Több mint egy hét kellett az elnöknek, ameddig megszólalt a helyhatósági választások kapcsán. Noha bőven volt idő átgondolni a mondanivalót, a pártrendszer reformjáért egyedül a választókat felelőssé tenni olyan baklövés az ország első embere részéről, ami komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az egykori városgazda újraválasztatlanul távozzon mandátuma végén, és elnökségének fél évtizede gyorsan feledésbe merüljön.
Több mint egy hét kellett az elnöknek, ameddig megszólalt a helyhatósági választások kapcsán. Noha bőven volt idő átgondolni a mondanivalót, a pártrendszer reformjáért egyedül a választókat felelőssé tenni olyan baklövés az ország első embere részéről, ami komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az egykori városgazda újraválasztatlanul távozzon mandátuma végén, és elnökségének fél évtizede gyorsan feledésbe merüljön.
Abban egyetérthetünk az elnökkel, hogy a választók szerepe a legfontosabb a politikai rendszer megreformálásában, csakhogy ebben a szavazókat támogatnia kellene neki is, akinek jogköre kiterjed a közhivatalok működésének felügyeletére, a hatalmi ágak közti, valamint az állam és a polgár közti közvetítésre. Így pont a kampányban lett volna helye és ideje többször is megszólalni arról, hogy a pártok csak mímelték a feddhetetlenségi játékot. Főleg a liberálisok, akiknek ő is volt pártelnöke. Mert ugyan nem engedték a párt színeiben jelöltségig jutni a korrupciós eljárás alatt álló jelölteket, viszont támogatták őket teljes mellszélességgel a kampányban, mint például Marosvásárhelyen is. A két nagy párt közül a szocdemek ennél
sokkal őszintébbek voltak. Az állam első embere pedig cinkos volt ebben a liberális játékban a hallgatásával, arról nem is beszélve, hogy a választási törvénykezés tárgyalásakor sem sokat hallatott a feddhetetlenségi téziseiről. Az eddig néma elnök helyett a kampány hajrájában az amerikai nagykövet tett kétszer olyan nyilatkozatot, hogy korrupcióval gyanúsított jelöltekre ne szavazzanak a választók. De továbbmenve, a civil szférának is többet kellene segítenie a választókat ebben a reformban. Többet és hangosabban kellett volna harcolni egy olyan választási törvénykezés ellen, amely gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak is megengedi a választási szereplést. Így nem derülne a világ civilizáltabb része az olyan romániai híreken, hogy frissen választott polgármestert feltételesen szabadon kell engedni, hogy letehesse a hivatali esküjét.
A parlamenti választásokig nem sok segítséget kapnak a szavazók ilyen tekintetben, hiszen a törvényhozás inkább azon fáradozik mostanság, hogy a hivatali visszaélés jogi köntösének újrahímzésével minél több politikust szabadítson ki a korrupcióellenes ügyészség látóköréből, hogy nyugodtan kampányolhassanak újabb parlamenti mandátumért. De a rendszerváltás óta porondon levő pártokkal elégedetlen szavazók már megmutatták, hogy van a reformra lehetőség és remény. Azonban ez a réteg már aligha fog a következő elnökválasztáson felsorakozni a legutóbb a tisztességesebb politizálás melletti kiállással kampányoló, azóta viszont sorozatosan csalódást okozó elnök mögé.
