Rekonstruálták Janus Pannonius arcát

Érdekes, újdonságokat is bemutató tudományos dolgozatok hangzottak el a Török Aurél Embertani Egyesület második nemzetközi konferenciáján, amelyet a Maros  Megyei Múzeum keretében működő görgényi osztály munkatársai szerveztek október 14-én a  Continental szállodában. 

– Ez a tanácskozás azért fontos, mert megháromszorozódott a résztvevők száma, ami azt jelzi, hogy a 2015-ös első rendezvényünk sikeres volt. Ezúttal Franciaországból, Horvátországból, Magyarországról, Bukarestből és Kolozsvárról jöttek el szakemberek.

Az idei konferencia célja az, hogy megemlékezzünk az egyesület névadójáról, a híres Török Aurél antropológusról halálának 105. évfordulóján. Orvosként kezdte pályáját, antropológusként, egyetemi tanárként sok érdekes témával foglalkozott. Az elhangzott előadások párhuzamba állíthatók az ő munkájával, mert hasonlóképpen orvosi, embertani, genetikai vonatkozású témákat érintenek. Remélem, hogy a jövőben is folytatódni fog, fontos eseményként a marosvásárhelyi múzeum életében, és  támogatónk, a megyei tanács továbbra is mellettünk áll – mondta Gál Sándor Szilárd muzeológus a szervezők nevében.

A konferencia azért is fontos, mert ezúttal a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Fogászati Karán dolgozó szakemberekkel közös kutatásuk eredményét is bemutatták – tette hozzá. 

– A vásárhelyi munkaközösség is dolgozattal jelentkezett. Mi volt a témája?

– A fogorvosi egyetem munkatársaival közösen középkori és kora újkori temetőkben talált embertani anyag fogazatát elemeztük morfológiai szempontból. Célunk az volt, hogy megtudjuk, van-e összefüggés az alacsony termet és az egyoldalú táplálkozás között, és ez a fogazat állapotában milyen mértékben, mennyire nyilvánul meg. Ugyanakkor azt is vizsgáltuk, milyen az eltérés a korai populáció és a később idetelepedett közösségek fogazatában. Mindez egy hosszabb távú együttműködés első állomását jelenti. 

–Találtak ép fogazatú koponyát?

– A középkorban sajnos nagyon rossz volt a higiénia, ezért nagyon rossz volt a fogazat is. A népvándorlás kori avar vagy germán temetőkben jellegzetes a szép fogsorív, amely a feltételezett genetikai háttér mellett azt jelzi, hogy egy fiatal egyénnek találták meg a koponyáját. Azt is tudni kell, hogy a templomok környezetében feltárt sírokban nagyon savas a talaj, mert a csatornáktól folyamatosan nedvesedik, és a sírokba beszivárgó nedvesség is roncsolja a csontokat, ezért nem találunk szép fogazatot – számolt be dolgozatuk témájáról Gál Szilárd Sándor. 

Majd érdeklődésemre elmondta, hogy az előadások színességére vall Kustár Ágnes, a Magyar Természettudományi Múzeum osztályvezetőjének, a világ egyik legtehetségesebb arcrekonstrukciós művészének a dolgozata, aki orvosi paraméterek és szobrászművész segítségével elhunyt híres személyek arcát alkotja meg a koponya alapján.

A jobbára angol nyelvű konferencián a Janus Pannonius, híres magyar humanista költő arcának  rekonstruálásáról szóló magyar nyelvű előadást nem szakemberként én is szívesen meghallgattam. 

1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában egy szurkos koporsó darabjai között Kárpáti Gábor régész egy olyan csontvázat talált, amely mellett ott volt II. Pál pápa bullája, így azt feltételezték, hogy az egykori püspök, a horvát származású első humanista költőnk holttestének maradványairól van szó. Hosszú ideig tartó elemzésekkel régészek, történészek, antropológusok bebizonyították, hogy valóban Janus Pannonius sírját találták meg. A pécsi Régészeti Múzeum ezt követően felkérte a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárát, hogy a megtalált koponya alapján rekonstruálják Janus Pannonius arcát. A koponyáról háromdimenziós modellt készítettek speciális számítógépes módszerrel, majd erre izomzatot, kötőszövetet építettek – számolt be, és mutatta be képeken az érdekes módszer alapszabályait és magát az eljárást az előadó. A rekonstruált arcról gipsz szoborfej készült, amely egy  markáns vonású férfit ábrázol. Ez az arc – mint kiderült – nagymértékben eltért azoktól a portréktól, amelyeket a Janus Pannoniusénak tulajdonítottak. A szakemberek nagyfokú egyezést találtak viszont a padovai Szent Kristóf freskó egyik alakjával. Ezt igazolta az Albiban őrzött Strabon-kódex két, Bellini által készített képén levő piros, illetve lila kalapos alak arcának úgynevezett video-szuperimpozíciós összevetése az arcrekonstrukcióval. Mindkét kalapos férfi markáns vonásai egybevágnak a rekonstruált arccal, és az adatok szerint Janus Pannonius jelen kellett legyen a Bellini által ábrázolt eseményen – hangzott el a sok képpel illusztrált érdekes előadásban, amelynek társszerzői Árpás Károly, Szentmártoni Szabó Géza és Magyar Lóránt.