2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szovátai anziksz a hetvenes évekből

Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, volt egyszer Szovátán a Romániai Írószövetségnek egy nyaralója a Rózsák útján, a mai Teleki Oktatási Központ tőszomszédságában.

Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, volt egyszer Szovátán a Romániai Írószövetségnek egy nyaralója a Rózsák útján, a mai Teleki Oktatási Központ tőszomszédságában. A gyönyörű villát, ami az államosítás után a megye tulajdonába került, a megyei pártbizottság akkori főtitkára, Nicolae Veres ajándékozta az Írószövetségnek a vásárhelyi írók kezdeményezésére. Veres elvtárs nagy pártfogója volt a művészeknek, íróknak, és mint jó mecénás, igyekezett maga köré gyűjteni őket, és ahol lehetett, segíteni. Persze ez a hiúságát is legyezgette, mivel a sok bunkó pártaktivista mellett értelmes ember lévén, értelmes, művelt és tehetséges emberek társaságára és tiszteletére vágyott. Az akkori helyi Írói Egyesület körüludvarolta, milyen jó lenne, ha az íróknak a csodálatos Szovátán lehetne egy nyaralójuk, illetve alkotási házuk, ahol bármikor eltölthetnek két hetet legalább, ingyen és bérmentve. Így került 1969-ben ez a villa az Írószövetséghez. Eredeti tulajdonosának nevét sajnos nem ismerem, biztos tudják a régi szovátaiak.

Nagy volt az öröm, különösen a vásárhelyiek körében, mert a fürdő közelsége és szépsége addig is vonzotta őket, de jöttek az ország minden tájáról írószövetségi tagok és alkalmazottak, román és magyar írók családjukkal, vagy csak magukban, mert itt a csendben összeszedhették gondolataikat, nyugalomban írhattak, olvashattak. A fürdő nyüzsgésén kívül eső házhoz a világ, a fürdő zaja nem ért el, és nem zavarta őket. Gyakori, sőt állandó visszatérő vendég volt még télen is, szinte itt lakott Panek Zoltán. Nyáron Oláh Tibor, a Medve-tó szerelmese itt töltötte idejét, lányát, unokáit is ide hozta. Főnököm, Jánosházy György, a most több mint 60 éve megjelent Igaz Szó főszerkesztő-helyettese és felesége, Biluska Annamária színművésznő gyakori vendég volt, jókat römiztünk esténként. Néha én is nyertem. Szépréti Lilla és férje, dr. Zsigmond Károly is gyakran jött. Karcsi minden növényt ismert, és percek alatt összeszedett a villa udvarán egy finom teára való „burjánt”. Megfordult itt Farkas Árpád és Lászlóffy Aladár költő, László Gerő kiváló színművész, Szász János, Majtényi Erik szintén az írás mesterei, Balázs Imre festőművész és családja, és sorolhatnám, de én most csak azokról szóltam, akikkel azonos időben nyaraltam. Lubickoltunk a tóban, kirándultunk, gombásztunk és gyógynövényeket gyűjtöttünk a közeli erdőkben, réteken. Aki alkotni akart, megtehette, számos magyar és román irodalmi mű született ebben a villában. Se rádió, se tévé, még az az egy t sem zavarta a pihenést. Egymásra vagy az alkotásra figyeltek.

A román írókat nem is nevesítettem, pedig ők voltak többen családtagjaikkal együtt. A vásárhelyieknek két szobájuk volt a 13-ból, a többit az ország különböző sarkaiból érkezők töltötték be nyaranta. Márton Ágnes, a villa gondnoka a megmondhatója, ha még él, vagy nagyobb gyerekei, akik a szemünk előtt nőttek fel, hogy kik üdültek, alkottak ott.

Ágnes asszony segített, amiben tudott. Főleg a főzésnél, mert mindenki cipelte maga után az élelmiszert. A piacon még hozzájutottunk zöldséghez, de a 70-es évek végétől a boltban semmit, kenyeret is nehezen lehetett vásárolni, a kantinokban, vendéglőkben ehetetlen volt a menü. Egy kis házi szalonna, kolbász, zöldség és főleg a begyűjtött gomba jelentette a felmentést. Ágnes konyháján edényhez, tűzhelyhez jutottunk, és főztünk. Ha a fával fűtött asztali kályhán főtt az étel, még ízletesebb is volt, mint az otthoni. Jó kaland volt nyaranta.

Nagyzolás nélkül pihentünk, élveztük a nyugalmat, csendet és egymás társaságát, ami manapság már annyira hiánycikk.

Több mint két évtizedig, ami egy emberöltőnek számít, volt Szovátán egy villa, ahol művek születtek, alkotók fordultak meg, magyarok, románok, és műveikben az érdeklődők biztos megtalálják ennek nyomát.

Már csak egy emléktábla tehetné beteljesültté emlékeinket, és kelthetné fel a ma és jövő érdeklődését.

Szovátán maradandó irodalmi alkotások is születtek. Ez örök.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató