A polgári peres eljárásról – a bírósági tárgyalás (IV. rész)
A polgári peres eljárásban az úgynevezett „rendelkező” elv érvényesül, ami azt jelenti, hogy alapesetben a felek rendelkeznek a per sorsáról, kötelességük az eljárással kapcsolatos minden jogot és kötelezettséget jóhiszeműen és saját kezdeményezésükből gyakorolni.
A polgári peres eljárásban az úgynevezett „rendelkező” elv érvényesül, ami azt jelenti, hogy alapesetben a felek rendelkeznek a per sorsáról, kötelességük az eljárással kapcsolatos minden jogot és kötelezettséget jóhiszeműen és saját kezdeményezésükből gyakorolni. Ennek az elvnek a következménye az is, hogy habár a bírónak törvényes kötelezettsége az objektív-jogi igazság kiderítése, és ezért hivatalból is elrendelhet bizonyos bizonyítási indítványokat, illetve a perbe vonhat olyan személyeket is, akik eredetileg nem szerepeltek az eljárásban, a percselekményeket főszabályként és elsősorban mégiscsak a feleknek kell indítványozni és végrehajtani. Ez az elv különbözik a büntetőperekben alkalmazandó inkvizitórius és akkuzatórius elvektől, amelynek következményeképpen a modern büntetőperekben a bírónak, valamint a vádhatóság képviselőjének (az ügyésznek – románul procuror) sokkal nagyobb mozgásteret és kezdeményezési lehetőséget, aktív szerepet biztosít a törvény.
Bíró és bíró között különbséget tesz a törvény, ennek értelmében bizonyos kategóriájú, komplikáltabb, jelentősebb ügyeket gyakornok bíró (judecător stagiar) nem vezethet, azokat csak véglegesített bírói tanácsoknak osztja ki, mint mondtuk, véletlenszerűen, a bíróság adminisztratív részlege. Bizonyos esetben a bíróval szemben összeférhetetlenséget (incompati-bilitate) lehet bejelenteni (cerere de recuzare), valamint abban az esetben, hogyha ő maga észleli az összeférhetetlenség fennállását, akkor kötelessége ezt bejelenteni (cerere de abţinere). Az összeférhetetlenségi kérésről sürgős és elsőbbségi eljárással ugyanazon bíróság másik bírósági tanácsa dönt, vagy hogyha ez nem lehetséges, akkor egy felsőbb fokú bírósághoz küldik az ügyet.
A polgári perrendtartás a következő összeférhetetlenségi eseteket szabályozza: nem vehet részt egy ügyben az a bíró, aki jogszármaztató hatályú végzést (încheiere interlocutorie) már kimondott az ügyben annak érdemi elbírálása előtt, vagy az üggyel kapcsolatos fellebbezést bírálta el. Az a bíró, akihez újratárgyalás után kerül ismét az ügy, miután már egyszer érdemben elbírálta az illető ügyet, természetesen nem hozhat még egyszer döntést az eljárásban, azt más bírói tanácshoz kell küldeni. Abban az esetben, ha a bíró előzőleg tanú, szakértő, választott bíró, ügyész, ügyvéd bírói ülnök, segédbíró vagy mediátor volt az illető ügyben, az ügy elbírálásában bíróként már nem vehet részt. Más összeférhetetlenségi esetek: a bíró előzőleg elmondta a véleményét az ügy kimenetelét illetően; a bírónak, házastársának, egyenes ági felmenőinek vagy leszármazottainak, vagy azok hozzátartozóinak érdekük fűződik a perhez; a bíró negyedfokig rokon vagy házastársa a feleknek vagy azok ügyvédjének/képviselőjének, vagy ezen személyek testvérének házastársa vagy a bíró jelenlegi vagy volt házastársa negyedfokú rokona valamelyik félnek; ha a bíró, negyedfokú rokona vagy ezek hozzátartozója olyan perben felek, amellyel kapcsolatosan ítélkező bíróságon egyik fél bíróként dolgozik; a bíró, házastársa vagy negyedfokú rokona és a felek között az utóbbi öt évben büntetőper zajlott.
Akkor is összeférhetetlen a bíró, ha valamelyik félnek gyámja vagy gondnoka volt; ha a bíró vagy házastársa, felmenője vagy leszármazottja a felek valamelyikétől ajándékokat vagy ajándékozási ígéreteket kapott; ha a bíró vagy rokonai és a felek vagy azok rokonai között ellenséges viszony áll fenn; ha a fellebbviteli bíró rokona vagy házastársa ugyanabban az ügyben mint bíró vagy ügyész vett részt, akár más bíróság előtt is; hogyha a bíró rokona vagy házastársa a bírósági tanács valamelyik tagjának; ha a bíró hozzátartozója vagy házastársa képviselte vagy asszisztálta a feleket más bíróság előtt. Az utolsó összeférhetetlenségi eset az, amikor megalapozottan lehet feltételezni, hogy a bíró pártatlansága megkérdőjelezhető. Ezekben az esetekben az ügy eredetileg kirendelt bíróját lecserélhetik, ha a kérést megalapozottnak minősítik.
Ugyanígy bizonyos kivételes esetekben az eredetileg hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság is megváltoztatható, ezt áthelyezésnek (strămutare) nevezik. Ez abban az esetben kérhető, ha a bíróság pártatlansága megkérdőjelezhető az ügy körülményei miatt, a felek személye vagy bizonyos konfliktuális helyzetek miatt. Ugyanakkor közbiztonsági okokra hivatkozva is áthelyezhető az ügy abban az esetben, ha feltételezhető, hogy az eljárás a közrend megbontásához vezetne (pl. tüntetések vagy „maffiaperek”).
Ilyen okok lehetnek például a nagy politikai perek, a helyi vélt vagy valós érdekeket sértő perek, bírósági alkalmazottak, ügyvédek, ügyészek, bírók, helyi vagy országos politikusok perei, rendőrök, nevezetes személyekkel kapcsolatos perek, a helyi konfliktusokat generáló ügyek stb. Az áthelyezésről az illetékes táblabíróság vagy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék dönt, attól függően, hogy az áthelyezendő per milyen fokon van.
Ilyen alapon helyezték át annak idején az Országos Korrupció ellenes Ügyészség kérésére az elhíresült és sajnos nagyon aktuális Mikó-pert (habár ez büntetőügy, de az érvelés és a jogalap tartalmilag ebben az esetben azonos) a sepsiszentgyörgyi bíróságról Buzăuba vagy a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyét a marosvásárhelyi törvényszékről Craiovára, tartva attól, hogy a helyi konfliktusok miatt a bírák nyomásgyakorlásnak lehetnek kitéve (bármelyik oldalról), és ezért pártatlanságuk sérülhetne.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
