Szerzetesek asztalánál

Áprilisban nyitották meg a szerzetesek étkezési szokásait és a gasztronómiára gyakorolt hatásukat bemutató tárlatot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A kiállítást a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum még 2015-ben, a megszentelt élet éve alkalmából állította össze, és azóta már több helyszínen is bemutatták.

Mi közük a szerzeteseknek a gasztronómiához? Több, mint gondolnánk. A kora középkor óta szigorú szabályok szerint, olyan egészségesen étkeznek, hogy azt egy fitneszguru is megirigyelhetné, de szabályaik szerint nemcsak a test, hanem a szellem és lélek épségét is szolgálják. Készítenek bort, sört és gyógyító likőröket, kertjeikben a zöldségek és gyümölcsök mellett megterem sokféle fűszer- és gyógynövény, asztalukra olykor ünnepi finomságok, olykor – gyakrabban – böjti eledelek kerülnek. Az ő közvetítésükkel jutott el sok növényfajta és étel- vagy italkészítési eljárás Európa egyik végéből a másikba. A szakács testvérek az idők során nemcsak a kisebb-nagyobb közösségre, hanem szegények és betegek ezreire is főztek. Könyvtárak, levéltárak ritka kincsei a kolostorokban írt és használt szakácskönyvek, régi számadáskönyvek, konyhakönyvek. Érdemes hát odatelepednünk a szerzetesek asztalához.

Saly Noémi, a kiállítás kurátora azt vallja, hogy ha valamit szerzetes készített, az hiteles, tiszta és jó minőségű. És ez az évszázadok során sem változott.

A szervezők az érdeklődők szíves figyelmébe ajánlják a kiállítás katalógusát, mely sok képpel, közérthető, élvezetes stílusban vezeti végig az olvasót az európai és magyar szerzetesi gasztronómia világán. Elmondja, hogy kik a szerzetesek, mivel foglalkoznak, és hogy az életüket keretbe foglaló szabályok és szokások (Szent Ágoston, Szent Benedek regulái) mit is mondanak az étkezésről.

Ezt követően sorra járja az életük során fölmerülő különféle ételeket: a kenyeret, az ostyát, a bort, a sört, likőröket, gyógyteákat, fűszereket, zöldségeket, gyümölcsöket, a mézet, a húst, a halat és az olajat. Nem feledkezik meg arról, hogy mindezeknek önmagukon túlmutató, szimbolikus jelentésük is van, így a teológia- és kultúrtörténeti kalandozás során számos személy és étel fölbukkan: Jézus apostolai, a Paulaner sör, az „Egri víz”, a trappista sajt, a füredi savanyúvíz, Dom Pérignon francia bencés szerzetes, a pezsgő föltalálója vagy a magyarszéki ostyasütő karmelita apácák.

A könyv legutolsó és leghosszabb fejezete a régi magyarországi szerzetesi szakácskönyveket mutatja be, illetve a számadás- és konyhakönyvek világába vezet be. Előbbiekből természetesen néhány érdekes recept is bekerült a könyvbe.

A tárlat szeptember 18-án volt utoljára látható Sepsiszentgyörgyön, a kiállítást a szervezők közleménye szerint hamarosan Marosvásárhelyen is bemutatják.