A szőlő és a bor – a tájegység kultúrahordozói

A Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének főtitkárhelyettese, Kunszeri Miklós borász-italtechnológus szakmérnök, országos borászati főfelügyelő első ízben ezelőtt tizenöt évvel vett részt bírálóbizottsági tagként a balavásári borversenyen.

Kunszeri Miklós (Fotó: Nagy Tibor)

A Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének főtitkárhelyettese, Kunszeri Miklós borász-italtechnológus szakmérnök, országos borászati főfelügyelő első ízben ezelőtt tizenöt évvel vett részt bírálóbizottsági tagként a balavásári borversenyen. Az eltelt időszak alatti változásokról, a hagyományossá váló küküllőmenti borverseny tapasztalatairól, a versenyeken túlmutató borturizmusból való megélhetési lehetőségekről beszélgettünk.

A főfelügyelő kiemelte az első borversenyekre benevezett és a mostani borok közötti óriási különbséget, amit annak a szakmai tevékenységnek tulajdonít, amit a helyi szakemberek, a borversenyek éltetői és szervezői az eltelt időszakban végeztek.

– A díjakon kívül milyen kézzelfogható hozadéka lehet a hasonló borversenyeknek?

– Annak idején negyven-ötven borral neveztek be, a legutóbbin, amit XIX. alkalommal tartottak, kétszáznegyvennel. A díjak mindenekelőtt erkölcsi elégtételt jelentenek, mert például az, hogy kétszáznegyven benevezett bor közül a saját készítésű borát díjazták, óriási erkölcsi elégtétel lehet bármelyik gazda számára. Ezenkívül a pincéjükben kifüggesztett oklevelek, kupák mind megannyi reklámhordozók, melyeknek valamennyi piaci hozadéka mindenképpen van, ezenkívül felbecsülhetetlen a szakmán belüli elismerés. Mindenki kap egy értékelést a zsűritől a boráról, a szakemberektől útmutatást kérhetnek, hogy mit kellene másképp csinálni, ugyanakkor egymás borát is megkóstolják, ezáltal tapasztalatot cserélnek. A borászat infrastruktúrája lassan itt is kialakult, hisz a borászati szakboltokban szakirodalom, borászati kezelőanyag, palackozáshoz szükséges kellékek kaphatók.

– A magyarországi borokhoz, bortermelőkhöz viszonyítva hol tart a Kis-Küküllő menti bortermelés?

– A bor az adott tájegység jellegzetességeit, kultúráját hordozza magában, ezért fölösleges összehasonlítgatni. Nem lehet a badacsonyit a balavásárival összevetni. Más-más a követelmény, ami egy adott területre jellemző. A jó minőségű világfajták lassan ipari termékké válnak. Ahol azonban megtalálhatók a helyi fajták, ott lehet igazi kuriózumokat találni. Ilyen a királyleányka, fehérleányka, amelyek főképp erre a régióra jellemzők. Görögországban a turista nem fog francia bort inni, vagy fordítva... Hasonlóképp a küküllőmenti borokat sem lehet világmárkákkal helyettesíteni, és itt kezdődik a borturizmus, ugyanis a Sóvidék adottságait ötvözni lehet az ilyen jellegű turizmussal. Nagyon jók a helyi adottságok, a mikroklímából adódóan a szüret elhúzódhat, teljesen érett termést tudnak szüretelni, ezáltal jó minőségű borokat készítenek. Ez nemcsak a gazdák számára hasznos, hanem a fogyasztók is közvetlen haszonélvezőkké válnak.

– Vegyes bort is díjaztak, van valami jellegzetes fajta, ami a díjakat vonzza?

– Nem a fajta határozza meg. Le szokták nézni a vegyes borokat, pedig az a legnehezebb kategória. Különböző szőlőfajtákból készült borokat kell úgy összeházasítani, hogy érzékszervileg a legjobbat adja, ami nehéz feladat, de különleges borokat lehet kihozni belőle. Egy rendkívüli házasítású vegyes bor is díjat nyert, mégpedig az illatgazdag és zamatos, lágy, alacsony savtartalmú Muscat Ottonel, valamint a citrusos, friss, üde savösszetételű királyleányka, melynek ízvilága jóval többet nyújtott, mint a muskotály vagy a királyleányka külön-külön.

– Meg lehet élni a bortermelésből?

– A kérdés igencsak terület- és klímafüggő. Badacsonyban egy hektár szőlősből meg lehet élni, Kecskemétpusztán húsz hektáron kell keményen dolgozni annak érdekében, hogy a gazda ugyanazt az eredményt elérje. Példaként egy hektár szőlős Champaigne-ban másfél millió eurót ér, míg ugyanakkora terület értéke Balavásáron lehet, hogy csupán ezerötszáz euró.

– Milyen kapcsolatokat ápolnak a határon kívüli borrendekkel?

– A Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének negyvenöt határon túli borrend a tagja. Van olyan határon túli borrend is a szövetségben, amelynek egyetlen tagja sem beszél magyarul, csupán az érdeklődési kör azonos. A Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége tagja a Bacchusi Borrendek Világszövetségének, amelynek közel százezer tagja van, évente más-más országban tartjuk a kongresszusokat.

– Miként léphet egy borrend az anyaországi szövetség soraiba?

– A borrendek összekötik a szőlőtermesztést és borkészítést a táj kultúrájával, múltjával, hagyományaival és a bort fogyasztókkal. A borlovagrendek tagjai a borkészítéssel kapcsolatban álló polgári személyek. Céljuk a borkultúra fejlesztése, a borfesztiválok szervezése, a tudományos kutatás elősegítése. Az egyesület a bíróságon való törvényes bejegyzést követő egy év után jelezheti tagsági kérelmét, majd a jelentkezést követő egy év türelmi idő után vehetjük fel sorainkba annak érdekében, hogy szalmalángéletű egyesületek ne kérelmezzék a tagfelvételt.