Sóvidéki értéktár

Hatodik évfolyamához érkezett a Szovátán szerkesztett Sóvidék című kulturális folyóirat.

Hatodik évfolyamához érkezett a Szovátán szerkesztett Sóvidék című kulturális folyóirat. Szolláth Hunor főszerkesztő sommás számvetéséből idézünk: „Kiadványunk tizenegy számot ért meg, minden egyes lapszámmal tovább bővítve, tágítva a Sóvidékről való tudás, kutatás, alkotás határait. Mint egy helyi értéktár, fogtuk össze a különböző szakterületek terméseit, eredményeit, és igyekeztünk azt az érdeklődők, a szélesebb közönség felé is megmutatni. Kutatási projektjeinket folytattuk, új kutatásokba, felmérésekbe, gyűjtésekbe kezdtünk, és nem lesz ez másként a jövőben sem. Váro-sunk kulturális életében aktív kezdeményező szerepet igyekszünk vállalni, könyvbemutatók, előadások, konferenciák szervezésével egyaránt. Ugyanakkor a II. Szovátai Helytörténeti Konferencia kerekasztal-beszélgetésén megfogalmazódott várostörténet, monográfia megírásában, annak koordinálásában, összefogásában is lényeges szerepet fog betölteni a Sóvidék kulturális folyóirat műhelye.”

Álljon itt egy kis tallózás a lap frissen megjelent számából: „Géra-fürdő: 1874. augusztus 20-án már működött. Az 1970-es árvíz tönkretette. Kádjai egy-egy hatalmas nyárfarönkből voltak kimélyítve. Veress József fürdőalapító létesítette. Ez volt Szováta kezelőrészlege. (Márton Béla. Szováta belső helynevei 1900-1980 között I.) * 1845. október 25-én Parajdon négy kisgyermek égett meg, Kénosi István nyolcéves, Zsuzsánna ötéves, Juliánna hároméves, Lidi csecsemőkorú. A négy testvér a házban felhalmozott és meggyúlt kender tüzében halt meg. (Zepeczaner Jenő: Leégett, mint Sófalva. Tüzek, tűzvédelem a Sóvidéken) * A 70 éves Ravasz János ács elmondta, hogy ha valaki meghal Korondon, a rokonok egy ács vezetésével még aznap kifaragják a kopjafáját. (…) Fafaragó művészetünknek talán a legszebb, legmagasabb szintet elért hagyományait tisztelhetjük a korondi unitárius temető fejfáiban. (Bandi Dezső: Korond művészete. Forrás: www.bandidezso.org) * Sajnos, a román állam teljes érdektelensége a sótelepek biztonsága és további megőrzése iránt, valamint az erdélyi sóaknák fejlesztésének folyamatos hanyagolása nehéz helyzetbe hozta a parajdi sóbányát is. A nem megfelelő gazdasági és piaci környezet, továbbá a központosított bukaresti felső irányítás hatékonytalansága mindenképpen rányomta a bélyegét a hazai és egyben az erdélyi sóbányászat jövőjére. Mindezek ellenére, az emberi, anyagi és bányászati lehetőségekhez, valamint a törvényes keretekhez képest a parajdi sóbánya megpróbál minél kevesebb sebet ejteni természeti környezetén és a vidék tájszépségén. (Horváth István: a Sóvidék és a parajdi kősótelep geológiai és földrajzi feltárása, IV.) * Nekem a sógorom beszélte volt el – tájékoztatott Dósa Árpád –, hogy az egyik családnál felkészültek a lakodalomra. De a lakodalom előtt való este meghalt a ház öregasszonya. – Jaj, mi lesz most? Mihez fogjunk? – tépelődtek. Ugye, a temetéssel nem foglalkozhattak. Úgy döntöttek, hogy az öregasszonyt 'bekoporsózzák', s hátraviszik a csűrbe. Lakodalom után aztán eltemetik. Na, de akkor éjjel valami idegenek a lakodalmas ház körül ténferegtek, s a csűrben rátaláltak a koporsóra. Azt hitték, a lakodalmi hús van benne, így az öregasszonyt elvitték. A lakodalmat megtartották, de az öregasszony holtteste a mai napig nem került elő. (Ráduly János: Mihez fogjunk?) * Mint a Királyföldek gondtalan nábobja, lépett ki a harapós estben a kis fürdőváros utcájára Török János. Meg is kalapolták az esetlen villanyoszlopok, amint alattuk nagykabátosan botorkázott a hóban az iskola felé, ahol az osztálytermekben állt már a diákbál. Be is vonulhatott az alkalmi bálterembe nyugodtan; mert akkor ott nem kérdezte senki tőle, hogy amit tanultak, abból mit tud; még azt se, hogy hol szerezte azt a szép télikabátot. (A Lóden. Ambrus Lajos novellája) * Madárfütty visszhangzik tereken, / élettelenül, árván, // harmat ül kockaköveken. / Csöndes a madarak röpte, / üres fény hull a szemembe / s benne marad örökre. (P. Buzogány Árpád: Hajnalok éneke helyett) * Árnyékomért nem / Aggódom: Etelközben / A hasonmása. (Ráduly János: Etelközben) * Ott ragyog az a gyönyörű lány. Ha rákattansz, persze már nem olyan. De az emlék, az ott fénylik, mint szivárvány a pisztráng farkán! (Mosolygós kis pöttyös, szovátai pisztráng. Bölöni Domokos novellája) * További közlemények: Bereczki Károly íróra Bereczki-Csák Helga, Gub Jenő tanárra Fekete Árpád, Dali Sándorra az unoka, Dali Csongor emlékezik; a szovátai Intermezzo kamarakórus 2013-as évadjáról Hudac Enikő ír. Korondi Kovács András Fábiánok közt Korondon című könyvét P. Buzogány Árpád, az In memoriam 1956 – Szováta emlékkötetet Urbán Izabella, Szolláth Hunor Szovátai történetek I. című kiadványát Fülöp Rita ismerteti; Ambrus Lajos Ősz és hatalom című novelláskönyvét Burján Emil elemzi. A folyóirat képanyagát ezúttal a múlt század első feléből származó családi és közéleti fotók, levlapok képezik. (Sóvidék. Kulturális folyóirat, VI. évfolyam, 1. szám, 2014. Honlap: www.prosovidek.ro)

-dbs-