Egyetlen jó tett sem marad büntetlenül – mondta a bukaresti főpolgármester asszony, midőn a romániai teniszsport utóbbi évtizedekbeli legnagyobb sikerének megünneplésére összegyűlt közönség kifütyülte.
Egyetlen jó tett sem marad büntetlenül – mondta a bukaresti főpolgármester asszony, midőn a romániai teniszsport utóbbi évtizedekbeli legnagyobb sikerének megünneplésére összegyűlt közönség kifütyülte. Nem tudni, szándékosan idézte-e ezt a mondatot, ugyanis pont ezt mondta az exelnök kedvenc politikus asszonya is, akinek egy ökölvívó gálán tett jelenését jutalmazta hasonlóképpen a közönség. Azt sem tudni, hogy a kettőjük közti hasonlóság megmarad-e az időben, úgy értve, hogy a tengerész szőke ciklona nemrég épp a földgömb túloldalára menekült a pont az illető gála kapcsán rá kiszabott hatévnyi állami ingyenlakás elől...
Annyi biztos, hogy kockázatos a népszerűség ilyenfajta hajszolása. Mert ha nem célirányosan összeterelt közönség előtt játsszák el a mutatványt, akkor nem is lehet más az eredmény, mint füttykoncert. Nem kell túl járatosnak lenni a sport világában ahhoz, hogy tudjuk, a politikusok a kisujjukat is alig mozdítják meg a sportért, de a kiugróan teljesítő sportemberek dicsőségében imádnak sütkérezni. Az ilyesmit a sportértő közönség tudja illőképpen, szurkolói módon díjazni.
Fütty helyett járhatott volna taps is a regáti fővárost vezető hölgynek, vagy annak idején az ökölvívó sikerének farvizén lubickoló miniszter elődnek is, ha a mindenkori kormányzatok – legyenek azok központiak vagy helyiek – a fontosságának megfelelő szinten kezelnék a sportot. Ha minden egészséges mozgásra vágyó gyereknek lenne hol kulturált körülmények között sportolnia, hogy aztán akiben szunnyad elég tehetség, azt fedezzék fel, és indítsák el a siker felé vezető nagyon hosszú és nagyon rögös úton, amelynek a legnagyobb része rejtve marad a laikus szemektől. De nálunk legfeljebb egy-egy teremre futja, ahol a fejesek és haverjaik néha fociznak vagy kosárlabdáznak, a halandó legfeljebb a sátoros ünnepek népvendégségein jut be oda alanyi adófizetői jogon.
Akkor hát teljes jogon nyilvánít szurkolói módra véleményt az ingyen hírnevet hajkurászó politikusokról. Akiknek az ilyen ritka alkalmakat nem kellene megszentségteleníteniük a jelenlétükkel. Bőven elég lett volna ott ez esetben a teniszlegendáknak és a sportági szakszövetség vezetőségének megjelenni a bajnok oldalán. Akit – a politikustól eltérően – nem csak ennek a bukaresti stadionnak a közönsége tapsolt meg, hanem szombaton a tenisz egyik legikonikusabb arénájának értő népe is állva ünnepelt a legendás párizsi torna utóbbi évekbeli egyik legszebb női egyes döntőjének a végén, amikor húszévnyi munka és izzadság után átölelhette az általa leginkább áhított trófeát. Mert egy kicsit azt üzente mindannyiunknak, hogy merjünk álmodni, és ha elég kitartóan harcolunk, elérhetjük az álmainkat.