Szent István-napi ünnepség Marosvásárhelyen

„Az emberiség jövőjét is úgy tudjuk elképzelni, hogy egy-egy nép nem egymással szemben vallja magát annak, ami, hanem a másikkal együtt, és megélve saját nemzeti jellegzetességében az egyetemes humánumot. Vagyis, magyarul vagyok ember és keresztény” – idézte Békés Gellért bencés atya szavait Oláh Dénes római katolikus főesperes a hétfő esti Szent István-napi ünnepi megemlékezésen. 

A Színház térre érkezőket a mezőcsávási fúvószenekar muzsikája fogadta. 

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezetének szervezésében immár hagyománnyá vált Marosvásárhelyen, hogy augusztus 20-án államalapító Szent István király emléke előtt tiszteleg a magyar közösség a Színház téren, és az új kenyér megáldásával lélekben és hitben tovább erősödve folytatja a hétköznapok küzdelmeit. Ezekkel a szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket Kirsch Attila, a honosítási iroda vezetője, hangsúlyozva: „számomra a mai nap azt jelenti, hogy a kisebbségben élő nemzeti fejlődésünk csak akkor tud megvalósulni, ha élni tudunk az élet által felkínált lehetőségeinkkel, bátor és okos hozzáállással és tettekkel mi magunk látunk hozzá álmaink megvalósításához”. 

 

Egy nemzet jellemét, szellemét ideáljairól lehet leginkább megismerni

Oláh Dénes római katolikus főesperes ünnepi beszédében kiemelte: nemzetünk számára a legnagyobb tiszteletben mindenkor első szent királyunk állt. Míg Géza fejedelmet pusztán politikai megfontolás vezette a kereszténység és annak is nyugati formájának a felvételében, addig István, nevelőinek köszönhetően, már öntudatos keresztény, öntudatos katolikus volt. Fia nevelésében is, túl a példa személyes varázsán, a nevelő elkötelezettségét, hithűségét tartotta fontosnak. Mint öntudatos Krisztus-hívő, népét is el akarta vezetni erre a megélt és boldogító hitre. Tehette, mert túl a törvény szigorán, melyet a korabeli szokás és mentalitás értelmében igénybe is vett teljes jóhiszeműséggel, személyes jó példájával is hatott.

Mi Szent István üzenete ma itt, Marosvásárhelyen és Erdélyben? Fogékony-e a mi nemzedékünk István király üzenetére? – tette fel a szónoki kérdést.

Véleménye szerint két alternatíva áll előttünk: kereszténység vagy pogányság, élet vagy halál, túlélés vagy beolvadás. Véleménye szerint itt, Kelet és Nyugat kapujában, ahol „kétségbe vonják a léthez való közösségi jogunkat”, ezt kellene megszívlelnünk. 

A Talmud figyelmeztetését idézve mondta, egy nemzet csak úgy élhet és fejlődhet, ha „átöleli a múltját”. És egyúttal a múlttal való ölelkezés gyönyörű példájának nevezte a tegnapi rendezvényt: „Akik itt vannak, azoknak még magyarul muzsikál a vére”. Mert ha egyszer nem fog már magyarul muzsikálni, vagy nem pezsdül meg a magyar muzsika pentaton lejtésére, akkor ki fog derülni, hogy mégsem sziklára építettünk, hanem homokra. Kérjük az Istent, hogy ajándékozzon meg mindannyiunkat Szent István hitével, bölcsességével és bátorságával – zárta ünnepi beszédét a főesperes. 

 

„Ezer esztendőket még a népek is csak csodák révén élhetnek túl” 

– idézte Illyés Gyulát Farkas Balázs csíkszeredai konzul, hozzátéve, hogy az államalapítás ünnepén ennél találóbb megállapítást nehezen idézhetnénk. 

Mint mondta, Szent István neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és a magyarok európaiságával. Az ő nevének szinonimája a szent király, ő volt falvak százaiban a templom, a település névadója, az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, ő a nagy kezdet, az országalkotó, az államszervező, a keresztény hitet terjesztő uralkodó, a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú. Ma úgy emlékezhetünk Szent Istvánra, mint aki hatalmas és maradandó művet hagyott maga után, és aki a kortársak és az utódok szemében is jogosan és méltósággal viselhette a királyi címet. 

Felhívta a figyelmet: „ma nehezen lehetne időszerűbb történelmi alakot találni, mint István király, akinek először sikerült a magyar népet tartósan Európához kapcsolnia. Döntése nélkül nem is állhatnánk ma itt magyarokként, és nem is emlékezhetnénk rá Európa szívében, abban az országban, amelynek alapjait ő rakta le”.

A továbbiakban arról beszélt, hogy az államalapítás hivatalos ünnepéhez ma már hozzátartozik az új búzából sütött, nemzeti szalaggal átkötött kenyér megáldása, megszentelése és megszegése is. „Az új kenyér megszentelésére nemzeti rítusként tekinthetünk: mintegy jelképesen az új életet, a becsülettel, kitartóan, hittel végzett munka eredményét látjuk benne”, és azt, hogy a becsülettel végzett munka, az értékekhez való hűség előbb vagy utóbb meghozza a gyümölcsét.

Az eseményen fellépett a Csillagfény néptáncegyüttes (táncmester: Lengyel Ildikó, Duka Szabolcs), Nemes Tibor énekes (Szabadnak születtél, Ez az otthonunk), a nagyernyei férfikórus (karmester Jenei Szenner László). Műsorvezető Kányádi Orsolya volt. 

A rendezvény fénypontja a kenyéráldás volt. Oláh Dénes római katolikus főesperes, Jakab István református főesperes, Kecskés Csaba unitárius esperes és Papp Noémi evangélikus lelkész mondott áldást az Eldi pékség által készített új kenyérre. 

A kenyérosztás alatt a mezőcsávási fúvószenekar muzsikált.

A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.