mihály a könyv megszületésének rejtélyes folyamatát tárta fel a végsőkig kitartó diákoknak.

– Amikor az ember könyvet kezd írni, négy szeme van, aztán hat lesz, és tyúkszem nő a fenekére – hangzott el a kedves, szellemes beavatás első perceiben, majd rövidesen lépésről lépésre megtudhatta a kíváncsi hallgatóság, hogy mi minden szükségeltetik egy könyv világra jöttéhez.

– Az író nem mindig egy csodatünemény, nem mindig pompás írástudó – mondta Király István, Sebestyén Mihály pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy a világ legtökéletesebb könyvében is két sajtóhiba van. A könyvkészítés váratlan buktatóit Király István a Mentor Kiadó gondozásában megjelent A fogfájós róka című Wass Albert-mese példájával illusztrálta, amelyben az első nyomás után 11 hibát találtak, így az ezer példány szemétbe került, illetve a nyomda nem megfelelő színválasztása is szükségessé tette egyes műveletek megismétlését.

A továbbiakban arról is szó esett, hogy hogyan válik valaki íróvá, hogy születnek a detektívregények, illetve szeretni fogják-e a mostani gyerekek gyerekei a Harry Pottert.

– Diákként is lehet könyvet írni? – hangzott el az utolsó kérdés.

Sebestyén Mihály egy 19. századbeli 16 éves lány, Kozma Katinka példájával bátorította a kérdezőt – Katinka naplóját Csalódások könyve címmel kötetbe szerkesztette, a művet a könyvvásár publikuma is megismerhette – majd lassan elnéptelenedett a háromnapos gyermekbirodalom.