Noha választási programját a jól végzett munkára építette fel, a mandátumának harmadához közeledő államelnök egyelőre csak szereplésben teljesít jól.
Noha választási programját a jól végzett munkára építette fel, a mandátumának harmadához közeledő államelnök egyelőre csak szereplésben teljesít jól. Pénteken egy, az oktatásról szervezett tanácskozáson állapította meg, hogy átfogó reformra szorul az oktatási rendszer. A politikába erről a szakterületről belépő közszereplőnek már régen többet kellett volna tennie ebben a kérdésben ahhoz, hogy a komoly munkáról tett korábbi kijelentéseit komolyan vehessük.
Az említett tanácskozáson több minisztérium és a biztonsági szolgálatok képviselői az iskolák közbiztonságának javításáról tanácskoztak, itteni felszólalásában mondta el az elnök azt, amivel volt tanárként és tanfelügyelőként tisztában kell lennie, hogy az iskolák legalább felének nincs működési engedélye, és a kérdéskörben érintett hatóságok között botladozik az együttműködés. Volt polgármesterként ugyanakkor azt is tudnia kell az ország első emberének, hogy az oktatási infrastruktúra működtetése az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, tehát kormányszinten ezeket a gondokat nemigen lehet megoldani, hacsak azt nem készítik elő, hogy az állam vegye kézbe az oktatási intézményrendszer fenntartását is. Erről viszont az elnök, legalábbis a hírügynökségi beszámolók szerint, nem beszélt.
Kétségtelen, hogy az oktatási infrastruktúra biztonsága is nagyon fontos kérdés, hiszen milliókat érint. De az iskolák működési engedélyeinek problémáinál még fontosabb magának a rendszernek a teljesítőképessége, amiről szintén beszélt az elnök. Az elvileg jó, ha az ország első embere is elégedetlenkedik amiatt, hogy bárhogy is kozmetikázzák az oktatási illetékesek a statisztikákat, a középiskolások fele képtelen leérettségizni, és ezzel az aktív korba lépő fiatalok fele előtt lezárul az út nem csak a továbbtanulás, hanem nagyjából a tisztességes megélhetés felé is, hiszen középfokú végzettség nélkül legalább átlagbérrel kecsegtető munkát igen nehéz találni. Ez a valódi baja az oktatási rendszernek, mert ennek az évente egy közepes város lélekszámát kitevő fiatalnak is súlyos probléma a végzettség, a szakmai képesítés hiánya, de a nagyobbik gond ott van, hogy ha nem képeznek elegendő számú, és megfelelő képzettségű munkavállalót, akkor a romániai gazdaság csak álmodozhat komoly befektetőkről, akik jól fizetett munkahelyeket tudnának idetelepíteni. Az aktív koruk delén túl levők számára így lassan az álmok mezsgyéjére jut a majdani nyugdíj is, amit a mostani fiatalok és munkáltatóik járulékaiból kellene majd biztosítani. Ott a gond, hogy az oktatási rendszernek ez a baja elsikkadt az elnök mondanivalójában a biztonság mögött. Pedig ennek kapcsán nem csak elégedetlenkednie kellene egy-egy nyilatkozat erejéig, hanem arra sarkallni az illetékeseket, hogy a szükséges reformlépéseket minél hamarabb dolgozzák ki, és hajtsák is végre.
