Székely nők a Rhédey-kastélyban

A székelyföldi nő ma címmel az RMDSZ Maros, Kovászna és Hargita megyei nőszervezetei szombaton az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban tartottak konferenciát. 

Az esemény az V. Székelyföld Napok keretében zajlott, főszervező és ötletgazda Csép Éva Andrea, a Maros megyei RMDSZ nőszervezetének elnöke volt. Ájgel Ágnes Kovászna megyei és Lőrincz Csilla Hargita megyei valamint Melles Mária,  a csíki területi nőszervezet 

képviselőivel  közösen olyan előadókat hívtak és szólaltattak meg, akik a nők szerepvállalására, a székelyföldi nőmodellre, a hagyományápolásra, a kultúramentés kihívásaira, a székely gasztronómiára, a mezőgazdasági vállalkozás lehetőségeire, a térségi divattrendekre világítottak rá. A konferencia képviselőit Csibi Attila, Erdőszent-györgy polgármestere köszöntötte.  

Ötvözni a hagyományokat és a modern kor kihívásait

– Egy mai nőnek sokkal több területen kell megállnia a helyét, mint évtizedekkel ezelőtt. Tény azonban, hogy a női szerep megváltozott, olyan szerepet játszunk, amilyent az élet osztott ránk. Több szerepet is magunkra vállalunk, és mindenikben jól kell teljesítenünk. Először is dolgozni kell, mégpedig sokat. A nőnek, akinek családja van, álmai, vágyai vannak, amelyeket tanulás, folyamatos képzés nélkül nem érhet el.  Meg kell felelni feleségként,  meg kell felelni anyaként. Dolgozni, feleségnek, anyának lenni egyszerre nem könnyű feladat. Emellett még szükség van kikapcsolódásra, szórakozásra, ahol feltöltődhet. Éppen ezért jó ez a konferencia, hiszen itt, azon túlmenően, hogy megismerkedünk, képet alkothatunk a mai székely nőről,  s arról, hogy ki hogyan felel meg ezeknek a szerepeknek és feladatoknak, hiszen ennek nincs szakirodalma. A székelyföldi nő ötvözi a hagyományokat és a  modern kor kihívásait – hangzott el a bevezetőben. 

Csibi Attila polgármester a konferenciának helyet adó Rhédey-kastélyban folyó felújítási munkálatokról, a  két nappal azelőtti építőtelepi állapotokról szólt. Megemlítette, hogy nem akármilyen, hanem történelmi helyszínen járunk, hiszen itt született az Egyesült Királyság trónörökösének üknagyanyja, Rhédey Claudia. A kastélyt már csak az ő emlékére is érdemes volt felújítani, de azért is, hogy ilyen rangos rendezvényeknek adhassanak helyet.  A konferencia résztvevőit, a nőszervezeteket arra buzdította, folytassák, amit elkezdtek,  hiszen az eddigi munkájuk mindhárom megyében eredményes volt.

Kevés nő vállalkozik

Első előadóként Gergely Orsolya szociológus, egyetemi adjunktus Nő a tét! címmel a székelyföldi nők vállalkozói tapasztalatairól szólt. Előadását egy 2010-ben  Hargita és Kovászna megyében végzett felmérés alapján állította össze. Országszerte a lakosság 8 százaléka vállalkozik, ebből 3 százalék nő. Székelyföldön a vállalkozó nők aránya alig haladja meg az egy százalékot, tehát sokkal rosszabbul állunk e téren, mint Európa nyugati részén. A Székelyföld hangsúlyosan vidéki térség, sajátos munkaerőpiaccal rendelkezik. Noha a nők képzettebbek, iskolázottabbak, mint a férfiak, szakmai előrelépési lehetőségeik mégis korlátozottabbak. A vállalkozói kedvet több tényező befolyásolja, ami közül talán a neveltetésből adódó önbizalomhiány és a korlátozott anyagi erőforrás a leghangsúlyosabb. Akik vállalkoznak, túlnyomórészt a jólét, a függetlenség és a nagyobb szabadság reményében teszik. A vállalkozások jövedelmezőségét tekintve elmondható, hogy ezek nem nagy nyereséget, hanem átlagosan szerény jövedelmet termelő cégek, amelyek a család megélhetését biztosítják. Ha két-három embernek munkahelyet teremtenek, már akkor is eredményesnek könyvelhetők el, hiszen megélhetést biztosítanak egy-egy székely családnak. Mikor mondható sikeresnek egy vállalkozó nő? A siker sokféleképpen mérhető, de a legtöbb vállalkozó nő a legnagyobb sikernek a munka és a családanyai szerep összeegyeztetését tartja.

A hagyományápolás női feladat

A Csíkmadarasért Egyesület elnöke, Bíró Éva a székely nő áthagyományozódásban betöltött szerepéről tartott előadást, pontosabban arról, hogyan teszik ezt a csíki nagyközségben. 

– Erkölcsi kötelességünk – mondta –, hogy a régi hagyományokat „testre szabva” megőrizzük. Ebben a rendkívül gyors életformaváltásban a régi hagyományokat új tartalommal töltsük meg, a tollfosztót, a fonót játszassuk el a gyermekekkel, a népköltészetet, a népi gyermekjátékokat tanítsuk meg, oktassunk néptáncot, a kézimunkát szerettessük meg már zsenge gyermekkortól. Ebbe nőjön bele a gyermek, a ringatásnál kezdjék az édesanyák, s a pedagógusok az óvodában, iskolában folytassák. Ha a gyermek megtanulja, mi az érték, mihez kell igazodnia, nem kap 

„életficamodást”! Csíkmadarason nagy létszámú hagyományőrző csoport működik gyerekekkel, idősekkel, akik átadják azt, amit gyerekkorukban szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak, hogy a székely falu továbbra is hagyományokat őrző, élő falu maradjon.  Nem a múlt feltámasztása a cél, hanem a múltból  áthozni az értéket a mába! – mondta Bíró Éva.

Amit eszünk és iszunk, azok leszünk!

Érdekes előadást hallhattunk dr. Máthé Emma, a Székelyföldi Bio-egyesület elnöke, a Hargita Megyei Agrárkamara igazgatójától. Az vagy, amit eszel! címmel. Az előadó pontosított és kiegészített: amit eszünk és iszunk, azok leszünk! 

– A nagyáruházak és a multik nem törődnek azzal, hogy egészséges élelmiszert forgalmazzanak. Saját magunknak kell megteremtenünk az egészséges táplálékot. A biogazdálkodásra való rátérés mentalitásbeli váltást igényel. Ez az utolsó óra, a segélykiáltás órája, amikor változtatni kell az élelem előállítása terén. Szerencsére  egyre több vásár van Csíkszeredában, Udvarhelyen, Kézdivásár-helyen, ahol a termelők biotermékeket árusítanak. Hargita megyében 248 regisztrált biotermelő van, de az élelmiszer-fogyasztás-nak így is csupán egy százalékát teszik ki a biotermékek. A jövő generáció sorsa, egészsége attól függ, hogy milyen élelmet fogyaszt – hangzott el a végkövetkeztetés.

A Székely Konyha felelős szerkesztője, Jánossy Alíz is csatlakozott ehhez a gondolathoz, színes előadásával a hagyományos székely konyha titkaiba úgy avatott be, hogy mindenki kedvet kapott a főzéshez. A székely nőt „konyha-menedzserré”, jó piackutatóvá, alkotóművésszé avanzsálta. 

– A konyhában alkossunk, és ne dolgozzunk! Mert a főzés nem munka, a főzés művészet! – mondta.  Jánossy Alíz nemcsak  az ételnek, előadásának is rendkívüli ízt adott, ami csak keveseknek sikerül. 

Válasz a globalizációra

A székely történetek mondásáról, a székely népviselet és hagyományok átörökítéséről a csík-madarasi Tankóné Péter Mária-Terézia nyugdíjas tanítónő beszélt, aki az elmúlt hat esztendőben négy kötetet jelentetett meg, amelyek mind Csíkmadarasról szólnak. A tanítónő elhozta magával azokat a babákat is, amelyeket ő öltöztetett fel eredeti népviseleti ruhákba. A ruhákat régi darabok, illetve fényképek alapján varrta meg.

Bandi Katalin iparművész a térség divattrendjéről, az öltözködésről, a magyaros motívumok modern öltözékeken való alkalmazásáról szólt. – A globalizáció minden eszközt felhasznál a nemzeti jellegek kiirtására. Erre a tendenciára válasz, hogy egyre több fiatal hord magyaros inget, nemezelt táskát, tarsolyt, ékszereket. Ezt tudatosan teszik – fogalmazott az előadó. 

A konferencia zárónyilatkozat elfogadásával ért véget. A következőt Csíkszeredában szervezik meg.