Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az új kormány programjáért még csak ma lesz felelősségvállalás a parlamentben, de máris látni, hogy az idei két választáson a szavazatok megvásárlását kiemelt céljának tekinti az új kabinet.
Az eddig környezetvédelmi szakértőnek tartott új munkaügyi miniszter szerint ugyanis ösztönözni kellene a költségvetési alkalmazottakat, hogy végezzenek minőségi munkát, és erre a célra kéthavi bruttó bérnek megfelelő összeget javasolnának prémiumként.
Ám ha jól meggondoljuk, egyesek éppen fizetéslevonást érdemelnének odafent a kormánypalotában, mert nem dolgoznak jól. Rövid négy esztendeje izzadott ki az akkori kormány magából világbanki segédlettel egy közalkalmazotti bértörvény-keretet. Alkalmazni még nem sikerült, holott azóta már a harmadik kormányfő és az ötödik vagy hatodik különböző összetételű kabinet koptatja a palota bársonyszékeit. Arról is volt szó, legutóbb a tavaly nyáron, hogy teljesen újraírják az egészet, de még nem tudták eldönteni, hogy milyen szempontok szerint mérlegeljék a költségvetési alkalmazottak teljesítményét. A szakterület új gazdája szerint sem készültek még el ezzel a kormányálló törvényszöveggel. Azt nyilatkozta egy vasárnapi televíziós műsorban, olyan hibák vannak benne, hogy a posztliceális végzettséggel rendelkező egészségügyi kádereknek nagyobb lenne a bére, mint az egyetemet végzetteknek, ezért nem lehet alkalmazni, mert, mint mondta, „felborítaná az értékrendet”.
Az biztos, hogy amikor egyes adópénzen fizetett kormányzati tisztviselők többet ülnek a hírtévék stúdióiban, mint az irodájukban, anélkül is sokat mondanak a maguk és köreik értékrendjéről, hogy egyáltalán szóba hoznák magát a fogalmat. Amióta a közalkalmazotti bérkérdés rendezése napirenden van, gyakorlatilag minden„komoly” politikai tényező volt már kormányon, és ha erről a tervezetről négyévi „munka” után még csak ilyen szintű az érdemi mondanivaló, akkor tiszta, hogy világos szabályozás legfeljebb akkor lesz az ügyben, ha a nemzetközi hitelezők már a legfőbb illetékes nyakát szorongatják, de alkalmazni akkor sem fogják. Mert az ő értékrendjük szerint a költségvetési alkalmazott nem az adófizető dolgainak szakszerű intézésére szolgáló munkaerő, hanem csak egy potenciális szavazóréteg, akinek a megfelelő időben a béremelések ígéretével magyarázzák meg, hogy a szavazófülkében kire illik pecsételni. Az állami bérrendszert pénzzel éltető magánszférában ilyen szintű „munkáért”, amit a közalkalmazott bértörvénykezés terén mutattak fel az illetékesek, nem prémiumot kapnának. Még fizetést is csak próbaidőset, mert ilyen „teljesítménnyel” nem lenne olyan öngyilkosjelölt munkaadó, akinél teljes állást kapnának. De az állami alkalmazottak helyében sem álmodnánk nagy terveket erre a prémiumígéretre. Ahhoz pénz is kell, amiben nem dúskál manapság az államkassza.