Mint azt sejteni is lehetett, alapos fejmosást kaptak a bukaresti illetékesek az amerikai külügyminisztériumnak a térségben zajló ügyekben illetékes képviselőjétől.
Mint azt sejteni is lehetett, alapos fejmosást kaptak a bukaresti illetékesek az amerikai külügyminisztériumnak a térségben zajló ügyekben illetékes képviselőjétől. A kormányfőnek annyira olvadt a vaj a fején, hogy épp most akadt három napi halaszthatatlan dolga a melegebb olasz éghajlaton, aztán hazatérve kézelőből hárította a kritikát, mondván, hogy azt a Cotroceniben székelő ősellenségnek szánták. Szekértolói közül is többen kikérték a maguk vagy a mindannyiunk nevében Samu bátyó diplomatahölgyének egyesek szerint fennhéjázó rendreutasításait, azonban a dolog sokkal komolyabb annál, minthogy elintézettnek lehessen tekinteni a nyilatkozatpárbajok lecsengésével.
Maradjunk annyiban, hogy ha valaha szeretnénk egy jól működő, nyugati típusú jogállamban élni, akkor bizony hasznos ha időnként rákoppintanak a nagy, s még nagyobb turpisságokra bármikor kapható politikusaink körmére. Még akkor is, ha a körmösöket kiosztó bátyus is nagyon távol áll attól, hogy erkölcsileg feddhetetlen legyen, elég, ha csak arra gondolunk, hogy gátlástalanul lehallgatja saját adófizetőit, s az egyik legnagyobb nyugati szövetségesét is, bár ez utóbbit a mai világban már alighanem gazdasági haszonszerzési célzattal, semmint félelemből. Jól tudhatjuk róla, hogy ha az érdekei érvényesítése a tét, akkor semmitől nem riad vissza. Márpedig az utóbbi tízegynéhány év külpolitikája folytán sikerült jócskán az érdekszférájába keverednünk. A román tengerparti katonai röptér mindaddig fontos lesz, amíg a közel-kelet konfliktusövezet marad, és a dolgok jelen állása szerint ez még évtizedekig így maradhat. Az már csak ráadás, hogy a sokat emlegetett rakétavédelmi pajzs elemeiből a román alföldre is terveztek. Csak ebből a két szempontból nézve amerikai szemmel nagyon nem mindegy, hogy az orosz medve bordái tövében levő legtávolabbi „szövetséges” országban milyen állapotok dúlnak. Ilyen helyzetben a Dâmboviţa-parti számonkérések olyanok, mintha az egér akarná riogatni az elefántot. Hősies, de csöppet sem okos.
Gazdasági szemszögből sem nagyon érdemes keménykedni a bátyussal. A mostani látogatáskor elhangzott diplomatikus nyilatkozatok már vészcsengőt jelentenek, a következő lépés adott esetben az lehet, ha az amerikai külügy a jogállamiság helyzetére hivatkozva az amerikai befektetők számára kockázatos térségnek nyilvánítaná az országot. Adott esetben ez nagyon rövid idő alatt okozhatna olyan gazdasági felfordulást, aminek a nyomát politikailag a keménykedő hatalomvadászok épp fennforgó rétege is megszenvedné, de az igazi balhét abban az esetben is az adófizető vinné el, akinek egy jobb életszínvonalba vetett reményei így még hosszú ideig csak álmok maradnának.
