A replika jogán
írt cikket több laphoz is Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei titkára, amelyben Adrian Păunescu mellszobrának felállításával, illetve a marosvásárhelyi 2-es számú iskolának a költőről való elnevezésével kapcsolatos „nyilvános támadásokra” kíván reagálni, kiemelve a Népújság augusztus 17-i számában megjelent írást.
írt cikket több laphoz is Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei titkára, amelyben Adrian Păunescu mellszobrának felállításával, illetve a marosvásárhelyi 2-es számú iskolának a költőről való elnevezésével kapcsolatos „nyilvános támadásokra” kíván reagálni, kiemelve a Népújság augusztus 17-i számában megjelent írást.
A cikkíró szerint „agresszív támadás” érte Mózes Edith részéről, ezért az alábbi „magyarázattal” szolgál: „A szoborállítási kampánynak nem az a célja, hogy regét szőjön Adrian Păunescu köré, amely valamiképpen a városunkhoz kötné őt. Ez a rege él, én magam, hasonlóan másokhoz, csupán kötelességemnek éreztem, hogy továbbadjam. Egy olyan ember története, aki nagyon sok örömet szerzett e város lakóinak, amikor a Cenaclu Flacărát vezette és egyaránt indított útjára románokat és magyarokat, vagy egyszerű nézőkként örülhettek az előadásoknak. Egy olyan ember története, aki Marosvásárhelyen egy templomot építtetett egy olyan negyedben, ahol románok és magyarok is laknak, egy olyan ember története, aki 2000-2004 között parlamenti irodájában egyaránt fogadta a románokat és a magyarokat, hogy megoldja a problémáikat, egy olyan ember története, akinek a műveit meghatottan olvassa, aki akarja, bármilyen nyelven.
Egy olyan ember története, akit jól ismertem, napokig dolgozva vele, hogy megoldjuk Maros megye lakóinak problémáit, nemzetiségre való tekintet nélkül.
Az egyszerű kijelentés, miszerint egy ilyen kampányt nem kell támogatni, mert más célja lenne, mint a bejelentett, azt hiszem, azon keveseket kívánja segíteni, akik minket vezetnek, akik a társadalomban a gazemberséget, az intoleranciát és a középszerűséget promoválják.
Ráadásul megsérti azokat, akik szerették Adrian Păunescut addig, amíg élt, most pedig románok és magyarok egyaránt aláírták a listákat, amivel elismerték az érdemeit. Nincsenek kevesen.
Nem látok semmilyen kapcsolatot a templomépítő és iskolaszerető Adrian Păunescu, az ember és a költő és a Mózes Edith által említett marosvásárhelyi ivóvízár között.
Ellenben látok aközött, amit Mózes Edith felvet Marosvásárhely problémáiként, vagyis a munkahelyek hiánya, járhatatlan utak, nehézkes közúti közlekedés, a közbiztonság hiánya, illetve a között a párt között, amely jelen pillanatban a várost vezeti, Dorin Florea, a PDL megyei elnöke és az utóbbi 11 évben a legjobb barátja, Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke között. E két személy bűneiről azonban Mózes Edith nem beszél a cikkben.
Azzal, hogy egy nemzet értékeit megítélhetem-e vagy sem, Mózes Edith is megítélheti, ezzel egyet is értek. De azzal nem érthetek egyet, hogy azt hiszi, ő az egyetlen, akinek ez a jog kijár.
Még egy dolog legyen világos számára: én sem vagyok átutazó Marosvásárhelyen. Itt élek, és erről én magam döntöttem így, Mózes Edith beleegyezésével vagy anélkül.
Az általam kezdeményezett kampányt addig folytatom, amíg Adrian Păunescu mellszobra ott fog állni, ahol a helye van, és a 2-es számú iskola az ő nevét fogja viselni, mert megérdemli”.
Cornel Brişcaru
Szerk. megj.: Brişcaru úrnak joga van replikázni. De a sérelmezett jegyzetnél legalább kétszer hosszabb válaszban mellébeszélni nem illik. Replikájában éppen a lényeget nem érinti, azt, hogy Adrian Păunescu a kivégzett egykori diktátor talpnyaló udvari költője volt. Úgy szerzett előjogokat magának, hogy azt a Ceauşescut dicsőítette, aki az országot és lakosságát nyomorba döntve, a magyarság és a többi romániai kisebbség felszámolását, elnyomását tartotta egyik legfontosabb feladatának. Brişcaru úrnak az is joga, hogy egy ilyen költőt, „hazafit” tekintsen példaképének. Azt azonban ne akarja ráerőltetni a jóérzésű marosvásárhelyiekre, hogy egyetértsenek a Păunescu-szobor felállításával. Iskolát se nevezzenek el róla! Van elég olyan jelentős helyi személyiség, magyar is természetesen, aki sokkal inkább megérdemli, hogy a szóban forgó iskola az ő nevét viselje, például Bernády György.
