A szív realistája
2013-10-14 15:53:12
- Kaáli Nagy Botond
Teljes telt házas közönség vette birtokba a Vártemplom gótikus termét azon az őszi délutánon, amelyen Nagy Attila költő tartotta interaktív, történetekben gazdag, Jékely Zoltánról szóló vetített képes előadását.
Teljes telt házas közönség vette birtokba a Vártemplom gótikus termét azon az őszi délutánon, amelyen Nagy Attila költő tartotta interaktív, történetekben gazdag, Jékely Zoltánról szóló vetített képes előadását. Az irodalmi estet Ötvös József nyitotta, mint mondta, gótikus termi rendezvényeiket bibliamagyarázattal szokták kezdeni, ő ez alkalomból az Énekek énekéről értekezett. – Az Énekek éneke a világirodalom egyik legszebb szerelmes verse. A szerelemnek helye van a Bibliában. Úgy érzem, egyre fontosabb, hogy a természetes, Istentől adott férfi-nő szerelemnek helye legyen mind az egyházi, mind a világi életben.
– Jékely Zoltán szerelmi költészetéről szeretnék beszélni – vezette fel előadását Nagy Attila.
– Vázlatosan, hiszen nagyon gazdag ez a költészet, Jékely 865 versének minden ötödik-hatodika szerelmes vers. Weöres Sándor mondta, hogy a vers metafizikája maga a nyelv. Jékelyre ez különösen érvényes, a hangsúly, a rím a helyén van és tükrözi a költő lelkiállapotát. A verslábak határozzák meg a vers hangulatát – hallottuk az előadótól, akinek értekezését a Református Kollégium, Bolyai Farkas líceum és Mihai Eminescu líceum diáklányainak, Kovács Emese tanítványainak szavalatai gazdagították.
– Szerelmes verseket Gilgamestől az egyiptomiakon és görögökön keresztül a rómaiakig már az ókorban is mindenki írt. Ez utóbbiak időmértékesen voltak szerelmesek. A Nyugat szimultán szerelmes. Írtak szerelmes verseket nők és szerzetesek is. A sok Mária-ének is részben a visszafojtott epekedés eredménye. Jékely 18 évesen már annyira érett költő, hogy egyedül Dsida mer tanácsokat adni neki. Nagy érdeme, hogy szintetizáló alkat, Krúdy és Szabó Lőrinc között helyezkedik el. Valahol ő is szimultán szerelmes, állandóan az. Szimpatikus és érdekes, ahogy viszonyul a nőkhöz. Nincs benne gyűlölet, harag. Melankolikus alkat, a halál és a szerelem között lebeg. Így született. Verseiben felfedezhetjük a játékot és felfedezhetjük az önzést. De mindig az életről beszél, még ha a halálról beszél is. És ott van verseiben a kétely.
Jékely rendkívül művelt ember volt. Mindent elolvasott, megtanulta a keleti költészetet is, ismerte a haikuk szimbólumrendszerét. A darumadárhoz című versét például csodálatos képek, megmagyarázhatatlan állapot jellemzik. Hasonlót várt el ő is a nőktől, holott nem mindig viszonozta ezt. Jancsó Adrienn, a felesége az, aki mindvégig megmaradt mellette, miközben jöttek-mentek körülötte a nők. Jékely verseiből, virágénekeiből kitűnik, hogy esetében egy jó értelemben vett divatjamúlt lélek szerelmes. Ami verseiben megjelenik, ma már nincs benne a költészetben. Rendkívülien szintetizáló költő, szavakat talál ki, szavakat zöngésít. Soha semmilyen párthoz, ideológiához el nem szegődött, inkább nyomorgott szinte, versfordításokból élt. Tandori mondta róla, hogy ő a világirodalom legnagyobb XX. századi romantikus költője. A szív realistája. Pechje, hogy fordíthatatlan. Rokon lelkek Rilkével, igaz, utóbbi szerelmi költészete teljesen más. „Szeretek és csodálok minden nőt e földi kilátástalanság miatt” – mondta Rilke. „Legjobban tetszettek nekem a Földön a nők és a templomok” – vallotta Jékely.
