Szessziósárkány legyőzetése

Az egyetemisták többségének még a diákélettől is elmegy a kedve, ha megérkezik, de vannak, akik kifejezetten örülnek neki, a „csata” heteiben ugyanis nem kell előadásokra, szemináriumokra loholni, és az otthonról kapott zsebpénz is lassabban apad. Az egyetemi központokban ezekben a hetekben dúl a harc „őszesszióságával.”

Fotó: Nagy Tibor

Kukoricás margarinos kenyér „futószalagon”, pihentető portörölgetés, körséta faltól falig, telefonbűvölés („hívjon már valaki el egy sörre”), és természetesen kávé, kávé a csapból is, fulladásig… Az öt-hat- vagy éppenséggel kilencfejű, gyakran cigarettafüstöt fújó szessziósárkányon minden diák másképp próbál úrrá lenni. Egyesek – a kevesek – már a tanév elejétől készülnek érkezésére, mások megvárják, hogy feltűnjön a kanyarban, csak azután ötlik ki a haditervet. Az egyetemisták többségének még a diákélettől is elmegy a kedve, ha megérkezik, de vannak, akik kifejezetten örülnek neki, a „csata” heteiben ugyanis nem kell előadásokra, szemináriumokra loholni, és az otthonról kapott zsebpénz is lassabban apad. Az egyetemi központokban ezekben a hetekben dúl a harc „őszesszióságával.” Ki hogyan éli meg ezt az időszakot, melyek a leggyakoribb túlélési stratégiák? – faggattuk a könyvbarikádok mögött görnyedő, virtuális tudáskapukat nyitogató diákokat.

Versenyfutás az idővel

A marosvásárhelyi Sapientia könyvtárának olvasótermében dolgozatírásra készül pár kommunikáció szakos lány, mindenikük előtt laptop, nemigen van idejük beszélgetni. Egy pedás diák, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének hallgatója azért belemegy egy villámbeszélgetésbe. Persze, neki sincsenek vesztegetni való percei, hiszen államvizsga-dolgozatához gyűjt adatokat, tíz oldalt meg is írt már, de a hónap végéig még kétszer ennyinek kell elkészülnie.

– Hat tantárgyból vizsgázom, leginkább a matektól tartok. Napközben próbálok felkészülni az erőpróbákra, éjjel nem megy a tanulás, igaz, ilyenkor, szesszióban aludni sem nagyon tudok – mosolyodik el a gyergyói lány, aztán már nyitja is a hordozható számítógépet. Suttogva elköszönünk.

Inkább a nagytakarítás…

A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem egyik színihallgatójával este tíz után telefonon beszélgettünk.

– Egy kicsit mindenki megbolondul ilyenkor. Másképp reagálunk a külvilágra, mint normális körülmények között, én például felszabadultabb vagyok, könnyedebben veszem a dolgokat – mondja a srác, és mintha hangja, beszédritmusa is ezt sugallná.

– A mi szessziótúlélési stratégiánk az, hogy ilyenkor bármit elvégzünk, csak tanulni ne kelljen. Az egyik évfolyamtársam lelkesen takarít, én inkább csak úgy teszek-veszek. Sok kóla, kávé elmegy vizsgaidőszakban, ez utóbbiból reggel, délben, este legalább egy csésze, de nem is csoda. Tegnap is hajnali 5-ig dolgozatot írtam, 9-ig tanultam az egyik elméleti vizsgára, aztán irány az egyetem. Én vásárhelyi vagyok, így anyukámék gondoskodnak arról, hogy a nagy iramban az evésről se feledkezzem meg, de a más városokból, falvakról érkezett diáktársaim nem igazán érnek rá konyhatündérkedni a szesszióban. Nemrég volt két szabad napunk, azt ők főzéssel töltötték, így készültek a szessziós hajrára.

Kutyasétáltatás és tilalomlista

– Jó előre elterveztem a szessziós heteket, de biztos, hogy a tervet ötven százalékban sem tudom majd teljesíteni – neveti el magát egy orvosis gólya. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen ezen a héten kezdődött a szesszió, ezt a gyakorlati vizsgák előzték meg. Az elsőévesekre három kemény elméleti próbatétel vár, anatómiából, biofizikából, illetve biokémiából kell bizonyítaniuk.

– Az anatómia a legnehezebb, 95 tételt 9 nap alatt kell bevágnunk. A másik két tárgyból kevesebb a vizsgaanyag – magyarázza beszélgetőtársam, aki – az ablak mögötti táj által felszippantott perceket is beleértve – rendszerint napi kilenc órát tölt tanulással.

– Reggel 8-kor kelek, 9 körül fekszem neki az anyagnak, de nem az ágyon, mert abból semmi jó nem származik, és nem is az íróasztalnál, ott ugyanis nem férnek el a könyvek, atlaszok, hanem a földön. Már a suli alatt rájöttem, hogy délután 3 és 6 óra között semmit nem tudok felfogni, csak bambulok, így ezekben az órákban nem is gyötröm magam, inkább édességet majszolok, kutyát sétáltatok. 6 után aztán éjjeli egyig, kettőig ülök a könyvek mellett. A szünetek azért is jönnek jól, mert ilyenkor, miközben „töltődöm”, azt is fel tudom mérni, hogy mi maradt meg nekem az elmúlt órák anyagából.

A vásárhelyi orvosjelölt tilalomlistát is készített magának erre az időszakra.

– Internetezésről, zenehallgatásról szó sem lehet, és telefonálásról sem, főleg a csoporttársamat nem hívhatom, mert rendszerint úgy szokott lenni, hogy megcsengetem valami tananyaggal kapcsolatos kérdéssel, aztán egy-két órát is eltöltünk azzal, hogy elpanaszoljuk egymásnak, milyen nehéz is most nekünk.

Haditerv a kávéházban

Lokodi Alpár egyszerre két szakot végez a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen: második éve tanul régészetet, ősztől a levéltárosit is bevállalta. Ez utóbbi nehezebb, összetettebb, de egyetlen szakkal a mai világban sehol sincs az ember – véli a marosvásárhelyi fiatalember. A kettős képzés számára egyelőre nem túl megterhelő. Több vizsgáját elismerték a régészeti szakról, így ebben a szesszióban csak egy tantárggyal kell többől vizsgáznia, ez pedig „hét plusz egyet” jelent.

– Idővel biztos kimerítő lesz a kettős szesszió, de biztos, hogy a dupla erőfeszítés is meghozza majd a gyümölcsét – mondja Alpár. Ezen a héten kezdte a vizsgasorozatot, amely körülbelül egy hónapig tart.

– Minden tantárgyból két-két vizsgaidőpontot beszélünk meg, aztán ki-ki kiválasztja a számára megfelelőbbet. Lesz egy hetünk, amikor hét vizsgánk lesz „zsinórban”, a többire februárban elszórva kerül sor. A nehezebb tantárgyakon jobb mihamarabb túllenni, rendszerint a nagy kreditpontosok tartoznak ebbe a kategóriába. A sikertelen vizsgákat a pótszesszióban még ingyen, a harmadik próbálkozáskor viszont kreditenként tíz euróért lehet letenni. Haragszunk is egy kicsit a bolognai rendszerre, mert a leszűkített képzési idő miatt nagyon összesűrítődött a tananyag, másfél óra alatt például megszületik és meg is bukik a római birodalom.

Alpár inkább a szesszió közeledtével húz bele a tanulásba. A bentlakásban erre nemigen van lehetőség, ott inkább csak szórakozni lehet, pláne vizsgaidőszakban, amikor a legkisebb apróság is eltereli a diák figyelmét. Így legtöbbször kávézókban, a Bulgakovban, az Insomniában, illetve a Mátyás-ház szomszédságában, a Krajcárban gyűri le a tananyagot.

– Összegyűlünk az évfolyamtársakkal, így, családias környezetben a tanulás is könnyebben megy. A Bulgakov a személyes hadiszállásunk, órákat is tartottunk itt, vizsgaidőszakban meg szintén ez az a hely, ahol meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Szesszióban rendszerint délben kelünk, körülbelül úgy egy óra felé kezdünk tanulni, ilyenkor vagyunk a „legfittebbek”, és kisebb-nagyobb szünetekkel éjjeli háromig bírjuk. Egy-egy vizsga után az egyik kedvenc kocsmánkban pihenjük ki az erőpróbát, aztán mindenki visszahúzódik a saját kis világába, és kezdi elölről az egészet.