Szia Ágnes és az Álomkergető

Utak, világok, átváltozások

Svájc hegyóriásai, a skandináv fjordok, Madeira vulkanikus csodái, dervistáncosnő, titokzatos fáraók, keleti háremek és még megannyi különleges univerzum tűnik fel abban az ablakban, amelyet Szia Ágnes magyar szakos tanárnő, ,,örömutazó” Álomkergető című könyvével nyitott olvasóinak a bezárt ajtók korában. 

A marosvásárhelyi Garabontzia Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet szeptember 29-én a Bernády Házban ismerhette meg közelebbről az esős idő ellenére is népes, maszkos közönség. A szerzővel gyermekkori barátnője és évfolyamtársa, Patek Mária beszélgetett.

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen maszkabálos találkozónk lesz – jegyezte meg Szia Ágnes a női ,,túlerővel” és a ,,magyartanár-sűrűséggel” egyaránt jellemezhető publikum köszöntésekor. Ezt követően kezdetét is vette a régi, hagyományos magyarórák modelljére épített, rendhagyó könyvbemutató, amelynek során a mű keletkezési körülményeiről, szerkezetéről, tartalmi pilléreiről és élvezetes stílusáról is szó esett.

Tudatos kalandozás  és annak minden derűje

A méltató szerepét betöltő barátnő és pályatárs elöljáróban körvonalazta a 28 utazást négy fejezetben megidéző mű ,,útvonalát”, amely Európa szépségeitől távoli, egzotikus vidékekig kalauzolja, majd napfényes tengerpartokra hívja az olvasót.

– A könyv egyetlen titka és magyarázata, hogy én tényleg nagyon szeretek utazni – vette át a szót Szia Ágnes. – Az utóbbi években beindult a tömegturizmus, de engem sohasem izgatott, hogy mennyi országot fűzök fel a bakancslistámra. Számomra az utazás elsősorban arról szól, hogy mit élek át, amikor eljutok valahova. Graham Greene mondta, hogy ,,senki sem jön vissza úgy egy utazásról, mint ahogy elment”. Ez rám hatványozottan érvényes. Mindig tele leszek energiával, pozitív életérzéssel, és ez a hazatérés után sem múlik el. Jöhetnek a szürke hétköznapok, bennem már ott motoszkál a következő utazás gondolata. 

A szerző azt is elárulta, hogy tudatos utazó, útikönyvekből, térképekből és internetes anyagokból készül fel kalandozásaira, hogy értő szemmel tudja befogadni a látványt, ami egy idegen országban fogadja. Utazás közben mindig lejegyzi benyomásait, a jó és rossz, esetleg nevetséges tapasztalatokat, és persze az idegenvezetőtől hallott új ismereteket, hazaérkezés után pedig összegzi és rögzíti a friss ismeret- és élményanyagot. Az Álomkergető fél kilométernyi jegyzetből született meg. Könyvvé formálódása hosszú és korántsem akadálymentes folyamat volt, a rendezvény jelenlevői közül többen is biztatták a szerzőt, hogy ne adja fel a többéves kihívás teljesítését.  

– Ha abból az örömből, amit egy utazás során átéltem, valamennyi másokhoz is eljut, akkor a könyv elérte a célját – vonta le Szia Ágnes a végső következtetést. 

Érezni a szavanna illatát

A mű méltatója mindenekelőtt az Álomkergető élményszerűségét emelte ki, aminek köszönhetően olvasás közben hirtelen a megjelenített hely, például a szavanna kellős közepén találta magát.

– A könyv több mint megszokott, tájékoztató jellegű útleírás, a személyes élményvilág, az emberközeli látásmód teszi érdekfeszítő olvasmánnyá – hallhattuk Patek Máriától, aki – kalandos történetekkel, szórakoztató leírásokkal, illetve komoly ismeretanyaggal rendelkező – lírai útirajzként határozta meg a könyv műfaját, majd a négy szerkezeti egységről szólt. Az Európa, te csodás! című, első fejezetben utazási irodák által szervezett európai körutak örökítődtek meg, míg a Kalandozásaim magánúton című harmadikban az egyszer már meglátogatott helyekre való visszatérés élménye kerül a középpontba. Az Egzotikus tájak, más kultúrák című, második fejezetben egyebek mellett Egyiptom, Tunézia, Izrael nyűgözi le az olvasót, a kötetzáró Tenger, napfény, szigetek pedig a nyaralásélmények fejezete.  

A tartalmi pillérek harmonikus egységben szövődnek egymásba, az ismeretanyag így nem válik külön a a személyes élménytől – emelte ki a továbbiakban a mű elemzője, majd ezekre az igényesen megmunkált rétegekre – a különböző népek életvitelét, mindennapi szokásait (pl. a mohamedán vallás alaptörvényeit, a keleti háremek működési elveit, a berber udvarlási szokásokat, a transzvesztitává alakulás folyamatát) is magába foglaló történelmi, művészeti, műépítészeti információs anyagra, a természet iránti csodálat lírai leírásokban való kifejeződésére, a látvány és látomás, valóság és képzelet találkozására, valamint az utazási élményt irodalmi, zenei, képzőművészeti, színház- és filmélményekkel gazdagító intertextualitásra hívta fel a figyelmet. A továbbiakban az életképszerű elevenséggel ható leíró és elbeszélő szövegrészek, illetve a színes, sokszor vicces történetek kerültek fókuszba.

– A könyvet igazán könnyeddé, hitelessé, élhetővé tevő humor minden formája megtalálható itt, a leheletnyi mosolytól az öniróniáig – tette hozzá a méltató, majd – akárcsak a műelemzés korábbi állomásain – a szerzővel felváltva olvasott fel az elmondottakhoz remek illusztrációt nyújtó szövegrészleteket.

,,A lemenő nap fényében...”

Az irodalomóra utolsó előtti mozzanatában a mű stílusának változatossága került újra előtérbe. Ennek kapcsán Patek Mária a figyelmet a beszámolók összefoglaló, líraian reflektáló zárórészeire irányította, amelyek felszabadítják és arra biztatják az olvasót, hogy továbblépjen, azaz lapozzon. ,,A lemenő nap fényében minden olyan békés, emberközeli, szerethető” – írja egy adott ponton a szerző, majd így fogalmaz: ,,Élem a pillanatot a lemenő nap fényében, és az Adria békésen simogatja a lábamat.”

– A műből kikerekedik az utazó összetett személyisége és értékrendje. A családi hagyományok, a lányával való, különlegesen szép kapcsolat, a hit és a szeretet értéke, az identitástudat fontossága, a tudásszomj, a bátorság, az álmodni akarás és tudás. Ezek a személyes értékek az idegenekhez való viszonyulásban is kifejezésre jutnak. A jóság, a szépség, a szeretet az, ami az utazót a leglehetetlenebb helyzetekben is fel tudja emelni – mutatott rá a méltató, majd azt is elárulta, hogy barátnője tartott attól, hogy túlságosan kitárulkozik művében, erről azonban szó sincs, hiszen az olvasónak nem az a benyomása, hogy pőrén, hanem, hogy emberi őszinteségében, összetettségében áll előtte a szerző.

,,Órazáróként” a címben is megjelenő álommotívum került előtérbe. Patek Mária a Találkoztam a fáraókkal című egyiptomi élménybeszámoló első soraival kínált ehhez ,,szemléltető anyagot”. ,,Néha, amikor lehunyom a szemem, és engedem a lelkem szabadon szárnyalni, elém tolakodnak színek, ízek, szagok és illatok, amelyek egy egészen sajátos, semmihez sem hasonlítható országot jellemeznek...”

Az ablak

Az Álomkergető ismertetése után az is kiderült, hogy tulajdonképpen három barátnőnek és pályatársnak kellett volna ezen az estén a közönség előtt ülni. A kötet olvasószerkesztője, Medgyessy Éva a járványügyi szigorítások miatt nem tudott Magyarországról Marosvásárhelyre utazni, ezért levélben üzent. ,,Megvan a könyveknek is a maguk sorsa. (…) Ennek a könyvnek most kellett napvilágra jönni, most, amikor megint nem utazhatunk, most, amikor mindenki réges-rég lemondta az őszi törökországi all-incusive-et, pedig meleg még a tenger, amikor senkinek sem juthat eszébe kiruccanni Londonba egy kis városnézésre, mint tavaly, most, amikor hiába hullott le az Alpokban az első hó, nem kutatunk szállásért az interneten semelyik síparadicsomban, most, amikor úgy tűnt, hogy minden ajtó becsukódott az orrunk előtt, te nyitottál a világra egy szép nagy ablakot. Ez a könyv világútlevél, (…), repülőjegy korlátlan távolságra. Aki ma utazni akar, a te emlékeiddel és a saját képzelete szárnyán bebarangolhatja az egész világot.” 

Az együttlét utolsó mozzanataként egy látványban és zeneiségben egyaránt gazdag kisfilm villantotta fel Szia Ágnes utazásait. A kivetített élményanyagot több ezer fotóból válogatta ki a szerző és a tematikus rendszerezésben nagy segítséget nyújtó lánya. A filmet Nemes Attila készítette. Megtekintése után a szerző dedikálta könyvét. 

Patek Mária az ,,irodalomóra” elején alatt elárulta, hogy Szia Ágnest nemcsak a távoli vidékek vonzzák, ő igazából Erdély szerelmese. A Székelyföldet, Kalotaszeget, Bukovinát is bejárta, a Partiumban is megfordult. Barangolásai során kereste a ,,kulcsos néniket”, hogy az eldugott templomokba is bemehessen. Minden bizonnyal ezekről az élményekről is érdemes lesz olvasni, ha majd könyvvé formálódnak.