Pszichoszomatikus panaszok gyerekkorban

Mit jelez a gyerek?

Nagyon sok orvosnál járt már a család, számos vizsgálaton vannak túl, de még mindig nem tudják, miért fáj a gyerek hasa – egyre gyakrabban találkoznak hasonló esetekkel az orvosok a mindennapi gyakorlatban, és sok esetben az organikus okok kizárása után pszichoszomatikus zavarokra derül fény. Leggyakrabban fej-, illetve hasfájásra panaszkodnak a gyerekek, és a tünetek hátterében sokszor iskolai vagy családi konfliktusok, sikerorientált szülői elvárások, elégtelen anyagi-szociális helyzet áll, vagy az, hogy krónikus beteg van a családban – világított rá dr. Borka-Balás Réka gyermekgyógyász főorvos a Szent Balázs Alapítvány által szervezett Rejtett dimenziók című egészségügyi konferencián tartott előadásában.

Sok szülő érzékeli, hogy gyereke feszült, szorong, dühös, vagy éppen agresszív, és nehezen kontrollálja az indulatait, alvási vagy táplálkozási zavarokkal küszködik. A gyermekgyógyász szerint mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ezek a tünetek a figyelemfelkeltés eszközei is lehetnek, amikor a gyerek jelzi, hogy nem tud megküzdeni egy adott helyzettel, tehát kommunikációs eszközként használja a tünetet. E pszichoszomatikus zavarok felismerésében a gyerek–szülő–orvos közötti kommunikáció döntő fontosságú, hiszen megelőzheti a gyerek szükségtelen, sokszor invazív kivizsgálását és kezelését.

Dr. Borka-Balás Réka megjegyezte, szinte nincs családorvos vagy gyerekekkel dolgozó szakorvos, aki ne találkozott volna már ezzel a mondattal: „Nagyon sok orvosnál jártunk már, de még mindig nem tudjuk, miért fáj a hasa a gyereknek”. Holott gyakran a gyerek a fizikai tünetekkel tulajdonképpen stresszhelyzetekre reagál, és a kivizsgálások nyomán nem találnak a háttérben semmiféle objektív elváltozást, a tünetek pedig legtöbbször átmenetiek. 7–12 éves kor között az alapellátásban részesülő gyerekeknek közel egynegyede, illetve a gyermek-szakambulanciára érkező páciensek közel fele jelentkezik ilyen panaszokkal. A stresszre válaszként adott reakció minősége függ a gyerek temperamentumától, a környezeti, illetve a szülőtől látott mintától, a stressz mértékétől, gyakoriságától, tartósságától és attól, hogy meg tudtuk-e tanítani a megfelelő megküzdési mechanizmusokat a gyereknek. 

A kis pácienseknél leggyakrabban has- vagy fejfájás jelentkezik, de előfordulhat izom-, illetve végtagfájdalom, evési zavar, szédülés, fáradtság is.

Általában ezek a gyerekek szelektíven figyelnek a testi tünetekre, el is túlozzák azokat, hosszasan rágódnak rajtuk, és néha katasztrofizáló értelmezést tulajdonítanak nekik. Sajnos gyakori, hogy a szülők is ráerősítenek erre a meggyőződésre, hamar ráfogják, hogy beteges a gyerek. A gyerekgyógyász főorvos hangsúlyozta, az, hogy a gyerek hogyan éli meg a fizikális tüneteket, nagyban függ attól, hogy a szülő hogyan viszonyul ezekhez. Ha a szülő nyugodt, úgy gondolja, hogy csak átmeneti panaszokról van szó, akkor a gyereken sem lesz úrrá túlzott szorongás, és általában maguktól el is múlnak a panaszok. Azok a gyerekek, akiknek nyugodtak a szülei, könnyebben gyógyulnak. Ellenben, ha a szülő betegségként tekint a tünetekre, elkezdi a jól beváltnak vélt házi praktikákkal kezelni, vagy orvoshoz viszi. Egy másik, a legritkábban előforduló lehetőség, hogy a szülő maga is felismeri, hogy a gyerek tünetei pszichés stresszhez kapcsolódnak, és biztatja, bátorítja, megpróbálja megtanítani arra, hogy az adott problémát hogyan lehetne megoldani. 

Életkoronként másként nyilvánulnak meg a tünetek

Dr. Borka-Balás Réka szerint a tünetek életkoronként másként szoktak megnyilvánulni. Már csecsemőkorban is vannak esetek, amelyeknél egyértelmű, hogy ilyen típusú tünetekről van szó. Ebben az életkorban leggyakrabban evészavar vagy hasfájás jelentkezik. A szakember egy négy és fél hónapos csecsemő esetét hozta fel példaként, aki azért került orvoshoz, mert egy hónapja nem nőtt a súlya, nem akart enni. Mindenféle vizsgálatot elvégeztek, semmiféle rendellenességet nem találtak, viszont, amikor az orvosok a családi háttérről érdeklődtek, kiderült, hogy a család elköltözött a nagyszülőktől, az egyetemista édesanya visszatért az egyetemre, a gyereket pedig egy idegen nénire bízta, és egy hónap alatt már harmadszor cseréltek tejport.

Óvodás- és kisiskolás-korban a leggyakoribbak a gasztrointesztinális zavarok, elsősorban a hasfájás, de megtörténhet, hogy egy olyan gyerek, aki jó ideje szobatiszta, ismét ágyba vizel, illetve recidiváló infekciók is előfordulnak a teljesítmény- és szeparációs szorongás miatt. Előadásában dr. Borka-Balás Réka egy három és fél éves egészséges kisfiú példáját ismertette, aki két és fél éves kora óta szobatiszta volt, de bekerült az óvodába, a szülők meg orvoshoz fordultak, miután egy hónapja nem akart vécére, bilire ülni, négy-öt naponta volt széklete, állva végezte el a nagydolgát a sarokba húzódva, és nagyon nyugtalanul aludt éjszakánként. Miután az összes fizikális vizsgálat eredménye negatív lett, kiderült, hogy a fiúcska bekakilt az oviban, az első balesetnél rászóltak, majd amikor újra előfordult, meg is szidták, és attól kezdve nem akart többé kakilni.

Iskoláskorú gyerekeknél leggyakrabban fej-, illetve hasfájással találkoznak – világított rá a szakember, aki egy tízéves fiú esetét hozta fel példának, akivel azért fordultak orvoshoz a szülei, mert két hónapja visszatérő hasfájásra panaszkodott. Egyéb tünete nem volt, éjszaka soha nem voltak panaszai, az iskolából azonban többször hazaküldték a fájdalom miatt. Az összes vizsgálati eredménye negatív lett, viszont amikor az orvos arról érdeklődött, hogy mi történik az iskolában, kiderült, hogy új tanintézetbe került, nincsenek barátai, nem szereti a történelemtanárnőt, mert kiabál, a romántanárnőt pedig nem érti, mert román anyanyelvű. Ez esetben a szülő is látta, hogy a gyerek szorong, tudatában volt annak, hogy milyen problémákkal küszködik, de attól tartott, nehogy szervi probléma is legyen, ezért hordozta a gyereket egyik orvostól a másikig.

Serdülőkorban a már említett tünetek mellett megjelennek a menstruációs zavarok, illetve az evészavarok, ezekkel találkoznak leggyakrabban a szakemberek.

Amint a gyermekgyógyász elmondta, nagyon sok kérdést kell feltenni a szülőknek ahhoz, hogy sikerüljön azonosítani a panaszok hátterében álló okokat, illetve az a tapasztalat, hogy gyakrabban jelentkeznek pszichoszomatikus tünetek olyan gyerekeknél, akik introvertáltak, túlérzékenyek, bizonytalanok, ott is veszélyt látnak, ahol a társaik nem, pesszimista beállítottságúak, illetve a maximalizmusra törekvő, megfelelni vágyó gyerekeknél. A gyerekgyógyász főorvos egy 12 éves egészséges kislány példáját ismertette, akit azért vittek orvoshoz, mert három hónapja fejfájásra panaszkodott. Látta szemész, neurológus, gyerekgyógyász, fül-orr-gégész, illetve a labor- és az imagisztikai vizsgálatok alapján sem találtak semmiféle rendellenességet. A család is kiegyensúlyozottnak tűnt. Amikor kérdezték őket, kiderült, hogy a kislány mindig osztályelső volt, viszont az év elején új osztálytárs érkezett, aki kezdte megelőzni őt a tanulásban, és állandó versengés alakult ki a két gyerek között, amit a lány nagyon nehezen viselt, szorongást, dühöt váltott ki belőle. A fejfájás hátterében tehát valószínűleg ez a feszültség állt.

– A gyerekek panaszai az esetek nagy részében a családban fennálló problémákból erednek – mutatott rá a szakember, aki a családdinamikával foglalkozó Salvador Minochin elméletét ismertette, aki különböző családtípusokat különített el. Beszélt a túlságosan oltalmazó családból származó gyerekről, akit a széltől is óvnak, mindent megtesznek helyette, így a gyereknek nem alakulnak ki azok a természetes alkalmazkodóképességei, amelyeknek köszönhetően meg tud birkózni az egyes helyzetekkel. A másik családtípusra a merevség jellemző, annyira szigorúak a szabályok, hogy a gyerek nem képes minden elvárásnak megfelelni. Emellett lehetnek kívülről nagyon harmonikusnak tűnő családok, amelyekben a gyereknek esélye sincs arra, hogy a problémáit meg tudja osztani valakivel. Egy másik családtípus az, amelyben a gyerekeket túl korán bevonják a felnőttek között zajló családi konfliktusokba. Az olyan családokban, ahol a szorongás halmozódik, a gyereknél sokkal gyakrabban fognak előfordulni pszichoszomatikus panaszok. Ugyanez a helyzet akkor is, ha sikerorientált szülőknek kell megfelelnie, ha elvárják tőle, hogy lovagoljon, zongorázzon, angolul és németül tanuljon, közben sportoljon és az iskolában is jelesen szerepeljen. A másik végletet az elhanyagoló családok képezik, ahol szintén nagy az esély arra, hogy a gyereknél pszichoszomatikus panaszok jelentkezzenek, de ugyanez a helyzet, amikor családon belüli erőszak áll fenn, vagy ha a családban krónikus beteg van. Ezt illusztrálja annak a 16 éves fiúnak az esete is, aki hónapok óta erős fejfájásra panaszkodott, organikus elváltozást nem találtak nála a vizsgálatok során, viszont kiderült, hogy a szülők elváltak az apa anyával szembeni erőszakos viselkedése miatt, az anya betegség okán elveszítette a munkáját, így nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az apa pedig bírósági eljárást indított a gyerek felügyeletéért, viszont a fiú nem akart hozzá kerülni.

Egy 2020-ban végzett kutatás kimutatta, hogy ha a szülőnek krónikus betegsége van, főleg ha az anyáról van szó, az fokozza annak a valószínűségét, hogy a gyereknél pszichoszomatikus panaszok jelentkezzenek.

A kockázati tényezők sorában kiemelt szerepük van a környezeti tényezőknek, többek között az iskolai zaklatásnak, a bullyingnak, ami egyre inkább része a gyerekek, fiatalok mindennapjainak. A gyerekgyógyász megjegyezte: a tanulmányok szerint mindegy, hogy milyen szerepe van a gyereknek ebben a folyamatban, mindenképp gyakoribbak a pszichoszomatikus tünetek azoknál, akik érintettek a zaklatásban. Ugyanakkor a tanárok részéről érkező nyomás is gondot okozhat, főleg ha a képességeinek nem megfelelő elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben, olyan feladatokat adnak neki, amelyek a sikertelenség érzését váltják ki belőle. Az anyagi-szociális helyzet is problémaforrás lehet, például egy jó nevű iskolába járó, kevésbé tehetős gyerek, aki nem tudja megengedni magának mindazt, amit a többiek, jó eséllyel fog pszichoszomatikus tüneteket produkálni. Dr. Borka-Balás Réka egy 15 éves fiú esetét ismertette, aki nem volt beteges, de befele forduló, a korosztályától sok tekintetben eltérő, különleges érdeklődésű gyerek volt, akit a bogarak világa nyűgözött le. A végtagoknál jelentkező fájdalom miatt került orvoshoz, az összes fizikális vizsgálat eredménye negatív lett, végül kiderült, hogy az anya depressziós, kezelés alatt áll. A fiút Kolozsvárra küldték szakmát tanulni, holott ez messze eltért az ő érdeklődési körétől. Kolozsváron bentlakásban lakott nyolc másik fiúval, akik kiközösítették, csúfolták, az iskolában sem érezte jól magát, és sokat hiányzott, hol a fájdalmai miatt, hol pedig azért, mert ellógott az órákról.

Sok szülő elutasítja a pszichológus segítségét 

A mindennapi gyakorlatban azokat tekintik szomatizáló betegeknek, akiknek nincs azonosítható betegségük, nem áll fenn náluk fizikai elváltozás, és rekurens szomatikus tüneteik vannak a kórtörténetben. A gyermekorvos, illetve a családorvos ezekben a helyzetekben annyit tehet, hogy miután kizár mindenféle szervi elváltozást, és felismeri a pszichoszomatikus zavart, elmagyarázza a szülőknek, hogy a gyerek tünetei valósak, nem szimulál. Fontos elmagyarázni nekik e tünetek kialakulásának mechanizmusát, hogy a szülő megértse, miért van szükség pszicho-lógus, esetenként pszichiáter segítségére. Csak így lehet megelőzni azt, hogy orvostól orvosig hordozzák a gyereket, és kitegyék mindenféle kivizsgálásnak.

A legnagyobb probléma azonban, amit az orvosok tapasztalnak, az, hogy sok esetben a család elhárítja ezeknek a panaszoknak a pszichés magyarázatát. Amikor a gyermekgyógyász felveti, hogy jó lenne egy pszichológushoz is elmenni, gyakran az az első reakció a szülő részéről, hogy az ő gyereke nem bolond. Ilyen körülmények között nagyon nehéz meggyőzni a szülőket arról, hogy jó lenne ebben az irányban elindulni.