Székelybőben idén is megtartották a falunapi ünnepséget

Ismét ünnepelt Székelybő: nyolcadik alkalommal tartották meg a falunapot, amelyre idén is sok bői elszármazott eljött.

Fotó: Antalfi Imola

Ismét ünnepelt Székelybő: nyolcadik alkalommal tartották meg a falunapot, amelyre idén is sok bői elszármazott eljött. „Láttam lepusztult, kiürült falvakat, olyan közösségeket, amelyek elhagyták falujukat. Székelybő azért létezik, mert itt erős a közösségi szellem, az identitástudat, amely megtartja a falut” – mondta a háborús emlékmű koszorúzási ünnepsége alkalmával Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke.

Székelybőben szombaton délelőtt istentisztelettel kezdődött a nyolcadik alkalommal megszervezett falunapi rendezvénysorozat. Gáspár István székelytompai lelkész hirdetett igét, és örömét fejezte ki, hogy idén ismét szervezetten találkoznak azok, akik itt laknak mindazokkal, akik e kis faluból elszármaztak. „Az első években távolabbról is hazajöttek az ünnepre, amit a Székelybőért Egyesület nagyon szépen megszervezett, volt alkalom, hogy nem fértünk be a templomba. Mindig nagy lelkesedéssel és örömmel jövök Székelybőbe, ahol istentiszteletet kéthetenként tartunk a református templomban, és elmondhatom, e faluban nagy a templomlátogatók aránya. Míg Erdély-szerte a gyülekezeteknek 12-15 százaléka jár templomba, a kisebb gyülekezetekben nagyobb arányban jönnek istentiszteletre, számukra ez nagy ünnep” – tette hozzá.

A faluünnep a Székelybőért Egyesület által 2007-ben állított világháborús emlékműnél folytatódott. Az egyesület elnöke, Szente Kinga köszöntötte az egybegyűlteket, megemlékezve a két világháborúban elesett székelybőiekről.

– Azokra emlékezünk, akik életüket áldozták a hazáért, szülőföldünkért, de a közösségünk azon elhunyt tagjaira is, akik felneveltek minket, akik a becsületes helytállásra biztattak, és mindig példaként állnak előttünk. Az ő példájukat követve legyünk összetartók, segítsük egymást. Törekednünk kell a kölcsönös megbecsülésre, mert csak összefogva, összetartva tudjuk kis falunkat szépíteni, fejleszteni
– mondta Szente Kinga, aki évek óta kitartó munkával, nagy lelkesedéssel erősíti a közösségi szellemet az alig százlelkes falucskában. Megköszönte a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatalnak valamint a helyi tanácsnak, Papp Róbert székelybői tanácsosnak, a kivitelezőknek (Molnár László és Magyari István) a támogatást, aminek eredményeképpen idén sikerült bevezetni a vizet a kultúrotthonba, az épületben levő konyhába.

Az ünnepségen a Maros megyei RMDSZ elnöke, Brassai Zsombor mellett jelen volt Csép Éva Andrea megyei közgyűlési képviselő is. – Csodálatos vidék ez, csodálatos közösség – mondta Brassai Zsombor, aki a Székelybő fennállására utaló 1332-es évszám kapcsán tette fel a kérdést: ki mit tart meg?

„A falu tartja meg a közösséget, vagy fordítva? Láttam lepusztult, kiürült falvakat, olyan közösségeket, amelyek elhagyták falujukat. Székelybő azért létezik, mert itt erős a közösségi szellem, az identitástudat, amely megtartja a falut. Érzem az erős családi összetartó erőt, közösségi szellemet, és ez óriási érték. A jövő egyik kulcsszava a közösség, újra meg kell tanulnunk ezt a szót, erősödnünk kell a közösségben! Székelybő minderre jó példa lehet” – mondta az RMDSZ megyei elnöke, aki reményét fejezte ki, hogy egy-két év múlva felavathatják a Székelybőért Egyesület által szorgalmazott, az Őrvár dombra megépítendő kilátót. Ennek megvalósíthatósági tanulmánya a nyárádszeredai önkormányzat és Dászkel László volt polgármester támogatásának köszönhetően már elkészült.

Gábor József a veteránok nevében emlékezett vissza az első világháború idején történtekre, amit „e kicsi falu ősei” átéltek. Mint mondta, sok székelybői férfit behívtak katonának, közülük hatan nem tértek vissza soha (György Mihály, György Sámuel, György Lajos, Magyari István, Jánosi István, Gábor János), a második világháborús áldozatok hárman vannak (Schmidt Géza, Jánosi József, Magyari Ferenc). Nevüket az emlékmű őrzi, ahol koszorút helyezett el a Székelybőért Egyesület, a Maros Megyei Tanács, Nyárádszereda önkormányzata, a veteránok, a falu közössége. A koszorúzási ünnepséget a közös ebéd, majd a székelybői gyermekek táncelőadása, valamint az Öreg Fenyő táncegyüttes fellépése, és végül a székelybőiek és székelysárdiak futballmérkőzése követte.