Ha az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződés szeptemberi újratárgyalását követően a marosvásárhelyi adófizetőben megmaradt a kérdés, hogy hány év(tized)re lesz szüksége, amíg a város határában felhajthat a pályára, hát pénteken sem kapott pontos választ. Nem olyan jó hír, mint első látszatra tűnne, hogy uniós alapokból fogják pénzelni a sztráda még el sem kezdett szakaszait.
Ha az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződés szeptemberi újratárgyalását követően a marosvásárhelyi adófizetőben megmaradt a kérdés, hogy hány év(tized)re lesz szüksége, amíg a város határában felhajthat a pályára, hát pénteken sem kapott pontos választ. Nem olyan jó hír, mint első látszatra tűnne, hogy uniós alapokból fogják pénzelni a sztráda még el sem kezdett szakaszait.
Az elvileg pozitívum, hogy európai alapokat is fel lehet erre használni, mert eddig ilyesmit nem engedtek meg, mivel annak idején a kivitelezőt nem pályázattal választották ki, hanem közvetlenül bízták meg a munkával, rossz nyelvek szerint ez a szerződés volt az ország NATO-csatlakozásának az ára.
Ám másrészt a szállítási tárca gazdahölgye elfelejtette említeni, hogy ha lesz is pályázati alap a sztrádára, akkor az csak a következő uniós költségvetésből fog csörgedezni. Vagyis 2014-től arra, mikorra már elvileg a teljes munkát be kellett volna fejezni. Ez könnyen jelentheti azt, hogy a következő két évben neki se látnak a még hátralevő hat pályaszakasz építésének, és a román hatóságok pályázatkezelési sebességét látva utána sem kell nagy kapkodástól tartani. Eddig úgy hírlik, hogy a következő uniós számvetésből eleve szűkebb marokkal osztogatnak majd nekünk, hiszen a jelenlegiből felhasználható alapoknak is csak kis részét tudta az ország felhasználni. És az is kérdés, hogy három év múlva lesz-e egyáltalán unió, és annak pályázati alapjai, mert az öreg földrészt jelenleg sújtó gazdasági nehézségek láttán ebben sokan kételkednek.
Vagyis, ami a miniszteri olvasatban hír, az valójában kampányszlogen, abból a műfajból, mely szerint az ország minden gazdasági bajára a pályázati pénzek jelentenének gyógyírt. A valódi hír, és ez egyáltalán nem jó, hogy így még ködösebb a pálya elkészültének határideje. Miközben az ígérgetések időszakában bőségzavarral küszködő politikusok közül azért még senki sem szórt hamut a saját, vagy legalább ellenfelei fejére, hogy a túlterhelt és elavult úthálózat egy-egy rettegett járványnál sűrűbben szedi áldozatait. Évente egy nem is kis település lélekszámának megfelelő ember veszti életét, vagy sérül meg súlyosan a romániai utakon, a médiában bőkezűen tálalt tragédiák jó része az illetékesek felelősségérzetét terhelné. Ha volna nekik ilyen.
