Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„November 14-én, szombaton, a piliscsabai temetőben református szertartás keretében búcsúztatják az életének 67. évében elhunyt Szőcs Géza Kossuth-díjas erdélyi magyar költőt, korábbi kulturális államtitkárt, Orbán Viktor kormányfő kulturális főtanácsadóját – tájékoztatta az MTI-t a Miniszterelnöki Sajtóiroda kedden. Havasi Bertalan sajtófőnök elmondta: Szőcs Géza tisztelői szombaton 11 és 13 óra között róhatják le kegyeletüket egy szál virággal vagy koszorúval, majd a 14 órakor kezdődő gyászszertartás – az érvényben lévő járványügyi szabályoknak megfelelően – már szűk körben zajlik. A temetési szertartást a közmédia Duna és M5 tévécsatornája élőben közvetíti”.
Ezen fenti hírrel tette közzé az MTI a marosvásárhelyi születésű örök harcos, meggyőződéses, nonkonformista, szabad szellem és hatalmas egyéniség temetésének időpontját. Szőcs Gézát, a huszadik-huszonegyedik századi magyar irodalom egyik, csodagyerekként megismert, legkiválóbb, legzseniálisabb, legújítóbb, legegyedibb költőjét sokan csak politikusi tevékenysége kapcsán ismerték, holott ez elenyészik nyelvi és költészeti zsenialitása mellett. Őstehetségét mindenki – barátai, kedvelői, bírálói és ellenségei is – elismerte, bátorságához pedig nem férhetett kétség: a kommunista Romániában egyetlen, hónapokon keresztül megjelenő rendszerellenes kiadvány, az Ellenpontok című szamizdat kiadása az ő nevéhez is fűződik, emiatt a Securitate letartóztatta, bántalmazta, de megölni nem merte: az amerikai szenátusban is felszólaltak a védelme érdekében. Így 1986-ban „csak” kitoloncolták az országból. Gyönyörű és megrázó verseket írt erről az időszakról („Küszöb alatt az angyaljárás / villog, mint 3 mázsa foszfor: / teli a lélek buborékkal, / izzik, fölfénylik, ötször, sokszor; / és az ott ki? // füstölgő fényképeket tesz be / egy sárga, hetedhét noteszbe: / körültekintő apád az / útra készen / viszi magával életét mely / övé még félig / vagy egészen –” És apád merre? A szabadság angyala átutazik Kolozsváron, 1982), ám a rendszerváltás után azonnal visszatért, és nem kis szerepet vállalt a romániai magyarság szellemi, kulturális és politikai életének újraalkotásában. Halála kapcsán számos irodalmi, közéleti személyiség szólalt meg, és tette nyilvánvalóvá: e különleges, öntörvényű, és a szó legősibb értelmében alkotó ember a kultúra és a politikai szféra megannyi partján elhelyezkedő kortárs tiszteletét kiérdemelte.
Szőcs Géza önmagában kulturális intézmény volt, halálával a legnagyobb élő magyar költő távozott közülünk – mondta Orbán János Dénes költő, prózaíró, irodalomszervező az MTI-nek. „Félreismerhetetlen stílusa, merész képzettársításai, játékossága és érzelmessége lenyűgöző volt. Vaskos könyvet lehetne írni arról is, hogy mennyi emberen segített. Az 1990-es évek káoszában számos művészt és diákot a szó szoros értelmében a hajléktalanságtól mentett meg. Minket, fiatal erdélyi írókat fölkarolt, és olyan lehetőségeket biztosított számunkra, hogy azt hittük, álmodunk” – hangsúlyozta Orbán János Dénes az MTI-nek. Mint kifejtette, Szőcs Géza volt az Előretolt Helyőrség irodalmi műhely szellemi atyja és mecénása, és ez a műhely mára a magyar állami íróakadémiává nőtte ki magát. „Szőcs Géza hirtelen és váratlan halála nem csupán űrt hagy maga után, hanem egyenesen irodalomökológiai katasztrófa” – fogalmazott végül Orbán János Dénes.
Szőcs Géza halálával óriási veszteség érte a magyar szellemi életet – mondta el Elekes Botond, az Uránia Nemzeti Filmszínház ügyvezető igazgatója, Szőcs Géza egykori államtitkári kabinetfőnöke az MTI-nek a Kossuth-, Babérkoszorú és József Attila-díjas költőre, íróra, újságíróra, kultúrpolitikusra emlékezve. „Szőcs Gézával először 1983-ban találkoztam Kolozsváron, ő akkor az erdélyi magyarságnak már legendás figurája volt: mindenkit elkápráztatott az a bátorság, amellyel szembe mert menni a Ceauşescu-diktatúra zsarnokságával. Az ő belső koordinátarendszere egyszerűen nem volt kompatibilis az akkori rendszer valóságával, a világot akkor is az igazi géniuszok perspektívájából szemlélte” – emlékezett az életének 68. évében elhunyt költőre Elekes Botond. Mint hangsúlyozta, Szőcs Gézát műveltsége, lexikális tudása igazi reneszánsz emberré tette, aki annak ellenére, hogy megmerítkezett a politikában, mindig a szellem embere maradt. A kolozsvári felvilágosult protestáns gondolkodás ötszáz éves hagyományai határozták meg a gondolkodását, identitásának fundamentuma az volt, hogy ő erdélyi magyar és európai – emelte ki. „Kevés emberről lehet elmondani, hogy ennyire nagyvonalúan, nyitott szívvel és segítőkészen figyelte irodalmi pályatársainak a munkásságát. Soha nem volt irigy, mások írásaiban a szépet, az időtállót kereste” – idézte fel az Uránia igazgatója. Mint hozzátette, Szőcs Gézára jellemző volt, hogy „mindegyik oldaltól kapott hideget-meleget”, a hagyományos politikai kategóriákban gondolkodók sosem tudták beskatulyázni, mert nem azokban a toposzokban gondolkodott, mint a mainstream. Nem hosszú magyarországi politikai karrierjének fő motivációja a miniszterelnökkel évtizedeken át ápolt, rendíthetetlen barátsága volt, enélkül – az erdélyi politikában a kilencvenes évek elején szerzett rossz tapasztalatai után – soha nem kezdett volna bele a kulturális államtitkári munkába – jegyezte meg Elekes Botond. Elmondása szerint Szőcs Géza az elmúlt tíz évben olyan víziókat fogalmazott meg, amelyekből aztán pragmatikus emberek valóságot tudtak gyúrni: az általa elképzelt Andrássy negyedből nőtt ki például a Liget Budapest projekt. De elkötelezett volt a magyar komolyzenei élet szilárd alapokra helyezése iránt is: államtitkárként, később a miniszterelnök főtanácsadójaként újraformálta és nagyságrendekkel növelte a szimfonikus zenekarok támogatását. Államtitkárként ő volt a beterjesztője a Magyar Művészeti Akadémia köztestületet megalapító törvénynek és a 2011. első fél évi soros magyar EU-elnökség idején „hibátlanul megoldotta a kulturális miniszterek tanácsának elnöklését” egy olyan időszakban, amikor Magyarország óriási össztűz alatt volt az új alaptörvény és médiatörvény miatt – emlékezett Elekes Botond.
Szőcs Géza kivételes tehetségű költő volt, aki tálentumait élete során megőrizte, gyarapította, nagy hatású verseskönyvek sokaságában tette közkinccsé – olvasható a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) Facebook-oldalán közzétett megemlékezésben. „Fájdalommal és megrendült szívvel értesültünk arról, hogy Szőcs Géza Kossuth-díjas költő, a Magyar PEN Club elnöke csütörtök este elhunyt” – írják. A megemlékezés szerint „már indulása, majd első kötetei is valóságos paradigmaváltást jelentettek a romániai magyar költészetben, mind az idősebb, mind a fiatalabb generációkat inspirálta, hatása korántsem lokális volt csupán, messze túlterjedt a költői iskolákon, műhelyeken és az országhatárokon”. „Szőcs Géza költészete úgy folytat végeérhetetlen, „véresen komoly” párbeszédet a sokszálú hagyománnyal, hogy közben sosem engedi elfelejtetni a líra zavarba ejtő, (nyelv)játékos, az esetlegességeknek és keresetlen összehangzásoknak is engedő természetét. Pályáját végigkísérte a felfedezés és kísérletezés öröme, a (költői) nyelv határainak vizsgálata” – írják. „A költő Szőcs Géza mellett nem felejtkezhetünk meg a mentorról sem, tehetségek felkarolójáról, segítőjéről, az erdélyi magyar irodalmi intézményrendszer egyik jelentős alakítójáról, antikommunista ellenállóról, polgárjogi aktivistáról, majd szenátorról, később kulturális államtitkárról”. „Vigasztalódást kívánunk családjának, emlékét és életművét megőrizzük” – olvasható a FISZ bejegyzésében.
Pályatársai, tisztelői is búcsúztak a múlt hét csütörtökén elhunyt Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, újságírótól, korábbi kultúráért felelős államtitkártól. A Miniszterelnöki Kabinetiroda közleményében mély fájdalommal vett búcsút tőle, aki „a magyar kultúra és irodalom egyik legmeghatározóbb alakjaként, miniszterelnöki megbízottként, kulturális főtanácsadóként és korábban kultúráért felelős államtitkárként is elszántan segítette a kormány munkáját a nemzeti kultúra megóvásában és a magyar kultúra népszerűsítésében” – áll a Kormányzati Tájékoztatási Központ által az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményben. Mint a közlemény hangsúlyozza: „Nemzeti üzeneteit, verseit, személyiségét, humorát örökre megőrizzük. Élete és életműve előtt tisztelettel adózunk. Nyugodjon békében”.
Demeter Szilárd költő, író az általa vezetett Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Facebook-oldalán emlékezett Szőcs Gézára. A posztban felidézte a Babits Mihály tervezett emlékmúzeumába szánt hagyaték sorsát, amely Budapest 1945-ös ostroma során megsemmisült, csupán egy sérült írógép maradt belőle. „Hát ez most a szimbólumértékű tárgyam, összegörbült billentyűkarokkal nem lehet verset írni. De lehetett, a versek túlélték az eszközt, leváltak a halott szerzőről is, ez az egyetlen triviális tapasztalati bölcsesség, ami erőt ad. Háború nincs, pszichózis van, küzdünk egy láthatatlanságig parányi vírus ellen. Naponta igazolja vissza, hogy az ember anyag. De több ennél, többek vagyunk, ez a dolgunk, megmutatni a többletet” – fogalmazott a PIM főigazgatója. Demeter Szilárd bejelentette: kezdeményezi, hogy Szőcs Gézát rendkívüli eljárásban válasszák meg a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) posztumusz tagjává.
L. Simon László költő, író, országgyűlési képviselő, a kulturális államtitkári poszton Szőcs Géza utóda a Facebook-oldalán búcsúzott. „25 éve ismertük egymást. Az első kolozsvári könyvbemutatóm együtt volt az övével” – emlékezett. Mint felidézte: „Máskor a Toldiban ültünk, micsoda esték voltak azok! Kevés emberrel vitáztam annyit, mint vele, mégis a kölcsönös tisztelet határozta meg a kapcsolatunkat. (...) Amikor kértem, mindig adott, mindig segített. Óriási szellem volt, és remek poéta. Mindig azt hittem, hogy a halála is olyan lesz, mint az élete: nélkülöz minden hétköznapiságot, emelkedett lesz, különcökre jellemző. Méltatlanul elbánt vele ez az aljas vírus, amit eddig semmibe néztem, de most arcul csapott engem is, gyógyíthatatlan sebet ejtve. Isten veled, Géza!” – írta L. Simon László.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere szintén Facebook-oldalán búcsúzott az életének 68. évében elhunyt költőtől: „Különös ember, hatalmas költő volt Szőcs Géza. A kortárs erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjától kell fájó búcsút vennünk. Nyugodjon békében!” – fogalmazott a főpolgármester, aki Szőcs Géza Szíved megnyugszik majd című versét idézte posztjában.
Erdélyi politikusok emlékeztek Szőcs Géza költőre, újságíróra és politikusra. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) Országos Bizottságának tagja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ügyvezető elnöke az MTI-nek elmondta, hogy Szőcs Géza „hatalmas személyisége” volt az erdélyi magyar kultúrának és a közéletnek, akivel az 1990-es években találkoztak, amikor a költő politikai szerepet vállalt. Felidézte, hogy ellentmondásos volt Erdélyben a fogadtatása, amikor visszatért az emigrációból, de a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és a Reform Tömörülés végig kiállt mellette, sajnálták, amikor többet nem vállalt politikai szerepet. „Megtisztelő volt vele együtt gondolkodni a politikáról” – mondta Toró, majd hozzátette, hogy miután ismét elment Erdélyből, végig követte az ottani eseményeket, tartották a kapcsolatot. Felidézte, hogy az első kisebbségi törvénytervezet fűződik az ő nevéhez, és szerepe volt az autonómiaprogram kimondásában és támogatásában. Toró szerint költőként Szőcs Géza új kifejezési módot talált ki, „amivel mindig lenyűgözött”. „Hatalmas veszteség az ő halála, sok terv maradt befejezetlenül, egyike a legnagyobbaknak hagyott itt minket, de megmarad az életműve és a példája” – mondta Toró T. Tibor.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke egy közösségi oldalon tett bejegyzésben emlékeztetett arra, hogy Szőcs Géza 1990. december 1-jén felszólalt a Gyulafehérváron szervezett ünnepségen, ahol Erdély és a Román Királyság egyesülésének évfordulóját ünnepelték. Akkor Szőcs Géza beszédét meglehetősen ellenségesen fogadta a román hallgatóság. Kelemen Hunor szerint ennek ellenére Szőcs Géza felszólalt ezen a román nemzeti ünnepen, mert „hitt abban, hogy talán egy olyan időszak következik, amikor a sérelmeket magunk mögött tudhatjuk, románok és magyarok pedig egyenértékű felekként építenek egy szabadabb demokratikus világot”. Kelemen Hunor emlékeztetett, hogy Szőcs Géza költő volt, a legjobbak közül való. „Úgy élt és úgy alkotott, hogy mindenhol mély nyomot hagyott maga mögött. Felismerhető, éles rajzú nyomokat” – írta az RMDSZ elnöke.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szintén egy közösségi oldalon tett bejegyzésében egy személyes élményét elevenítette fel az elhunyttal kapcsolatban. Iskolás volt, amikor megtudta, hogy a költő Nicolae Ceauşescu ellen emelt szót az Ellenpontok szamizdat folyóiratban. Rámutatott: felfogták kamaszokként, hogy valaki meg mert szólalni, nem csak suttogott. Hozzátette: az akkor felcsillanó szemek és a belső öröm emléke örökre vele marad, ahogyan Szőcs Géza jó néhány verse és írása is.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke azt írta a közöségi oldalán, hogy Szőcs Géza akkor lett a nemzedéke bálványa, példaképe, amikor üldözte a hírhedt kommunista titkosszolgálat, a Securitate, amikor megkínozták hűséges kiállásáért. Emlékeztetett, hogy az Ellenpontok szerkesztőinek a madridi utókonferenciához eljuttatott memoranduma célként fogalmazta meg, hogy nyerjen Székelyföld valódi és egész területére kiterjedő autonómiát. „Szőcs Géza akkor volt előfutára az autonómiatörekvésnek, amikor a Ceauşescu-diktatúrával is szembe kellett fordulni. Az egész székelység vesztesége Szőcs Géza halála” – zárta gondolatát az SZNT elnöke.
Szőcs Géza
Siegfried Jerusalem és Kiri Te Kanawa hangjára
I. A zongora
(Kiri Te Kanawa)
Ha bálnák volnánk, delfinek,
nem tudná soha senki meg,
hogy hol kószálunk, kedvesem,
szabadon, sósan, nedvesen;
rejtegetnének mélyvizek,
el nem árulva senkinek:
merre kísérjük egymást ketten,
szerelmes, lázas delfinek,
éjszakákban és tengerekben.
*
Egyszer csak meghallod egy januári
estén vagy éjszakán
a kertben kint felejtett
hófútta zongorán,
egymásnak mint felelget
két hang
s egy akkord is talán,
mintha madár ugrálna
két közeli billentyűn,
mondjuk, a gén s az án.
*
Így élnénk,
ahogy estére este telne,
el nem veszítve egymást, s mégis
újra s újra egymásra lelve,
kérdezősködve és felelve,
csak akkor kötve föl nyakunkba
az álom közös sálát,
mikor a reggel közeledne
– mindennap túl korán –,
ha bálnák lehetnénk, szerelmem,
vagy billentyűk egy kerti
zongorán.
Nádszál növekszik benned,
felnő benned egy nádszál.
A tó apad s megárad
s a víz fölött egy harkály
átszáll és újra átszáll
mintha keresne téged,
keresné átszűrt mását,
mérve egy másik élet
s egy más idő folyását.
Álmából olykor-olykor
föl-fölkiált a kácsa
már ahogy ezt ő szokta
már ahogy ez szokása.
A hőmérőben vadkacsa rikoltoz,
a hőmérőben fut a szál,
te aludj el
te aludjál,
tükrében őriz tóapád,
emlékszik rád a nádas
olyankor, mikor alszol
s visszaemlékszik benned
a susogás a nádra
és fény hull vissza onnan
a lomb mögül, a vízből
fűzfákban alvó szádra.
Puskás Attila
(Szőcs Géza emlékére)
Egy óriás szelleme fénylik, lobog,
Lángot vetett egy szabad lélek,
Szíve már a végtelennek dobog.
Csak azt mondtad, amit igaznak hittél,
Ajkaidon égett a szó,
De csended az igazad, amit
magaddal vittél.
Nem féltél és most is bátor vagy talán,
Nem is hitted, hogy eljön majd,
Annyi vérzés és harc után.
De most már: csak a szép,
Eljött utánad, s kézen fogott,
(Száguldó csillagzápor)
Most már tied a gyönyörű nép...