Rendszermenesztés?

Közel egy hónap késéssel durrant igazán nagyot a Colectiv-ügy, amikor kiderült, hogy a fővárosi tűzoltóságnak már a tragikus koncert előtt hetekkel lett volna alkalma tájékozódni a szórakozóhelyen uralkodó állapotokról, mert mint egy tényfeltáró újságíró kiderítette, egy rendezvényszervező cég kért hatósági vizsgálatot egy másik tömegrendezvény kapcsán. A média egy része a Marosvásárhelyen méltán jó hírnevet szerzett egészségügyi államtitkár fejét követeli emiatt, tévesen, mert itt a tűzvédelmi szakterület megelőző és ellenőrző rendszere szorul változásra.

Sejteni lehetett már a tragédia utáni napokban-hetekben, hogy valami nagyon nincs itt rendben, amikor az ország számos helyén zártak be szórakozóhelyek, önkéntesen. A vásárhelyi futballszurkolókban is megállhatott picit az ütő annak hallatán, hogy a nemrég európai rangú mérkőzést is vendégül látott stadion sem felel meg a hatvan áldozatot követelt tűzvész után sebtében megszigorított szabályoknak. De amikor arra derül fény, hogy a klubtragédia megelőzhető lett volna, ha egyes illetékesek veszik a fáradságot, és terepen is utánanéznek egy szervezői bejelentésnek, 

akkor az államgépezetet eltartó adófizető teljes joggal követelhet fejeket hullajtó vizsgálatot. Ezen már a korrupcióellenes hatóság katonai ügyészei dolgoznak, remélhetőleg nem kesztyűs kézzel. A felelősök példás megbüntetése viszont még csak az első lépés lehet, a vészhelyzeti hatóság presztízsén esett foltot csak átlátható, komoly munkával lehet eltüntetni. A legszigorúbb szabály sem ér sokat, ha nem alkalmazzák megfelelően, a sikert pedig nem a bírságok összegének magasságában mérik, hanem abban, ha a törvénytisztelő kliens és a hatóság együttesen elérik azt, hogy hasonló katasztrófák ne következhessenek be.

Vélhetően hamar kiderül, milyen átszervezési javaslattal áll elő az államtitkár, aki a menesztését firtató kérdésekre joggal válaszolt úgy, hogy nem távozik, ha nem hibázott. Valóban nem lehet valakit felelősségre vonni még az alárendeltjei mulasztásai miatt sem, abban az esetben, ha a vétkes tudatosan tekintett el kötelessége teljesítésétől. Pontos képet ezt illetően csak a vizsgálatok lezárultával kaphatunk, viszont kérdésnek azért annyi marad, hogy katonai szférában működő intézmények felügyeletével és irányításával nem lenne-e jobb olyan szakértőt megbízni, aki maga is az adott egyenruhás közegből származik, és így talán tekintélyt is jobban tud érvényesíteni, mint egy kétségtelenül hozzáértő civil, akinek a nem kevés munkával kivívott, méltó hírnevét egy ilyen ügy ok nélkül sározhatja be.