A parlamenti választások által megerősített kormány képviselői bombasztikus, populista kijelentésekkel szeretnék ébren tartani lelkes választóik figyelmét. Victor Ponta már a tanévkezdéskor kijelentette, hogy a leköszönt kormány tanügyi reformja mindössze annyiból állt, hogy a nagycsoportosokat sok millió lejes költség árán átterelték az iskolákba.
A parlamenti választások által megerősített kormány képviselői bombasztikus, populista kijelentésekkel szeretnék ébren tartani lelkes választóik figyelmét. Victor Ponta már a tanévkezdéskor kijelentette, hogy a leköszönt kormány tanügyi reformja mindössze annyiból állt, hogy a nagycsoportosokat sok millió lejes költség árán átterelték az iskolákba. Az óvodák ugyanis zsúfoltak voltak, s az ígéretek ellenére nem volt annyi pénz, hogy a megígért 200 új kisdedóvót felépítsék. A kormányfő azt is kifogásolta, hogy kegyetlenség a hatéves gyermekeket reggel hétkor felkelteni, s délben útnak ereszteni őket. A 2013-14-es tanévtől a 130.000 nulladik osztályos kisgyermek az óvodában kezdi meg a tanévet – ígérte a rá jellemző magabiztossággal Ponta, miközben az óvodapárti Ecaterina Andronescut felváltó Remus Pricopie oktatásügyi miniszter az ellenkezőjét nyilatkozta. A kormányfő később árnyalta a képet, s beleegyezni látszott, hogy maradjanak az előkészítő osztályok az iskolában, de az óvodai módszertan szerint foglalkozzanak a gyermekekkel. Végül ettől is visszalépett, s leszögezte, hogy mégiscsak az iskolában szervezik meg az előkészítő osztályokat az e célra kidolgozott módszertan szerint és az erre kiképzett pedagógusokkal.
Marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján szokás szerint bombát robbantott Eugen Nicolăescu, az egészségügyi tárca élére visszatért liberális „egészségpolitikus”, aki kijelentette, hogy a magánkórházak elől elzárják a közpénzekből fenntartott egészségbiztosítási kasszát. A magánkórházak a saját erejükre kell támaszkodjanak, ne arra a pénzre, amit az ott dolgozó orvosok a pozíciójukkal, hatalmukkal való visszaéléssel szereztek, s amit az államtól „lopnak” – fente adott pillanatban még élesebbre a szót. Majd elhangzott, hogy a magánkórházak finanszírozásából megmaradt pénzből olyan mértékben fogják a költségvetésből fenntartott kórházakat finanszírozni, hogy fel is út, le is út lesz annak, aki a közkórházban fekvő betegtől vagy annak hozzátartozóitól orvosi segédanyagokra, gyógyszerekre pénzt kér. A miniszter darázsfészekbe nyúlt, s olyan érdekeket sértett, ami hamarosan éreztette a hatását. Immár államtitkárával közösen tett nyilatkozatban árnyalta a korábbi kijelentését, s ígérte, hogy a járóbeteg- és sürgősségi ellátás, valamint a közkórházakban hiányzó ellátás terén marad a támogatás, a többit pedig az érintettekkel folytatandó megbeszélések nyomán döntik el.
Aki nem mostanság szállt le a falvédőről, hamar átlátta, szép új világunkban, ahol a pénz beszél, a „bombasztikus” ígéretek hamar kipukkannak. Kérdés, hogy ebben a politikai körtáncban, ahol úgy lépnek előre, hogy a lenini szállóigének megfelelően nyomban két lépést tesznek hátra, meddig tudják a hitelességüket megőrizni.
