Százéves nőt köszöntöttek

Csütörtökön délelőtt egyedi pillanatnak voltak tanúi a nyárádmagyarósi öregotthon lakói és dolgozói: első alkalommal köszönthettek egy százéves bentlakót.

Bolygónkon közel nyolcmilliárd ember él, de nem gyakran ünnepelnek rajta százéves születésnapot. A magyarósi idősotthonban még házasságkötés is volt bentlakók között anyakönyvvezető és lelkész jelenlétében, de ilyen eseményre eddig nem került sor – mondta el lapunknak Jakab László igazgató. Minden probléma, szűkös időszak vagy járvány ellenére az intézményben tizenhárom éve zajlik az élet.

Az ünnepi pillanatokban, amikor égő gyertya és torta került az asztalra, az ünnepelt jelenlétében az intézményvezető elmondta: ez a nap örömünnep, mert az idősotthon megünnepelheti egy lakója századik születésnapját. Az ilyen alkalmakkor hálát kell éreznünk: hálát azért, hogy létezik ez az otthon, és hogy idős embereknek képes nyugodt napokat, szép, értelmes életlehetőséget biztosítani. Működéséhez viszont szükség van az önkormányzatra, amely úgy véli, érdemes fenntartani az intézményt. Továbbá szükség van olyan munkatársakra is, akik a fáradtságot félretéve támogatják az időseket, hogy napjaik szépek legyenek.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Kacsó Lajos polgármester is. A különleges esemény kapcsán elmondta: örül annak, hogy ez az otthon egy ilyen rendkívüli évfordulót ünnepel, másrészt úgy gondolja, hogy éppen az ilyen otthonok jelentik a hosszú élet titkát. Az önkormányzat mindent megtesz, hogy biztosítsa az idősotthon működését, a megfelelő körülményeket, az itt dolgozók pedig azt, hogy a lakóknak meleg fészkük legyen.

Ezt követően az alkalmazottak verssel, Aranyosi Ervin Egy idős szív is adni képes című költeményével köszöntötték Irén nénit, míg lakótársai azt kívánták, hogy amíg Isten élteti, adjon számára jó egészséget. 

A köszöntések közben az addig szótlan idős asszony beszélni kezdett egykori szeretteiről. Az otthon munkatársaitól megtudtuk: Albert Irén hét éve él az otthonban, 1921. október 14-én született Búzaházán, túlélte férjét, fiát, lányát, egyetlen külföldön élő unokája viseli gondját, és egy hónapja megérhette első ükunokája születését. Mivel az utóbbi időben a látása és hallása megromlott, nehezebben tudnak kommunikálni vele, ám Irén néni érzi, hogy szeretetteljes környezetben van. Jól érzi magát itt, minden apróságért hálás, hétköznapjai csendesek, többnyire a szobájában pihen. Keveset beszél, inkább az alapszükségleteire hívja fel a munkatársak figyelmét, de kerekesszékével egyedül is közlekedik, végigmegy a folyosón, elmegy a mosdóba, betér az ebédlőbe, és egyedül fogyasztja el az ennivalót és a teáját. Az otthon ünnepi eseményein részt vesz, rövid időre be-beül a lakótársak közé, és néhány hónapja még maga varrta meg a ruháját is. Korához képes nagyon jól mozog, bár vannak jobb és rosszabb napjai – mesélték az otthonban dolgozók.