Természetes vagy kegyes halál?

Ember és állat harmóniája

Nehéz döntés vár azokra a gazdikra, akiknek társállata idős vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Senki sem akarja kedvence, a leghűségesebb társ halálát okozni. Pedig a szakemberek szerint az eutanázia megfelelő időben történő alkalmazásával nemcsak a házi kedvenc, hanem a család érzelmi vívódása, szenvedése is megakadályozható.

Idős, nagy testű kutya gazdája kérte a szakember tanácsát. Mint mondta, az állat egyértelműen szenved, az élete már egyáltalán nem minőségi, felállni sem bír, de tanácstalanok az elaltatással kapcsolatosan, mivel nehéz a természetes halál és az eutanázia között választani. 

– Mikor érdemes egy társállat távozásáról dönteni? Honnan tudhatja a gazdi, hogy eljött a vég, visszafordíthatatlan a házi kedvenc állapotának romlása? – tette fel a kérdést olvasónk, amit dr. Pálosy Csabának, a marosvásárhelyi Noé Bárkája kisállatklinika vezetőjének továbbítottunk.

– A döntés meghozatala mindig rendkívül nehéz. Sokszor kérésre kellene elaltatni, de ez alatt azt értjük-e, hogy az előzetes szakmai elemzés és állatorvossal való konzultálás során jutott arra a tulajdonos, hogy nincs más mód, mint az eutanázia, mert olyan súlyos, gyógyíthatatlan és főként fájdalmas betegségben szenved az állat, hogy ez az egyetlen optimális megoldás, vagy simán csak „kérést” értünk? 

Az eutanázia egy állat életének olyan kioltási módja, amely a lehető legkevesebb fájdalommal és stresszel jár. Az állatorvosnak minden esetben mérlegelnie kell az „elaltatás” lehetőségét, és az állat életminősége szempontjából a legjobbat kell javasolnia a gazdinak. Eutanázia javasolható abban az esetben, ha az állat további élete több szenvedést jelentene számára, mint az élet kioltása. Például sok végstádiumú, ízületi gyulladásos kutya zihál, járkál, nyüszög és/vagy sír, ezek a tünetek a szorongás következményei a fájdalom hátterében. 

Azok a gazdik, akik először tapasztalják meg kedvencük hanyatlását vagy halálos betegségét, általában kivárnak, míg meghozzák a döntést, mivel attól tartanak, hogy túl korán altatják el kedvencüket, és küzdelem nélkül adják fel a harcot. Később azonban a legtöbb tulajdonos sajnálja, hogy túl sokáig várt, ugyanis a természetes halált még fájdalmasabb végignézni a családnak. Személyes tapasztalat, hogy sok gazdi a második állatkája esetében és az azt követőknél (ugye, mert egy gazdi életében egymást követően több kedvenc lehet) sokkal könnyebben hozza meg az egyébként mindig nehéz döntést (persze mindig vannak kivételek is). 

Az állatorvos felelőssége az eutanázia módjának megválasztása, ami a lehető legkevesebb szenvedést eredményezi: az állat gyors és teljes tudatvesztése, annak ellenőrzése, a szív- és érrendszer, valamint az idegi működést gyorsan és véglegesen megállító gyógyszerek alkalmazása. A tudatvesztésnek mindig meg kell előznie a keringési és idegi működést véglegesen leállító gyógyszer beadását. 

Az eutanázia végrehajtását az állatorvos javasolhatja a tulajdonosnak, ha szakmai szempontokból szükségesnek tartja, de ebben a kérdésben egyedül az állattartó, vagyis a tulajdonos dönthet. Az állatorvosnak törekednie kell arra, hogy az állat végleges elaltatása annak komfortzónájában történjen. Az eutanázia módját az állatorvos dönti el a jogszabályok, valamint az állat és az állattartó érdekeinek figyelembevételével. Az állatvédelmi törvény rendelkezései alapján az eutanázia végrehajtásához az állatokat előzetesen kötelező elkábítani, majd a műtéti eljárásoknál használt teljes előzetes altatást alkalmazni. Az előzetes altatáshoz a műtéti narkózis előidézéséhez használt szereket vagy azok kombinációját kell használni. 

A kedvtelésből tartott állat és az állattartó között gyakran nagyon erős az érzelmi kötődés, ezért az állatorvosnak az eutanázia kíméletes és emberséges végrehajtása mellett az állattartó érzéseinek tiszteletben tartására is figyelnie kell. 

Amennyiben a gazdi békés, nyugodt, szeretetteljes, családcentrikus, otthoni életvégi élményt szeretne kedvence számára, valószínűleg a kívántnál kicsit hamarabb kell meghoznia a döntést, amivel a további és jóval nagyobb szenvedéstől kíméli meg. 

A legfontosabb a szeretett társ békés, szenvedésmentes távozása.