PONT, Szávai és a vásárhelyi Interferenciák

A cím eleve érzékelteti, összevont eseményidézővel próbálkozunk, hátha így könnyebb bepótolni a rendezvényözönben fellépő kikerülhetetlen sajtós lemaradást. Hírben ugyan lehetőleg minden irodalmi megnyilvánulást igyekszünk a potenciális közönség figyelmébe ajánlani, tudósítással, élménybeszámolóval ritkábban szolgálhatunk. Most Szávai Gézáék október végi marosvásárhelyi szereplését, s ezzel együtt a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja szervezte 6. Román–magyar irodalmi interferenciák című eszmecserét idézzük fel, az azokon felvetett gondolatok között tallózunk. Alighanem az írószövetségi szimpózium s azon az 1988-tól Magyarországon élő író, könyvkiadó, szerkesztő, műfordító díjazása ösztönözte meghatározón Szávai és felesége, Ilona vásárhelyi látogatását és a Gemma kávézóban tartott október 20-i jó hangulatú könyvbemutatót. Hosszú ideje rendszeresen jártak Marosvásárhelyre. Kiadójuk, a Pont kezdetektől a nemzetközi könyvvásár aktív résztvevője. Pár éve viszont súlyos betegség akadályozta őket az utazásban, nem jöhettek. Lapunkban ennek ellenére gyakran vannak jelen, ami nyilván annak is köszönhető, hogy alkotói, kiadói újdonságokkal is gyakran előrukkoltak.

Tarsolyukban ilyen „ínyencségekkel” találkoztak olvasóikkal a Gemmában is, ahol a Pont Kiadó szíve-lelke, Szávai Ilona kiadóvezető indította a beszélgetést és a felolvasások sorát, kiemelve, hogy kiadójukat 30 éve hozták létre, ők maguk pedig fél évszázada vannak együtt. A továbbiakban is be-beszólt a társalgásba, de mivel nehezére esik a beszéd, „magyar hangjának”, férjének adta át a szót. Ő pedig részletesen taglalta könyves műhelyük eddigi évtizedeit, sikereit, terveit, amelyek meggyőződése szerint az alkotói szabadság függvényei. A Pont létrehozásával olyan elképzelések megvalósításán fáradoztak, amelyekkel a szerzőelvű könyvkiadást igyekeztek érvényre juttatni. Olyan szerzőket kötöttek magukhoz, akik sorozatok révén is segítik szándékaik teljesítését. Ilyen több Pont-kötetes munkatársuk Rostás Zoltán és Gáspárik Attila is. Az előbbi a szociológia elhivatott szakembere, tekintélyes professzora. Az Ahány helyre ment az ember című könyvével volt jelen a találkozón. A szóbeli történelem, az oral history különleges megnyilatkozása a kötet, Gáspárik Attila olvasott fel részleteket belőle. Olykor meghökkentő, de olvastatja magát, és tanulságos a „szétriadt magyarok” élő beszédét visszaadó vallomássor. A színész Gáspárik Attila besegített a felolvasásba, de ő elsősorban szintén szerzőként került a Gemma Book Café barátai elé. A tehetség gátjai a színházról, színészetről, színészi tehetségről szóló esszéinek, tanulmányainak immár a 4. kötete. Méltattuk már mellékletünkben.

Szávai Géza szerzőként Az életed Polcz Alaine, valamint Az élet és Mészöly Miklós című könyveit ajánlotta most az érdeklődőknek, ezeket is ismertettük már. De az író sok egyebet is érintett. Hogy miket, azt a marosvásárhelyi írószövetségi fiók tagjaihoz intézett levele is tartalmazza. Alábbiakban azt idézzük:

Nagyon zárt diktatúrában voltam huszonhárom-huszonnégy éves, intenzíven írogató fiatalember, amikor egy velem készült interjúban (A HÉT, 1974 decemberében, vö. Szinopszis/Napi kritikák c. köt. 255. old) azt mondtam: „Egymáshoz közeledésünk út a világ felé”. Komolyan gondoltam, és egészen konkrétan: ha minden jelentősebb mű megjelenne három (magyar, román, német) nyelven, „annak már országhatáron túlmenő jelentősége lehetne”.

Fél évszázad múltán is ebben a logikában élek. Időközben a diktatúrák zártságát régiónkban is feloldotta a történelem (melynek szele elsöpörte Erdélyből a németeket a „nyitott világ” más szegletébe).

Írogató fiatalemberként (sőt kamaszként!) Balzac volt az „ideálom”, az a prózaíró, aki nyomdát alapított, és ő maga adta ki a saját műveit – hogy senkinek ne legyen kiszolgáltatva, hogy független, szabad író maradhasson.

Életem úgy alakult, hogy néhányadmagammal létrehozhattam egy többnyelvű („európai” és „tovább…”) kiadót. A PONT Kiadó idén lépett át történetének 31. esztendejébe. Ezernél több kiadványával, folyóirataival és más kezdeményezéseivel: ma már kultúra- és irodalomtörténet.

A konfliktus (conflict) ellentéteként gondolt – és ekként meghatározott – CONFLUX nemzetközi sorozatunk és programunk keretében jelentős műveket publikáltunk azonos borítóval, sok nyelven. Amit huszonhárom évesen elképzeltem és szorgalmaztam, az „globális” értelmezésre alkalmas gondolattá és gyakorlattá vált. A román és a magyar művek értékelvű „cseréje” is e tágasabb keretekben zajlott a PONT-nál.

…Azzal is számolva, hogy esetleg nem jutunk el Marosvásárhelyre, előreküldtünk jó néhány könyvet. Csupán néhány a sokból, de ez a néhány könyv – ha megszemlélik, kézbe veszik – többet mond, mint amit én akár hosszú fejtegetésben és bizonykodásban „előadhatnék”. 

A CONFLUX jelzetű könyvek közé azért került mutatóban „Interface” sorozatbéli mű is, mert a – hasonelvű – CONFLUX elismeréseként hívták meg a Sorbonne mellett működő, és az Európai Tanács által támogatott nemzetközi, soknyelvű, a roma kultúrát összegző és bemutató tizenkét európai kiadó egyikének a PONT kiadót.

…És: köszönet a marosvásárhelyieknek!