Tanúként hallgatták ki Tőkés Lászlót az 1989-es forradalom ügyében
„Magam is úgy érzem, hogy ebben a felelősség az új hatalmat terheli, amely Ion Iliescu nevéhez köthető.”
Tanúként hallgatta ki Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselőt a katonai ügyészség hétfőn az 1989-es forradalom ügyében.
A „forradalom szikrájaként” emlegetett Tőkés László a magyar közmédiának elmondta, maga is csaknem három évtizede szorgalmazza, hogy megtörténjen az igazságszolgáltatás mind a forradalom idején elkövetett erőszakos cselekmények, mind az 1990-es bányászjárás és a marosvásárhelyi fekete március ügyében.
Az EP-képviselő elmondta: a katonai ügyész kérdései az 1989. december 22. és 30. közötti, vagyis Nicolae Ceauşescu rendszerének bukása utáni időszakra vonatkoztak, az erőszak ugyanis akkor szedte a legtöbb áldozatot, jóval többet, mint a bukáshoz vezető tüntetések idején.
„Magam is úgy érzem, hogy ebben a felelősség az új hatalmat terheli, amely Ion Iliescu nevéhez köthető” – jelentette ki Tőkés László. Az ügyészég érdeklődésére az EP-képviselő elmondta: nem volt semmilyen szerepe az új kormány megalakításában: neki is és – a Ceauşescu-diktatúra ellen szintén szót emelő – Doina Cornea asszonynak is csak kirakatszerepet szánt az új hatalom, amikor bevonták őket a Nemzetmentő Front Tanácsába.
„Őt is azért halászták be ebbe a testületbe, hogy hitelesítsük, legitimáljuk a romániai forradalmat, mely időközben – most már elmondhatom – átalakult államcsínnyé. Szüksége volt a hatalomnak a személyünkre, de nem a szavunkra vagy a véleményünkre” – jelentette ki Tőkés László.
Az EP-képviselő kifejezte reményét, hogy miután az évtizedek során többször is elakadt, majd újraindult az 1989-es erőszakos cselekmények kivizsgálása, a mostani belpolitikai helyzet nem fogja újból megakadályozni az igazságtételt.
1989-ben a Ceauşescu-rendszert bíráló Tőkés László temesvári református lelkész körüli szolidaritási megmozdulásból nőtte ki magát a diktatúrát megdöntő forradalom. A Temesváron kezdődött, néhány nap múlva az ország más nagyvárosaira is átterjedt tüntetéseket a kommunista karhatalom erőszakkal próbálta megfékezni.
Amikor 1989. december 22-én a diktátor elmenekült a pártszékházból, a temesvári és bukaresti sortüzeknek már több mint 270 áldozata volt. A zsarnokság lerázását ünneplő országban azonban még napokig tartott a lövöldözés a katonaság és rejtélyes diverziókeltők – az úgynevezett „terroristák” – között, aminek további 850 ember esett áldozatul.
A katonai ügyészség most arra a következtetésre jutott, hogy a tettesek előre kidolgozott terv alapján egy polgárháború látszatát keltették, „az új vezetők hatalomra juttatása és legitimálása” érdekében. A vádhatóság novemberben bejelentette: emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával indított vizsgálatot ismeretlen tettesek ellen az 1989-es forradalom ügyében.
