Tisztelgés Lohinszky Loránd emléke előtt

Születésnapi ünnep a Köteles utcában

Az egyetem napját ünnepelték színes, szórakoztató művészi programokkal tarkított rendezvény keretében a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (volt Szentgyörgyi István) Köteles utcai Stúdió Színházában április 9-én. Az ünnep mögött közel nyolc évtizedes munka áll, amely során folyamatosan bővült az oktatási kínálat. Ezért a munkáért köszönet illeti a volt tanárokat, az egyetemen végzett több ezer művészt, akik az intézmény jó hírét keltik mind itthon, mind a nagyvilágban, és a hálás közönséget is – fogalmaztak a beharangozóban. 

Az ünnepség főhajtás volt Lohinszky Loránd fél évszázados színművészi és oktatói pályája előtt, hasonlóképpen az életművét bemutató kiállítás, plakettavatás, a róla elnevezett tanterem is. 

Az egyetem 50, 60 és 65 éve végzett volt hallgatóit arany-, gyémánt- és vasoklevéllel tüntették ki annak jeléül, hogy volt iskolájuk számontartja őket. 

Az ünnepség a kora délután folyamán az öregdiákok és az eseményről értesülők találkozójával kezdődött, amelyen a volt „iskolájukba” visszatérők személyes élményeikről, emlékeikről számoltak be színes, érdekes vallomások keretében. 

A program a második emeleten folytatódott, ahol a teatrológia tanszék 33-as termének ajtajára felkerült Lohinszky Loránd neve. A táblácskát az ünnepelt felesége, Farkas Ibolya színművésznő, az egyetem volt tanára leplezte le a szak egyik kiváló diákjával. A Tanár úr munkásságát Lázok János színháztörténész mutatta be. Lohinszky Loránd „1950-ben lett a Székely Színház társulatának tagja, majd 1954-ben, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Marosvásárhelyre költözésekor elkezdődött tanári pályája is. Fél évszázad alatt intézménynevek és intézményvezetők váltották egymást, de Lohinszky Loránd személyisége és munkája a folytonosság nyugalmát jelentette a színházban és a főiskolán egyaránt. Ami az őt leginkább jellemző nyitottság és az örök művészi megújulás képessége nélkül nem lett volna lehetséges… A hatvanas évek közepétől önálló osztályvezetői státusba került, ezt követően évfolyamok sorának lett meghatározó pedagógiai irányítója és példaképe… Rendkívül tudatos szerepépítkezése okán gyakran emlegették a poeta doctus mintájára actor doctusként” – hangzott el a színháztörténész Lázok János tanár úr méltatásában. 

Következő napirendi pontként a Lohinszky Loránd színészi pályafutásának állomásait bemutató képekből készült kiállítást tekintették meg az érdeklődők, majd felelevenítették az ünnepelt tanárról és emberről szóló emlékeiket, és közben elhangzott egy ballagó diákjának tulajdonított „szállóige” is: „Féltünk tőle, mint az ördögtől, de imádtuk, mint az Istent”. Majd felesége, Farkas Ibolya színművésznő zárta a sort a férje által hangoztatott idézettel: „Ne önmagunkat szeressük a színházban, hanem a színházat szeressük önmagunkban.” 

A Cătălina Mihăilă és Strausz Imre István vezette diplomaosztó ünnepségen dr. Gáspárik Attila, a Művészeti Egyetem tanára mondott bevezetőt. 

„Olyan pillanatban vagyunk itt, amikor a 79. születésnapját ünnepeljük ennek az intézménynek, amelynek alapítását a román király írta alá, és nem a kommunisták ármánykodásából született, hanem az utolsó nagy diadal volt a még rövid békeidőkben” – hangzott el Gáspárik Attila egyetemi tanár köszöntőjében. Hozzátette, hogy nemcsak az egyetem születésnapját ünneplik, hanem azokat a régen végzett hallgatókat is, akikre úgy tekint, mintha osztálytársai lettek volna. 

Véleménye szerint bárhova is kerültek, legyen az a legeldugottabb része a világnak, az egyetem végzettjei jól teljesítettek, azért, mert olyan tanáraik (is) voltak, akiktől lehetett tanulni. 

A továbbiakban köszöntötte az egyetem nyugdíjas tanárait, Selyem Ildikót, Kovács Leventét és Rókay Vilmost, valamint az egyetem örökös vendégtanárát, Kincses Elemért. „Ő rendezte az Amadeus című darabot, Lohinszky Loránd tanár úr talán legnagyobb alakításával, amit mi hallgatóként még láthattunk”. „Olyan idők voltak, amikor ketten-hárman jártak egy évfolyamra, és csak kevésen múlott, hogy mikor szűnik meg az egyetem, amely mindig ki tudott hozni magából egy olyan produkciót, amelyet 50-60-szor el lehetett játszani, és a minden este telt ház mutatta a diktatúrának, hogy még vagyunk, hogy még nem lehet bezárni. Eszembe jut Rókay Vilmosról, amikor 60 évesen a magas földszintről fejjel előre kiugrott egy bukfenccel az ablakon, hogy megmutassa a húszéveseknek, hogyan kell azt csinálni. Ez az egyetem csak így tudott működni ahhoz, hogy a mai napig is fennmaradjon, és folyamatosan jöjjenek az új generációk. Az egyetem végzettjeiről Tamási Áron szavaival elmondhatjuk, hogy mindenhova jut belőlük, csak oda nem, ahol valamit ingyen osztogatnak. Meg kell becsülni azokat, akik ma itt diplomát kapnak, mert nem is egy, hanem több életet leszolgáltak, mindenki ott, ahova került.” Szomorú hírként említette, hogy március elejéig úgy nézett ki, hogy egy gránitdiplomát is ki tudnak osztani a 75 évvel ezelőtt végzett Bányai Éva színművésznőnek, akit sikerült felkeresnie budapesti lakásán, és egy hosszú interjút készítenie vele, majd a művésznő rövidesen elhunyt. Az ő és valamennyi elhunyt tanár, végzett emlékére egy perc néma tisztelgésre szólította fel a közönséget. 

Vasdiplomát kapnak a 65 éve végzettek – olvasta fel a végzős osztály tagjainak a nevét, köztük a Boér Ferencét, aki üdvözletét küldte, és a Bathó Idáét, aki személyesen képviselte a csoportot, és aki Nagyváradon „szolgálta le” színészéletét. Tudni kell róla, hogy téglát téglára rakva önkéntes munkával részt vett az egyetem előadótermének, a Stúdió Színház épületének a felépítésében sok utána következő nemzedék számára, de színpadán most lépett fel először. „Örülök, hogy itt lehettem, mert az én koromban az is öröm, ha valahol lehetek – mondta, amire hatalmas tapsot kapott. 

Gyémántdiploma jár azoknak, akik 60 éve ballagtak. Ennek az évfolyamnak – Bányai Irén, Botár Endre, Fülöp Ildikó, Higyed Imre, Krausz Kuti István, Krizsovánszky Szidónia, Madár Gingulescu Lívia, Mihály Pál, Nagy Dezső, Óos Enikő, Stief Magda, Széles Anikó, Vásárhelyi Katalin, Vitályos András – rövid ideig Harag György volt a vezetőtanára.  

Gáspárik Attila a továbbiakban Botár Endrének a Film, Színház, Muzsika folyóiratban talált kiváló írásából idézett: „A szép, tiszta magyar beszéd felszentelt kispapjai, útra keltünk Erdély hat magyar nyelvű színjátszó templomába, Kótsi Patkó János, Déryné és Szentgyörgyi István hitével és nagy akarásával.” Válaszképpen Botár Endre Goethe soraival adott baráti tanácsot a lelkesen tapsoló közönség tagjainak: Ha egy szép élet vágyát őrzöd,/ a múlttal nem szabad törődnöd,/ s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,/ minthogyha újjászülten élnél;/ Mit akar? – kérdd meg minden naptól/, és minden nap felel majd akkor;/ Tetteidnek tudjál örülni,/ más tetteit tudd megbecsülni;/ főként ne gyűlölj egy embert se,/ a többit hagyd az Úristenre./ (Életszabály)

Az ünnepségen a 60 évvel ezelőtt végzettek közül hárman: Óos Enikó, Stief Magda és Botár Endre volt jelen, akik átvették a gyémántdiplomát. Óos Enikő megköszönte, hogy 60 évvel ezelőtt jó úton indították el, Stief Magda pedig bevallotta, hogy különlegesen szép napja volt.

Aranydiploma jár az 1975-ben végzetteknek, nekik Gergely Géza volt az osztályvezető tanáruk: Ábrám Irén, Csoma Judit, Györffy András, Mezei Mária, Piroska Klára, Szabó Lajos és Vass András. Jelen volt B. Piroska Klára, aki Sepsiszentgyörgyön aratta a babérokat, és legújabban Cristian Mungiu filmjében tűnik fel. Legszebb és legboldogabb éveit töltötte a főiskolán – ezekkel a szavakkal mondott köszönetet a kitüntetésért. 

Az okleveleket a rektori tisztséget betöltő Sorin Crișan egyetemi tanár adta át a kitüntetetteknek, akik hozzájárultak, hogy az egyetem a mai napig fennmaradjon, és a színművészetet „építették” országszerte és a nagyvilágban, ismertté téve az intézményt határokon innen és túl. 

Az egyetem legmagasabb elismerését jelentő arany kitüntetést a nemzetközi hírnévnek örvendő Alina Nelega egyetemi tanár vehette át, a kortárs román kultúra jeles képviselőjeként, a dramaturgia, az irodalmi és művészi nevelés terén nyújtott hozzájárulásáért, drámaírók új nemzedékének képzéséért. 

A diplomakiosztást színvonalas zenei műsor élénkítette musicaldalokkal, operettáriával, az egyetem hallgatóinak előadásában, tanáraik zongorakíséretével.