Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-09-11 13:24:42
Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy az új polgári eljárási törvénykönyv előírásainak hatályba lépése sürgősségi kormányrendelettel 2013. február elsejéig halasztódott el.
A bizonyítékokra valamint a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó törvényes előírásokat pillanatnyilag – egyelőre 2013. február 1-jéig, az új érvénybe lépéséig – főleg a régi polgári törvénykönyv, illetve a régi polgári eljárási törvénykönyv tartalmazza.
Ez alkalommal a tanúvallomással történő bizonyításra (mint bizonyítási eszköz) fogunk kitérni, a február elsején hatályba lépő új polgári eljárási törvénykönyv előírásaira hivatkozva.
A polgári perben az okiratok mellett a tanúk kihallgatása is gyakori bizonyítási módszer. A tanú az a peres felektől eltérő személy, aki az általa észlelt tényekről tesz vallomást a bíróság előtt.
Az első és egyben az egyik legfontosabb szabály az új szabályozás szerint az, hogy – bizonyos kivételekkel – tanú által a bizonyítás csakis akkor lehetséges, ha a bizonyítandó jogügylet értéke nem haladja meg a 250 lejt.
Tanúként csak az a személy hallgatható ki, aki rendelkezik tanúvallomási képességgel. Nem rendelkeznek tanúvallomási képességgel a következő személyek:
– a felek rokonai, harmadik rokonsági fokig (attól függetlenül, hogy a rokonsági kapcsolat vérbeli vagy házasság révén keletkezett);
– a jelenlegi vagy a volt házastársa, a jegyese vagy élettársa valamelyik félnek;
– azok a személyek, akik ellenséges, vagy érdeken alapuló viszonyban vannak valamelyik perbeli féllel;
– a bírósági tilalom alá helyezett személyek;
– akik hamis tanúskodásért el voltak ítélve.
Ezek a tanúvallomási képességre vonatkozó törvényes megszorítások a részrehajlás, valamint az ítélőképesség hiányának a kizárására alapoznak.
A fenti öt helyzet közül az első három esetében az illető személyek mégis tehetnek tanúvallomást, amennyiben a másik fél nem ellenzi azok kihallgatását.
Ugyanakkor bizonyos személyek a tanúskodás alól mentesítve vannak. Ezek a következők:
– az ügyvéd, a közjegyző, az orvos és más olyan személyek, akik a törvény szerint hivatásuknál fogva titoktartásra kötelesek;
– a bírók, ügyészek és közhivatalnokok (illetve a volt közhivatalno-kok) a szolgálati titkokkal kapcsolatosan;
– az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy családtagjait, házastársát, jegyesét vagy élettársát bűncselekmény elkövetésének vádja alá helyezheti.
A tanú csakis olyan körülményekkel kapcsolatosan hallgatható ki, amelyekről személyesen vagy egy másik, adott személytől szerzett tudomást.
A jövendőbeli törvénykezés megtartja azt az előírást is, mely szerint tanúvallomással nem bizonyíthatók olyan tények, amelyek bármilyen módon meghaladják azokat a körülményeket, amelyek egy okiratba vannak foglalva. Ilyen jellegű bizonyítás csak akkor fogadható el, ha egy megkötött egyezség törvénytelenségnek, a törvény kijátszásának, vagy az akaratnyilvánítás hiányosságának, illetve hibájának bizonyítására irányul. Ugyanakkor a tanúvallomás alkalmazható egy kétes értelmű egyezség tisztázása érdekében is.
Kivételes módon tanúkkal is bizonyíthatók a perbeli fél állításai abban az esetben is, ha létezik írott részbizonyíték (egy olyan okirat, amely az ellenkező féltől származik és hihetővé teszi az állítottakat), vagy ha a fél képtelen volt egy írott bizonyíték előállítására.
A tanúval való bizonyítás jóváhagyása érdekében a fél köteles a tanú nevét és címét felmutatni. A jóváhagyott tanúk kicserélése csakis a tanú elhalálozása, eltűnése, illetve más alapos okok miatt lehetséges.
A tanúk kihallgatása egyenként történik, anélkül hogy a jóváhagyott tanúk közül más, ki nem hallgatott tanúk is a tárgyalóteremben legyenek.
A kihallgatás előtt a bíró megkérdezi a tanútól nevét, korát, foglalkozását és lakcímét, a felekkel lévő viszonyának minőségét, valamint hogy nincsen-e valamelyik féllel ellenséges viszonyban. A tanúvallomás letétele előtt a tanú – vallásának függvényében – esküt tesz, illetve kötelezi magát arra, hogy igazat mond. A 14 év alatti tanú nem tesz esküt, de a bíró felhívja a figyelmét, hogy igazat mondjon.
A tanúnak tilos előre megírt válaszokat felolvasni. Ellenben a bíró engedélyezheti, hogy elnevezéseket, illetve számokat feljegyzésekből olvasson fel.
Fontos tudni azt is, hogy a bűnügyi törvénykönyv előírásai szerint a hamis tanúskodás börtönbüntetéssel büntetendő.
Kérdésekkel vagy hozzáfűznivalókkal forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com