Szávai Géza és a Gyermekvilág trilógia

Bármennyire szerette volna, így együtt a regényíró és legújabb régi nagy vállalkozása mégsem lehetett jelen a Sepsi Arénában, a sepsiszentgyörgyiek első alkalommal megszervezett könyvvásárán, kortárs irodalmi fesztiválján. Pedig bizakodva és türelmetlenül készült az odautazásra, tudta, hogy több száz gyerek várja beszélgetni, tréfálkozni, olvasva, rajzolva, játszva, énekelve szót váltani. Az ilyen alkalmakat vétek kihagyni, de nehéz betegségen van túl, az orvosokra hallgatni kell, az indulás előtti utolsó nap tiltották le a veszélyessé válható, megerőltető „kiszállásról”. Szívügyeként kezelt hármas könyve azonban ott volt a budapesti PONT Kiadó vonzó standján a szerző számos más kötete mellett.

A frissen megjelent Gyermekvilág trilógia hosszú ideje dédelgetett álma és kitartó munkálkodása gyümölcse, gyakorló apai és nagyapai élmények, tapasztalatok derűsen bölcs, játékosan komoly esszenciája. „Ezeket a magánemberi élményeimet szerettem volna közösségi élménnyé kiáltani négy évtizeddel ezelőtt, amikor elhatároztam, hogy a szülő- (majd nagyszülő-) társaim számára könnyen megközelíthető, közérdekű művet írok a gyermekek világáról” – olvasható vallomása a gyermekien naiv és tiszta rajzú, színesen vonzó első kötet hátsó borítóján. „Ez a szándék végigkísérte az életemet, a kislányomét, unokáimét, sok-sok gyerekét. Ezekből a tervekből önállósított és folyamatosan gazdagított három könyv képezi a Gyermekvilág trilógiát.” Millió mosolyfakasztó, elgondolkodtató, meghökkentő rajzot, firkát, fotográfiát, kedves történetet, mesét, tanulságos esetet visz az olvasók elé ez a mindvégig olvasmányos, észrevétlenül is okító olvasmány. Igen, ekképpen is fogalmazhatunk, noha három könyvről beszélünk, a Láss csodát!, A hazugság forradalma és a Ribizlikávé című kötetekről. Egységet alkotnak, de külön is olvashatók, hangsúlyozza az író. Az elsőből a rajzban gondolkodó gyermeket ismerhetjük meg alaposabban, a másodikban a kisgyermek, a mese és a valóság viszonya kerül reflektorfénybe, a harmadikban a gyermekek nyelvi világába mélyedhetünk bele. Mindhárom közelebb visz a szerzőhöz is, sok-sok személyes vonatkozást ismerünk meg Szávai Géza és családja életéről, mindarról, amin eddigi zaklatott életük folyamán végigmentek.

Saját szülői, nagyszülői mivoltában a recenzens is sok mindent megélt abból, amiről Szávai ír egyszerűen, közvetlenül, élvezetesen, mégis sokszor rácsodálkozik a logikus, ám gyakran ki nem bontakoztatott gondolatmenetre, következtetésre, ami a szerző figyelmét nem kerüli el. „Jééé, erre nem is gondoltam!” – ámul el gyakran a felnőtt olvasás közben. És kétségtelenül jól fognak, kellenek az ilyen felismerések, manapság különösen, hiszen egyre felületesebben élünk meg mindent. „Tegyük szellemi élményünkké a gyereket!” – biztat Szávai Géza egyik programszerűen hangoztatott jelszava. Nem csak szólam ez nála, tanúja lehettem nemegyszer, amint gyermekek százaival tartotta hangos, ricsajos, vidám interaktív találkozóit Marosvásárhelyen, más vidéki iskolákban, óvodákban, a környéken, ezrekkel, tízezrekkel Erdélyben, Magyarországon, budapesti intézményekben. Mindenütt megtalálták a közös hangot, olvasásra, rajzolásra, mesélésre, alkotásra ösztönözték ezek az összejövetelek a gyermekeket. A PONT Kiadó, Szávai Géza és felesége, szerkesztőtársa, Ilona kezdeményezte versenyek, pályázatok, ötletsziporkák is benne vannak ezekben a kötetekben. Szerezzék be, olvassák, érdemes. És bízzunk benne, hogy az őszi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron Szávaiék tényleg személyes jelenlétükkel is még élményteljesebbé teszik a trilógiával való találkozást. (N.M.K.)