Sikeres Kántorné-est Marosvásárhelyen

Elismerésre méltó az az igyekezet, amellyel egykori jeleseink emlékét próbálja elevenen tartani a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület. A magyar színjátszás hőskorának nagy egyénisége, Kántorné Engelhardt Anna is főként ennek köszönhetően kerül mindegyre az érdeklődés előterébe. Nem csak arra hivatkozhatunk, hogy évről évre megemlékezést szerveznek a színésznő sírjánál a vásárhelyi római katolikus temetőben, más alkalmakat is teremtenek az emlékidézésre. Október 29-én a Kultúrpalota kistermében idézték a mai közönség elé a 160 esztendeje Marosvásárhelyen nyugvó tragika alakját.

A Kilyén Ilka színművésznő vezette esten Nagy Miklós Kund beszélt az 1791-ben Nagyszebenben szász családba született, ám kora legjelentősebb magyar drámai színészévé vált Kántornéról. Életére is illik a drámai jelző, több mint négy évtizeden át osztozott a vándorszínészek hányatott sorsában. Rendkívüli sikereknek örvendhetett, csalódnia is gyakran kellett, de mindvégig önmagához híven vállalta mindazt, amit Thália papnőjeként hivatásként kiteljesíteni kívánt. Utolsó éveiben Vásárhelyre vonult vissza, itt vált meg a színpadtól is, és magányban, nyomorban hunyt el 1854-ben. Az előadó elsősorban azt részletezte, miképpen tükrözi, hogyan mutatja fel Kántorné személyiségét, művészetét az irodalom, a képzőművészet, mennyit őrzött meg a színháztörténet abból a sok alakításból, amivel annak idején Kántorné az ország fontosabb városait, régióit bejárta. 

Az emlékestet hangulatos művészi műsor gazdagította, zene és vers segített feleleveníteni a korszak atmoszféráját. Trozner Kincső szoprán és zongorakísérője, Páll Erzsébet igazán kellemes perceket szerzett a jelenlevőknek, a dalok ihletett megszólaltatását méltán jutalmazta nagy taps. Hasonló volt a többiek, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum vonósnégyesének – Sipos Péter, Csibi Dávid, Magyarossi Szilárd, Gyárfás Blanka – a fogadtatása. Pálffy Előd, a Bolyai líceum szavalóversenyt nyert tanulója a műsor meglepetéseként mondott verset. Kilyén Ilka pedig kiváló karakterteremtő képességeit csillogtatva Garay János Az obsitos című költeményéből kiragadott vidám részlettel, Háry János-történettel nevettette meg a hallgatóságot. 

Az est végén Szekeres Erzsébetet, a Kántorné-megemlékezések fő kezdeményezőjét is köszöntötték.