Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nem ritka a Dâmboviţa-parti közéletben az olyan elszólás, ami elsősorban a gazdája lejáratására alkalmas, de a kormányfő szerdai, az ingatlan-visszaszolgáltatások ügyében tett kijelentése már egyenesen a „szépségdíjas” öngólok műfajába tartozik, több szempontból is. Amúgy veretes választási kampánylufi a természetét illetően.
Egyrészt annak a rendszernek a szellemi örököseként, amely egy tollvonással százezreket tett földönfutóvá a múlt század közepén, szégyenletes ilyet mondani, amikor az elrabolt ingatlanokat szinte negyedszázad alatt sem volt képes az állam visszaadni a jogos tulajdonosoknak. Könyv nem lenne elég ama restitúciós pereknek a felsorolására, amelyeket az állam – ide értve különféle rendű és rangú intézményeit – elveszített az itthoni és a strasbourgi bírák előtt, illetve azoknak a nemzetközi fórumoktól érkező megrovásoknak a lajstromozására, amelyek ebben a kérdéskörben marasztalták el a bukaresti döntéshozókat, azok politikai hovatartozásától függetlenül.
Másrészt meg az is legalább érdekes, hogy a plagizátor úgy táncol, ahogy egy parlamentből már kikopott pártnak az elmegyógyásszal való találkozást szabadlábon aligha megúszható elnöke fütyül. Ekkora lenne a baj itt is az emeleten? Való igaz, hogy a bukaresti kétharmad Viktora az utóbbi időben egyre inkább úgy építi fel a diskurzusát, mintha az átlagos vagy afeletti értelmi szintű választókra már egyáltalán nem számítana, úgy látszik, ebben több is van kommunikációs stratégiánál, nem csak ütődöttnek akar látszani, hanem ez erőltetés nélkül is megy neki.
Azt ugyanis nehéz komolyan venni, hogy tényleg parlamenti vizsgálóbizottságot ültetnének az igazságszolgáltatás fölé, hiszen utóbbit azért tartjuk az adónkból, hogy ha bármilyen törvénytelenség történik, akkor járjon el az ügyben. Amúgy a plágiumherceg nyilatkozatok szintjén nem először gázol bele zabolátlanul az igazságszolgáltatás függetlenségébe, lábbal tiporva a demokrácia egyik alapelvét, de ha ez esetben a tettek mezejére is lép, annak vélhetően kemény és erőst pofonszagú nemzetközi visszhangja lesz.
De esélyesebb, hogy csak a feszültségkeltést célozza ez a restitúcióellenes szóhadjárat, illetve a méretes balgaságokkal beetethető választók megvezetését. Addig is, amíg megint rettegnek egyet azon, hogy visszük Erdélyt, elterelik a figyelmüket arról, hogy a diákok, az oktatók és az egészségügyi személyzet már elkezdte, vagy kezdi az utcai demonstrációkat és munkabeszüntetést a kormány munkájával szembeni tiltakozásként, és az elégedetlenek sora csak szaporodni fog, amint jön a tél.