Román Viktor hazalátogató szobrai

„Amikor egy kész szoborra nézünk, legyen az emlékmű vagy műteremben készült alkotás, olyan számunkra, mint egy gyermek…”

Porte (Kapu), 1985, Román Viktor alkotása a franciaországi Marne-la-Vallée-ban

„Amikor egy kész szoborra nézünk, legyen az emlékmű vagy műteremben készült alkotás, olyan számunkra, mint egy gyermek… Sohasem befejezett… Majd halálunkkal fejeződik csak be, de túlél minket, és talán nélkülünk fejlődik tovább…” Román Viktor feljegyzései között olvashatók ezek a sorok. Valamikor talán már idéztem is, de az sem baj, ha ismételten kerülnek az olvasók elé, jól megvilágítják, mit gondolt műveiről a húsz esztendeje Párizsban elhunyt, művészetét Franciaországban kiteljesítő, de azt mélyen szülőföldjébe gyökereztető homoródszentmártoni szobrász. „Túlélő” szobraiból keddtől a Bernády Házban láthat válogatást a marosvásárhelyi közönség. Elsősorban bronz kisplasztikák kerülnek az alkotó számára kedves város művészetkedvelői elé, azok, amelyek a hagyatékból a testvér, Román Elemér birtokában vannak. A válogatás megjárta már Székelyföld egy részét, innen tőlünk is továbbvándorol. Szükség van erre, hiszen itthon nem ismerjük eléggé ezt az értékes életművet, amelyet Európa-szerte kellőképpen megbecsültek. Több olyan munkát megcsodálhatunk a kiállításon, amelyek francia közterekre került monumentális művek előtanulmányai voltak. Kisebb méretük dacára is nyilvánvaló, hogy monumentalitás feszül bennük. Ha nem is vált valamennyi naponta ezreket megszólító köztéri alkotássá, megteremtőjük eredeti tehetségét egyértelműen tanúsítják. És azt is, hogy a korán idegenbe került művész élete végéig kitartóan ragaszkodott az itthonról magával vitt népi értékekhez. Néhány nagyobb méretű szoborkompozíció is látható lesz a január 13-án délután 5 órakor nyíló kiállításon, többek közt az Attila szekere, amelyről videofilm is készült Attila szekere a Szajna partján címmel. Ezt is megnézhetik a keddi rendezvény résztvevői.