A veres bélű nyári körte leérett már. A húsa színe miatti különlegesség a Maros középső folyása mentén a jó gazda tekintélyét kölcsönözte a fa tulajdonosának. Nemkülönben állunk Benkő Samu almájával, amit Nagy-Tóth Ferenc a gyógyi piros csemegealmával rokonít.
A Szent Anna-kápolna
„Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány,
néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézik egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik…”
A verset először a ’80-as évek derekán olvastam kislányomnak a Haza sólymai gyereklapból. Bizony, góbés merészség kellett abban az időben, hogy Kányádi rejtjelezett szövegei, Soó Zöld Margit rajzaival, egy gyermeklap utolsó oldaláról izenjenek.
A veres bélű nyári körte leérett már. A húsa színe miatti különlegesség a Maros középső folyása mentén a jó gazda tekintélyét kölcsönözte a fa tulajdonosának. Nemkülönben állunk Benkő Samu almájával, amit Nagy-Tóth Ferenc a gyógyi piros csemegealmával rokonít. Még 1899-ben Bereczki ezt írta volt róla: „családi osztályoknál a ház- és földbirtok és a gyógyi almák felett az örökösök külön osztozkodtak”.
Beleszagolok a kosárkányi piros nyári almába. Szemérmes illata Lukafalváig repít. Gyengén fényes héja a kocsány körül szinte lilás a reggeli fényben, s az villantja halvány sárgálló alapszínét, mely alig látszik a cinóbervörös-kárminpiros cirmosság alatt. Szétszórt, apró, irhaszínű pontozottsága átüt a bőrén. Beléharapok. Húsa halványsárgás-fehér, puha, laza és kásás. A harapás nyomán szinte azonnal rozsdás színre vált. A kevés levű hús kellemesen savanykás, üdítően édes. Beérett. Nyár közepére, Anna-nap idejére.
Szent Anna ünnepe, július 26. Aznap szentelték fel azt a templomot, amelyet Máriának a Bethesda-tó partján épült szülőházából alakítottak ki. Az ünnep megülését Justinianus császár tette kötelezővé. Szűz Mária édesanyja, Jézus nagyanyja a család, a nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás patrónusa.
Az Anna-kultusz legkeletibb emléke a Szent Anna-tó, s a partján álló kápolna. A tó partján egykor ott állt Szent Joachimnak, Jézus nagyapjának a kápolnája is.
A hetvenes években már csak a Szent Anna-kápolna romjai porladtak a tó partján, de az „Annuská”-hoz százával zarándokoltunk, akkori egyetemista fiatalok. Jómagam 1974-ben hosszú, magányos gyalogtúrát tettem: Bálványosról indultam, Buffogón át, fel a Szent Anna-tóig, onnan le Tusnádra, aztán fel az Aszó völgyén a Kakukk-hegyre, onnan a Szentimrei Büdösön át a Tolvajos-hágónak, s aztán Hargitafürdőről a Csicsói Hargitára, fel a Madarasira, végül az Ivó völgyén leereszkedve Zetelakára, s Fenyéden át Udvarhelyre.
Túráztunk. Hogy a hegyekben szabadon beszélgethessünk.
Aztán az akkori hatalom megelégelte. Kezdetben csak a táborozás jogát vonták meg a tó körül, s mert természetvédelmi terület, magam is rábólintottam. De aztán magát a gyülekezését is…
1990-ben Bálványosfürdőn főnixként támadt újjá ez a turistasereglés Anna-nap körül, s lett belőle Bálványosi Szabadegyetem. Aztán, mert nehezen megközelíthető, került át mindez Tusnádra, s faragtak furmányos „Tusványos” nevet hozzá. Nézem az idei programot: már rég nem a hegyek értő szeretetéről szól. Ami nem nagy hiba. De hogy utalás se történjen erre? S magára a sereglés történetére? Ez már az.
Minden évben az Anna-napi búcsúra a Mohos s az Annuska közti nyeregbe tömegek zarándokolnak. Áll a kápolna, s előtte másfél évtizednyi ideje a millecen-tenáriumi kereszt is.
Anna napján odavárja az erre érdemeseket. Akár a vers kisleánya, kapaszkodjunk mi is fel hozzája.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
