Reménykednek a szentimrei reformátusok

Miután november végén leégett

a nyárádszentimrei reformátusok gyülekezeti háza máig is tisztázatlan okból, alig egy hónap múltán a hívek munkához láttak, és remélik, egy év múlva egészen más kép fogadja az arra járót.

A karácsony előtti napokban látogattunk el ismét a gyülekezetbe. Az olvadó hó alól jócskán kiütközött az üszök, de néhány atyafi hangja hallatszott a kormos falak mögött. Losonci Loránd gondnok mellé még tízen csatlakoztak, az emeleten takarították a tűz nyomait, leadogaták és az udvaron garmadába rakták az üszkös gerendamaradványokat, pótkocsikra lapátolták a romot, lebontották a csupasz falak fölé emelkedő, veszélyessé vált kéményt.

Szigeti Árpád lelkészt a parókián találtuk; a kettős tűzesetkor szaladgálás közben elesett, és később kiderült: komoly térdsérülést szenvedett – egyelőre fekvőgipszben van a lába, de még nem tudni, hogy megússza-e műtét nélkül. Igencsak bosszantja a kényszerpihenő, hiszen rengeteg a dolga ilyenkor a szentimrei és seprődi gyülekezetben, és ott szeretne lenni az udvaron dolgozó férfiak között is.

Nagy a bizonytalanság

A november 29-én kora hajnalban keletkezett tűz okát máig sem tisztázták, mindenkinek van véleménye, de senkinek sincs bizonyítéka, ahogy a másnap este kigyulladt szomszédos istálló esetében sem, így lassan az is feltételezhető, hogy szándékos gyújtogatás célpontja lett a 2014-ben átadott gyülekezeti ház. „Pedig szép célt szolgált” – teszi hozzá a lelkész, hisz a vallás-, káté- és bibliaórák mellett nőszövetségi alkalmaknak és a gyülekezeti kórus révén kulturális események színhelyéül is szolgált a tágas, kényelmes nagyteremmel, jól felszerelt konyhával, lelkészi irodával, az emeleten vendég- és fürdőszobákkal. Sok lelkésztárs irigyelte is az elődje által építtetett ingatlant, amely az idelátogatók szerint az Árpád-korabeli műemlék templom mellett a falu büszkesége volt. Az épület pusztulása nemcsak hatalmas anyagi kárt jelent, de a gyülekezet is gyászként élte meg: sokan eljöttek a parókia kerítéséig, nézték a kormos falakat, és könnyeztek – meséli a lelkész, aki bevallotta, a csapás után maga is percekig ült a földön és megkönnyezte a fehérre meszelt, tulipános mintájú tornácos épületet.

De megelégelték az önsajnálatot, és munkához láttak. Az épület biztosítva volt, a biztosítótársaság helyszíni szemlét tartott, azóta folyamatosan küldik neki a szükséges dokumentumokat, de nem tudni, hogy mikor és mennyi pénzt fognak megítélni a gyülekezetnek. Ez hónapokig elhúzódhat, hiszen Bukarestben döntenek majd a kérdésben. A szentimreiek azonban már terveznek: tanulmányokat, terveket készítenek, építkezési engedélyt váltanak ki, és amint egy kis pénzük lesz, elkezdik az újjáépítést. A fagerendás mennyezetek helyett betonfödémeket öntenének, ha a statikai vizsgálat szerint az épület alapja megbírja a terhelést, és lehet, hogy ehhez részleges falbontásra is szükség lesz.

Jócskán elkel az anyagi segítség

A 180 fős gyülekezet anyagi helyzete nyilván nem bír meg ilyen beruházást, hiszen csak maga az épület mintegy hetvenötezer euró értékű volt, és ebből jóformán csak a téglafalak maradtak épek, és egy kis tornácrész. Ennek ellenére a lelkész és a hívei bizakodnak: felhívást tettek közzé az Erdélyi Református Egyházkerület tizenöt egyházmegyéjében, hogy aki teheti, adományozzon és imádkozzon a szentimreiekért. Az elmúlt hetekben a bankszámlájukra érkeztek adományok, a hívek is felkeresték a parókiához „kötött” lelkészüket, és adományoztak. Ez mintegy négyezer euróra rúg, ami a tervek elkészítésére és az építkezési engedélyre elegendő. „Látom, tudom, hiszem, hogy vannak jólelkű emberek” – vallja a lelkész. Néhány napja egy ismeretlen marosvásárhelyi férfi kereste meg telefonon, és felajánlotta, hogy társaival segít a tervezésben. A község fiataljai karácsonyi jótékonysági bált szerveztek, amelynek bevételét felajánlották az egyházközségnek. Az egyházkerület sem hagyja magára a gyülekezetet, várhatóan onnan is megítélnek számukra egy összeget, de ez sem egyik napról a másikra történik. A gyülekezeti ház építésekor holland és svájci közösségek támogatták a szentimreieket. Kérdésünkre, hogy ezúttal számíthatnak-e ismét a segítségükre, a lelkész nem tudott sem igent, sem nemet mondani: mindkét fél tájékozódott a helyzetről, de egyelőre visszajelzés nem érkezett. Addig is várják a jóakaratú emberek felajánlását, a pénzadományt a gyülekezet RO73RNCB0193157342340001 számú, a Román Kereskedelmi Bank (BCR) marosvásárhelyi ügynökségénél nyitott számlájára utalhatják, vagy eljuttathatják, elvihetik személyesen a gyülekezet lelkészéhez, gondnokához.

Egyelőre a gyülekezet kénytelen az egykori kántorlakást használni, mivel télen a templom a hideg miatt nem használható. Viszont a kántori épület két, egybenyitott terme sem elegendő, negyven személy sem fér be a hitéleti alkalmakon, a nyílászárók régiek, a deszkapadló résein beáramlik a hideg. Ilyen körülmények között szenteste a dombtetőn álló ódon templomban gyülekeztek a hívek, hiszen a gyermekek ünnepi előadására nemcsak a szülők, nagyszülők, hanem az egész közösség kíváncsi.