2020. augusztus 4., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hétfőn reggeltől egy hétig folyamatosan pattog majd a labda a kövesdombi Liviu Rebreanu gimnázium tornatermében.


Hétfőn reggeltől egy hétig folyamatosan pattog majd a labda a kövesdombi Liviu Rebreanu gimnázium tornatermében. Mint arról már beszámoltunk, itt rendezik a Sirius-kupáért ötödik alkalommal kiírt turnét, amely egész szombatig zajlik, mindennap reggeltől estig tartó mérkőzésekkel. A nemzetközi ifjúsági, női kosárlabdatornán négy-négy csapat vesz részt három korosztályban (1995–1996-os, 1997–1999-es, valamint 2000–2001-es korosztály). A marosvásárhelyiek a legkisebb, valamint a legnagyobb korosztályban is két csapatot indítanak. A BC Sirius vezetőedzője, Kósa Géza a rendezvény alkalmából interjút adott a Népújságnak.

– Mit vár a rendezvénytől?

– Ez a turné jó lehetőség arra, hogy ellenőrizzük, hol is tart most a felkészüléssel a csapat. Szeretnénk jobb eredményeket elérni, mint az eddigi négy alkalommal megrendezett tornán. A kupa lejártával nekifogunk az új védekezőrendszer kialakításának, amellyel szeretnénk eddigi statikus játékunkat fejleszteni, hogy folyamatos mozgásban lévő csapatjátékunk legyen.

– Foglalja össze az elmúlt évadbeli eredményeket. Meg van elégedve csapatával?

– Tavaly a 9. helyen végeztünk a korosztályos román bajnokságban. Ez egy olyan eredmény, amely nem teljesen tükrözi a valóságot. A bajnokság alatt mindig az erős csapatokkal találkoztunk, ami az én szemszögemből nagyon jó, inkább játszom 10 mérkőzést egész évben az erősekkel, mint hazudjak magamnak, hogy gyenge csapatokkal játszva bejutunk az első nyolc közé. Én úgyis tudom, hogy hol a helyünk. Volt, amikor hátrányba is hoztak minket, ugyanis a szabályzat értelmében kell lennie magas embernek a csapatban. Ha létezik ez a szabály, akkor mindenkinek be kell tartania. Ha így lett volna, akkor részt vettünk volna az elődöntő tornán. Gyakorlatilag mi 4-szer szenvedtünk vereséget, mindig 10 pont alatti hátránnyal, amely akár fordítva is végződhetett volna. Temesvártól 5 ponttal kaptunk ki, a bánságiak végül simán nyerték az országos bajnokságot. Sajnos, az elmúlt évben a csapaton végigment a himlőjárvány is, éppen akkor, amikor jó eredménnyel zártuk a magyarországi tornát. Fel voltunk készülve a Nagyszeben elleni mérkőzésre, de végül csak a fél csapat tudott pályára lépni. Nem keresünk magyarázatot, hogy miért nem vagyunk az első nyolc között. A következő évre nagyobb célkitűzéseink vannak. A híresztelések szerint megint a legnehezebb csoportba kerülünk, de bátran vállaljuk a küzdelmet.

– Milyen volt az edzőtábor?

– Nemrég ért véget a Szentegyházán tartott edzőtábor, amely kilenc napot tartott. Napi három edzés volt. Reggel 7-től egy bemelegítő szaladás tornával. A második 10 órától volt, amelyen a lányok elég kemény erőpróbának voltak kitéve, hiszen lejtőn felfele kellett szaladniuk. A kezdeti táv 6 km-es volt, amit az utolsó három napban 10-re növeltünk. A délutáni edzésen a középső-, meg a felsőtestre készítettünk gyakorlatokat. Ezek mind medicinlabdákkal, súlyzókkal történtek.

– Mi a véleménye arról, hogy Kézdivásárhely indított női A-ligás csapatot?

– Az A-ligás csapatoknak kötelező U23-as csapatot is indítani. Az, hogy Kézdivásárhelyen, vagy bárhol ilyen nagy fába vágták a fejszéjüket, dicséretre méltó dolog. Az viszont nem, hogy az edzők és a klubok megkérdezése nélkül próbálnak elcsalni játékosokat.

– Gondolnak-e hasonlóra?

– Mi azt szeretnénk, hogy ezek a lányok, akik 4-5 éve vannak már együtt, eljussanak oda, hogy 1-2 nem marosvásárhelyivel kiegészülve a B-ligában játsszanak, majd az A-ligában is. Azt viszont meg kell érteni, hogy óvodából nem egyetemre megyünk. Nem fogunk kapkodni, és nem fogunk csábítgatni játékosokat azért, hogy idő előtt legyen csapatunk. A cél, hogy 2017-ben megpályázzuk az A-osztályos szereplést.