Szelídség, kövekből

Ravennai őskeresztény emlékek és élmények

„Ravenna mozaikjain őskeresztény történelmi emlékek és teológiai viták tárulnak elénk. A »látó« megtalálja az összefüggéseket, és próbálja a mára is megragadni üzenetüket. Látó szemmel járt Ravennában dr. Nagy Attila, aki vetített képes előadáson számol be élményeiről a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében” – állt a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Egyesület legutóbbi találkozójának meghívóján. 

És valóban: a marosvásárhelyi orvos, költő látó szemmel szemlélte az itáliai város őskeresztény bazilikáinak dísztelenségét és kevés, ám annál megkapóbb díszítését, mozaikjait. Az 1500 éves alkotások döbbentették rá arra, hogy a kezdeti irányvonaltól mennyire eltávolodtak a mai világ egyházai. Mindezt érdekes, vetített képes előadásán keresztül szemléltette.   

A Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János terme zsúfolásig telt szerda délután, a résztvevőket dr. Puskás Attila, a MÖMKE elnöke üdvözölte. Elmondta: az előadás a szeptemberi, hagyományos találkozás része, ugyanakkor e héten mintha az őskereszténységet ünnepelnénk – itt járt egy örményországi örmény katolikus lelkipásztor, és közismert, hogy az örménység a világ első keresztény népe – a ravennai építészeti emlékek is kicsivel az örmény kereszténység létrejötte után létesültek. 

– Ugyanaz a zenekar, de a tagok más bandában játszottak: érdekes az őskeresztény Kelet–Nyugat párhuzam. Aki lemegy az Olaszország keleti partján fekvő Ravennába, lehet, hogy megnézi a mozaikokat, de nem mindig látja őket. Ahhoz, hogy üzenetüket megértse, tudás kell, érdeklődés és nagy háttérműveltség – mondta Puskás Attila, majd Nagy Attila tartotta meg vetített képes értekezését. 

– Sem teológus, sem művészettörténész nem vagyok. Régi álmom, hogy eljussunk Ravennába, és nem a Passuth László könyve miatt, hanem mert vannak olyan helyek a Földön, ahol kereszteződnek bizonyos dolgok, és az a kereszteződés újat hoz az emberi lélek számára. Ravenna történelme nagyon gazdag – etruszk telelepülés volt, ahol nagyon sokan megfordultak, majd jöttek a longobárdok, a gótok, a frankok, később a pápai állam, majd az Olasz Köztársaság része lett.  Ravenna körülbelül akkora, mint Marosvásárhely, kombinátja már nincsen. Ahogyan Szerb Antal is írta 1936-ban, valóban nem túl szép város, ennek ellenére azt a benyomást, ami ott ért, soha nem tapasztaltam, még Itáliában sem. Azt, ami az embert megérinti, életben tartja, Ravennában találtam meg. Ott jöttem rá, hogy amit ma kereszténységnek nevezünk, nem az, ami a kezdetén volt. A mait emberi marhaságok, rengeteg dogma jellemzi, magyarázzuk az igét, vagy félremagyarázunk. Amit a kereszténység jelentett akkor, az ma már nem létezik. És ami Ravennát naggyá teszi, az a kegyelme: a kegyelem, amely ezeken az őskeresztény mozaikokon máig megtalálható. A ravennai kereszténységről az első századtól vannak írásos emlékek, tudjuk, hogy i. sz. 41-ben már volt püspöke. A bazilikái 1500 évesek. A ravennai lakosságra és ezáltal a  hitükre nagy hatásuk volt azoknak, akik uralták: az etruszkok, kikről keveset tudunk, mert a legnagyobb történelemhamisító, a Római Birodalom tett róla. Utánuk jöttek a gótok, egy germán társaság, akik lecsorogtak odáig, és az elsők között lefordították a Bibliát. 

Ravenna három helységre tagolódik, mindháromban hasonló bazilikák épültek, mindannyiuk remekmű. Nem találunk bennük magukba fagyott ortodox ikonosztázokat, éppen ellenkezőleg: ember- és természetközeli dolgokat látunk mozaikba alkotva. Ravenna védőszentje Szent Apollináriusz, az egyik jelentős templom a síremléke fölé emelt bazilika, a Sant’Apollinare in Classe. A szentélyrészében a teljes természet látható, a közepén ott van a szent. Angyalok, bárányok, fák, zöld, természet  mindenütt. Ott van Jézus is, aki a bárányt simogatja – az őskereszténység ezt jelentette, ezt az összetartozást. A teljes templom a maga egyszerűségében grandiózus, dísztelen, csak a szentélyrész díszített. Az élet színeivel: ott a zöld, az arany, a hófehér bárány. Az állatok az apostolok szimbólumai. Ami feltűnt, hogy az arckifejezések és az állatok semmilyen vadságot nem tükröznek. A középkorban az egyház megijesztette az embereket: – Vigyázz, ne tedd ezt, ne tedd azt, mert magadra vonod Isten haragját! Itt még nyoma sincs ennek. A természet feltölt, ahogyan ezek az alkotások is. Fák, virágok, madarak – azok az emberek nem szakadtak el úgy a valóságos világtól, mint a maiak. Az őket körülvevő világ részei voltak. Szent Mihályról például egy harcos jut az eszünkbe, az itteni mozaikon egy szelíd emberi arc néz velünk szembe, van benne büszkeség, tartás, jellem. Ráadásul a 6. század körül megszülető mozaik idején még nem élt Giotto, aki – elsőként – emberi kifejezéseket visz fel az arcra. Ezek a mozaikok körülbelül 700 éve előzik meg őt és a reneszánsz kort. A lélek azóta elszakadt a vele együtt élő élőlények lelkétől. Akkor ez még nem volt így. 

Az új Szent Apollinariusz-bazilikában ugyanaz a stílus fogad, szinte teljesen dísztelen bazilika mozaikokkal, ahol minden aranyban és zöldben ragyog. A szűzek fején lévő mirtuszágak komoly művészi érzékről és tudásról tanúskodnak, kezükben ajándékok, mellettük kisgida. De testtartásukban nincsen megalázkodás. Az utolsó vacsorát hallal és kenyérrel ábrázoló mozaikon egymásba folynak a kultúrák. Ezt a fajta étkezést az etruszkok hozták magukkal. A résztvevők kommunikálnak egymással, Jézus teljesen nyugodt, de már másfelé néz, miközben a mellette ülők beszélgetnek. Az arcok beszélnek. Semmi bánatnak, keserűségnek nyoma nincs egyik ravennai bazilikában sem. 

A San Vitale nevű ravennai főbazilika nyolcszögletű templom, 1500 éves. Tele van mozaikkal. Az egyiken Jézus is ott van négy tanítványával, lebegő állapotban, odafönt bárányok, akik felé igyekszik az emberi lélek. Itt is minden zöld és arany. Az apostolok itt is emberközeliek, az ízléses és szép mozaikok vonzzák a tekintetet. A középkor elején létezett még az ariánusoknak nevezett, később eretneknek nyilvánított irányzat, amely utódainak az erdélyi unitáriusok tekinthetők, tagadták ugyanis Jézus istenségét. Nagy szerencsénk van, mert Justinianus császár és udvara ezt a vallást képviselte, rengeteg mozaik az ariánusoknak köszönhető, közöttük egy Justinianust és családját, udvartartását ábrázoló mozaik is látható. 

Galla Placidia, az utolsó ravennai császár, Honorius testvére volt. Mauzóleumában gyönyörű mozaikok fogadják a látogatót. A Pétert és Pált ábrázoló mozaik között az ablak alabástromból készült. Jézus és a bárány alatt látható a szarkofág. A mennyezet az égboltot ábrázolja, stilizált csillagokkal. 

A ravennai ortodox és ariánus keresztelőkápolnák kupolájának díszítései világszerte egyedülállóak: mennyezetükön körben láthatók az apostolok, a ciprusfák, középen Jézus meztelenül áll a Jordánban, mellette a galamb, a Szentlélek, és mellettük – a víz pogány istene! Ilyen azóta sem látható sehol máshol. És itt van 1500 éve, az ariánus uralom korából. A késő antik emléke az új vallás, a kereszténység kezdetén, amelyre áldást ad a víz pogány istene – zöld ággal, tiszteletteljesen. 

E korai ábrázolások sokban különböznek a későbbi korok Isten- és vallásszemléletétől. A gótikában az ember felfelé néz, itt mintha Isten szállna le és ölelne körül a színekkel és formákkal – mondta Nagy Attila az idézetekkel, verssel (Székely János: Dante Ravennában) gazdagított előadás során, amelyben számos, további ravennai építészeti emléket is megismerhetett az érdeklődő közönség. (Knb.)