Színház és játék a könyvek éjszakáján

Péntek este 8 óra körül a korábbi szokásrendtől eltérően csak elhalkult, de nem szűnt meg a könyvek bűvöletében élők – írók, olvasók, kiadók és kereskedők – moraja a Nemzeti Színház előcsarnokában.

Fotó: Rab Zoltán

Péntek este 8 óra körül a korábbi szokásrendtől eltérően csak elhalkult, de nem szűnt meg a könyvek bűvöletében élők – írók, olvasók, kiadók és kereskedők – moraja a Nemzeti Színház előcsarnokában. A huszadik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár újdonsága az éjfélig tartó könyvek éjszakája volt. Színes kiadványokat lapozgató gyerekek, begyűjtendő házi olvasmányok névsorával szemlélődő szülők, nagyszülők, karácsonyi ajándékot „vadászók” és rég látott ismerősökkel beszélgetők töltötték be a teret. A Nagyteremben Kulka János előadása zajlott, a Kisteremben a Tank című felolvasószínházi produkció kezdődött, és a vásári körforgásba bekapcsolódók mintha hallgatólagosan megegyeztek volna abban, hogy halk, tisztelettudó jelenlétükkel vigyáznak arra, hogy ne sérüljön a színházi élmény. Miután azonban a függöny mindkét helyszínen lehullt, különleges pillanatok, váratlan helyzetek villanyozták fel a csendben szemlélődőket. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem III. éves színész szakos hallgatói a Médeából és Molnár Ferenc Liliom című darabjából adtak elő egy részletet, a Tompa Miklós Társulat művészei, Gecse Ramóna és Bartha László Zsolt pedig a Rómeó és Júlia erkélyjelenetét mutatták be. Közben mindegyre maszkos figurák – színészhallgatók és színészek – jelentek meg a vásári nép között, tollseprűvel porolgatták a könyveket és az embereket, és mindenkit közös játékra hívtak. A performance-okban gazdag könyves éjszaka forgatókönyvét B. Fülöp Erzsébet Barabási Tivadarral és Káli Király Istvánnal közösen állította össze. Mi volt a koncepció, és hogyan fogadta a vásárhelyi közönség a felkínált pillanatokat? – kérdeztük B. Fülöp Erzsébettől.

– Akárcsak az előcsarnokban kiragasztott írói idézetekkel is, az volt a cél, hogy a könyv és a színház megelevenedjen. Az estét apró játékokkal is igyekeztünk emlékezetessé tenni, volt olyan, hogy az egyik maszkos leült a földre, és arra kérte a jelenlévőket, hogy húzzák fel onnan, máskor egy kötelet húztak ki vagy kendőt terítettek le a váratlanul felbukkanó „idegenek”, és aki rálépett, azt megtapsolták. A közönséggel való együtt játszás Nyugaton már annyira tetszetős, az ilyen alkalmakkal erre szeretnénk egy kicsit rászoktatni, megedzeni a vásárhelyieket – mondta az ötletgazda, akitől azt is megtudtuk, hogy a publikum fogadtatása megoszlott, egyesek rendkívül kedvezően reagáltak, volt aki azt mondta, hogy ilyen különleges élményben még soha nem volt része, és a Kulka-előadásról érkezők kivétel nélkül nyitottnak mutatkoztak az új helyzetekre, de időnként durva elutasítást is kaptak a könyvek éjszakáján játszani hívó színészek és színészhallgatók.