Teret hódít Marosvásárhelyen a world jumping

A kiskunfélegyházi származású Kis Odett egykori fitneszbajnok – Maros- vásárhelyen negyedéves fogorvostan-hallgató – egy nálunk kevéssé ismert sportág rejtelmeibe igyekszik bevezetni az ittenieket. Odett sportolói múltjáról, a jumping elsajátításáról, a sportág elterjedéséről beszélgettünk nemrégiben a szimpatikus, kisportolt testalkatú edzőnővel. 

–  Egy sportnap alkalmával tervezett fitneszversenyen ismerkedtem meg a jumpinggal, és nyomban megtetszett. Akkor megláttam a world jumping-trambulinokat,  fel is vettem a kapcsolatot egy szlovák cég képviselőivel, akik ezeket kifejlesztették. Jövőt láttam benne! Azután tanfolyamot is elvégeztem, ahol sportanatómiából vizsgáztunk, és ezek mellett további elméleti részeket és különböző gyakorlatokat kellett elsajátítanom, hogy oktatóként tevékenykedhessem. Később pedig elméleti és gyakorlati vizsgát kellett tennem, amelyen egy saját, általam kidolgozott koreográfiát kellett bemutatnom. 

Szlovákiából vált világszerte ismertté a jumping – kezdte a beszélgetést Odett. 

Minden izmot megmozgat

–  Hogyan kell elképzelni ezt a sportot? 

–  Elég komplex, ugyanakkor látványos és meglehetősen fárasztó, ugyanis a trambulinon bizonyos zenére kell ritmusosan mozogni. Magyarországon három éven át tartottam edzéseket. Rendszeresen felléptünk különböző rendezvényeken. Főleg Budapesten és környékén ismert már ez a fajta, bolondos, mókás sportág, amely nem könnyű, ezért is hívják „ mosolygós gyilkos edzésnek”, amely 60 percig tart. Az edzés elején van egy rövid bemelegítő rész, utána kardiós ugrálás, majd ezt követi az erősítés, végül a nyújtás, mindez természetesen zenére. A zenét én választom ki, a zeneszámok kellő gyorsaságúak és ritmusosak, hogy a jumpingozók élvezzék, és észrevétlenül jól elfáradjanak. Edzés előtt mindig átgondolom, hogy melyik izomcsoportokat mozgatjuk át (alsótest, felsőtest), így az erősítő gyakorlatok már megvannak a fejemben, amikor odamegyek az órára, a kardió-, vagyis az ugráló részét pedig helyben gondolom ki. Egy ilyen edzés fizikálisan és mentálisan is kellőképpen lefárasztja a sportolókat, akiket nem nevezhetünk versenyzőknek, mert jumpingban nincsenek versenyek. 

– Egy kezdő versenyzőnek az elszántságon és odaadáson kívül mi szükséges, hogy ügyes jumpingozóvá váljon?

– Másra nincs szüksége, hiszen idővel erőnléti szempontból is megfelelően fejlődik, és bírja majd a strapát. Az első 3-4 edzés, ameddig belejön ebbe a különleges és elég intenzív munkába, nagyon nehéz, aztán idővel megtalálja a ritmust a trambulinon, és ettől kezdve nyert ügye van. Érdekesség, hogy a többség gyerekkori megszokásból kezdetben felfele ugrál, aztán mindenki rájön, hogy lefele kell taposni a trambulint, különben nem találják meg a ritmust. Meg kell hagyni: nem könnyű! Mivel instabil a trambulinok felülete,  az izmok folyamatosan feszülnek. Még ha egy lábon állunk is, az izmok feszülnek, egyensúlyozni kell. 

Ezek a nyolclábas, spidertrambulinok gumifelfüggesztésűek, nem rugóval vannak ellátva, külön erre a célra, erre a fajta edzésmódszerre vannak kifejlesztve, így a becsapódások sokkal kisebbek, a gerincet és az ízületeket kímélik edzés közben, és a felugrást követően a trambulinra való visszaérkezéskor a gumiköteleknek köszönhetően a belső szervek rázkódása nagymértékben csökken, ami nagyon fontos. 

Mindezek mellett a résztvevők pluszkilóktól is megszabadulnak az edzések során. További előnyei közé sorolnám még az anyagcsere felgyorsulását, a koordinációs képesség fejlesztését (az instabil felület miatt), és nem utolsósorban a nőknél az inkontinenciára is pozitív hatással van. Ezenkívül számos előnye van még, de ezek a legfontosabbak.

– Gondolom, hogy fontos betartani a kellő étkezési szabályokat is.

– Persze, ha elszántan fogyókúrázni is szeretnének! A fogyókúrát 70-80%-ban az étkezés és 20-30%-ban a mozgás befolyásolja, viszont a kettő egymás nélkül nem működik.

A Body Factoryban tarják a jumpingedzéseket

– Marosvásárhelyen hol tartjátok a jumpingedzéseket?

– A Tudor-negyedbeli Body Factory edzőteremben. Szerencsére már kialakult egy szív-lélek társaság, amelynek tagjai elszántan és rendszeresen járnak hetente jumpingedzésekre, de mindegyre akadnak új emberek is – a korosztály változó. Úgy látom, hogy a marosvásárhelyi kisközösségünkben nagyon szeretjük a jumpingot. Mivel eszközös edzésről van szó, így előre bejelentkezés szükséges. Mindenkit szeretettel várunk, edzettségi szinttől és kortól függetlenül!

– Nálunk melyik  korosztály képviselői érdeklődnek inkább a jumping iránt?

– Főleg középkorú hölgyek járnak edzésekre, habár minden korosztály számára ajánlott a jumping. Szerintem a fiatalabbak kevésbé motiváltak, mint a középkorúak, de természetesen vannak kivételek. Akiknek volt valamikor komolyabb testnevelési órájuk, vagy sportoltak is – bár alapszinten –, azok ide is jönnek. Sokan stresszlevezető folyamatként iktatták be programjukba a jumpingot. 

Remélem, hogy a járványhelyzet miatti korlátozások mielőbb enyhülnek, és nagyobb rendezvények alkalmával hivatalos keretek között is bemutathatom a marosvásárhelyieknek a jumpingot. 

Egyébként tudom, hogy nehéz kimozdítani az embereket a komfortzónájukból, de aki ezt megszereti, és a nehezén túljut, majd rendszeresen elkezd járni edzésekre, és örömét leli  benne, elkezdi látni a változást. Számomra is megnyugtató érzés, és örömmel tölt el, amikor látom, hogy a jumpingozók hogyan fejlődnek. 

– Odett, térjünk egy kicsit a múltadra. Mikor és hol kezdtél el sportolni?

– A mozgás része az életemnek, amióta az eszemet tudom. Hétéves koromban kezdtem atletizálni, majd kilenc éven át aerobikoztam, aztán a középiskolában kézilabdakapus voltam. Idővel edzőterembe kezdtem járni, majd a fitneszt választottam, és magyar bajnoki címet sikerült szereznem, személyi edzőként is dolgoztam, mindemellett fogtechnikai képzésen vettem részt, amelynek elméleti részét magántanulóként sajátítottam el, hogy edzőként és versenyzőként is tudjak érvényesülni. 

– Romániában még hol tanítanak jumpingot?

– Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában vannak jumpingedzések. Minden városban, ahol létezik jumping, más és más személy foglalkozik kizárólagosan ezzel a sportággal. 

Lesz, aki folytassa, ha hazamegy

– Egyébként hogyan kerültél Vásárhelyre? 

– Magyarországon, a középiskola elvégzése után fogtechnikusnak tanultam, de úgy éreztem, ez nem elég, hogy kiteljesedjek. Így elhatároztam, egyetemet is végzek. Ekkor döntöttem, hogy Marosvásárhelyre, a MOGYE-ra jövök, és nem bántam meg. 

– Előtte jártál még itt? 

– Nem, soha. Kecskeméten vendéglátó-ipari középiskolát végeztem, utána jött a nagy változás, a fogtechnika, majd itt a fogorvosi egyetem. 

– Megszoktad Marosvásárhelyen?

– Igen, nagyon szeretem az itteni embereket. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt az első perctől kezdve. Első évben heti négy alkalommal jártam romántanárhoz, magánórákra, megtanulni a román nyelvet, hogy tudjak érvényesülni. Szerencsére alapszinten sikerült elsajátítanom, és most már van, hogy románul vizsgázom az egyetemen. 

– Hogyan tovább majd, ha elvégzed az egyetemet? Azaz, mi lesz majd a jumpinggal Marosvásárhelyen?

– Két év múlva elvégzem az egyetemet, és valószínűleg hazamegyek. Szülővárosomban, Kiskunfélegyházán szeretnék saját praxist, de nem vagyok semminek az elrontója, szívesen élek más lehetőségekkel is. Tervem szerint lesz olyan ember, aki tovább fogja folytatni a jumpingot Vásárhelyen. Tehát van jövője a sportágnak itt!